JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Olyan szép az élet! Teljesen nyilvánvaló, Orbán Viktornak igaza van abban, hogy az európai szemlélet szerint a termőföld egy sajátos tulajdon, rengeteg politikai és szociális preferenciát kell benne érvényesíteni. Ezeknek a preferenciáknak nagyjából van egy általános elve: úgy kell a termőföldtulajdont, a bérletet, a birtokalapítást és minden egyebet szabályozni, hogy a termelők minél nagyobb biztonságban legyenek. Magyarországon ezt valaha olyan primitíven fogalmazták meg, hogy legyen a föld azé, aki megműveli - ez valóban durva és nem jogállami megfogalmazás volt -, de azt az elvet, hogy úgy kell a tulajdont szabályoznunk, hogy a művelőnek előnye legyen, vagy legalábbis ne legyen hátránya a tulajdonhoz való jutásban, ebben mindenki egyetértett.
Mégis, mióta kirobbant a mi rendszerváltásunk, a földtulajdonnal kapcsolatos szabályozásunk általában fütyül a művelő szempontjaira, sőt a művelés szempontjaira is. Amikor '93-ban nagyon sokan úgy fogalmaztak, hogy a rendszerváltás áldozata már megint a falu és a mezőgazdaság, ez igaz volt; amikor ma is sokan úgy fogalmaznak, hogy a politikai rögeszmék miatt nem lehet elég gyorsan újrarendezni az agrárviszonyokat, ez is igaz; mert mindig sikerül előszednünk egy-egy olyan politikai rögeszmét, amelyik majorálja, elébe megy, mintegy földbe döngöli a mezőgazdasági szempontokat, földbe döngöli a falu érdekeit.
1991-ben sikerült uralomra juttatni azt az elvet, hogy a magántulajdon szentsége miatt nem az az érdekes, hogy ki él a faluban, nem az az érdekes, hogy ki él a mezőgazdaságból, hanem az az érdekes, hogy kinek a szüleinek volt valaha földtulajdona, így aztán a mezőgazdasági termelőktől elindult messzire a földtulajdon. 1993-ban már nem lehetett elkerülni, hogy a földtulajdonszerzést mindenféleképpen szabályozza az állam, és akkor a kormány - mind az Antall-, mind a Boross-kormány - egy olyan törvényjavaslatot terjesztett be, amely tudomásul vette azt a kettéválást - amely bekövetkezett vagy bekövetkezőben volt már akkor a tulajdonosztás miatt -, hogy mások lettek a tulajdonosok és mások élnek a mezőgazdaságból.
Nagyon jól tudjuk, hogy éppen amiatt, mert a kárpótlási törvényben a kisgazda elvek érvényesültek és a volt tulajdonosok leszármazottai kapták a földet, jelentősrészt megmaradtak a szövetkezetek, és éppen emiatt azok, akik komolyan gazdálkodni akartak, kénytelenek voltak társaságokat létrehozni és bérletekkel alapozni meg a maguk gazdaságait. Ezért van az, hogy ma a tíz hektár fölött gazdálkodók 80 százalékban bérletre utalódnak.
Természetes volt, hogy azok a törvényjavaslatok, amelyeket akár az Antall-, akár a Boross-kormány előkészített, tisztelték ezt a tényt, és eszükben sem volt különbséget tenni földtulajdon-szerzési jog szerint a társasági vagy szövetkezeti formában és az egyénileg, családilag működők között, hiszen ez azt jelentette volna, hogy a művelők 60 százaléka a saját természete szerint nem szerezhet földtulajdont.
Az is természetes, hogy amikor a szakadár kisgazda csoport által javasolt módosítások megindultak 1993-94-ben a földtörvényhez, akkor egy ideig még a kormánypártok komolyabb tagjai is ellenálltak ennek, és az akkori ellenzéki pártok - köztük a Fidesz - teljes természetességgel szembe mentek azzal, hogy maga a földtörvény teremtse meg azt az egyedülálló igazságtalanságot, hogy a föld 60 százalékát művelők nem vehetnek tulajdont.
Ma ez a törvénymódosítás mit mond? Annyit mond, hogy azok, akik már több éve földet művelnek, igen korlátozott mértékben akkor is vehetnek földet, ha társasági formában működtetik azt.
Miért vált ez ki ekkora ricsajt? Azért, mert most sikerült egy másik rögeszmét előszednünk. Ahelyett, hogy azt néznénk, mi jó a falunak és a mezőgazdaságnak, kitaláltunk egy másik rögeszmét, hogy magyar-é avagy külföldi a tulajdonos. Nem azt nézzük, hogy ki a spekuláns és ki a művelő, nem azt, hogy kinek a tulajdonszerzése segít stabilizálni a magyar földbirtokokat és teszi lehetővé bennük a beruházások növekedését és a hosszú távú berendezkedést, nem azt, amit minden európai jogi norma néz, hanem helyette találtunk egy újabb rögeszmét.
Ráadásul ez az újabb rögeszme - hogy vajh külföldi-é vagy vajh magyar - azért irtó veszedelmes, mert nagyon jól tudjuk, hogy a spekulációs célú földszerzés tőkeforrásait nem lehet ellenőrizni. Csak a tisztességes, nyílt befektetőt lehet! Valójában azt mondom, hogy bárki nyugodtan spekulálhat a földdel, annak azonban, aki gazdálkodik, nem lehet világos és nyílt tőkéstársa. Baromság az egész! (Derültség és taps. - Közbeszólások.)
Az az igazság, hogy amikor a falu és a mezőgazdaság szempontjait teljesen mellőzi a földtulajdonnal kapcsolatos törvényhozás, akkor rendkívül veszedelmes, ha egy újabb külsődleges szempontot hozunk be ahelyett, hogy a falu és a mezőgazdaság szempontjai szerinti dolgokat gondolnánk végig.
Nézzük innen a dolgot! Annak, hogy a művelőnek előnye legyen a földtulajdonszerzésben, hogy tudjon földet venni, természetesen nem elsősorban jogi, hanem pénzügyi feltételei vannak.
(11.20)
De nyilvánvalóan ha a jogban művelő hátrányban van a spekulánssal szemben, akkor az a furcsa helyzet adódik, mivel rengeteg az olyan tulajdonos, aki kénytelen, vagy akarja eladni a földjét, hogy azok fognak könnyebben földet szerezni, akik nem gazdálkodnak, akik nem abból a célból veszik, hogy segítsék a gazdaság berendezkedését, hanem csak azért, amiért mások képeket vesznek, mert bíznak benne, hogy idővel drágább lesz. Ma azon a 60 százalékon, amit kft.-k, rt.-k és szövetkezetek művelnek - azon a 60 százalékon - két társadalmi csoport veszi a földet. Az egyik társadalmi csoport a kocsmárosok, kereskedők és ügyvédek csoportja... (Derültség a bal oldalon. Közbeszólás ugyanonnan: Így van!), akik még akár tőkés társaságokat és befektető társaságokat is toboroznak emögé - ez az angol hirdetés is egy ilyen ügyvédi cégnek a hirdetése volt, amit itt Torgyán úr idézett nekünk -, hiszen ők a saját magyar alkalmazottaik nevében akármennyi földet fölvásárolhatnak, és mivel akik művelik, nem vehetik meg, szépen megveszik ők.
A másik kör, amely ezen a területen földet vásárol, az ezen társaságoknak a jobb menő tisztségviselői. Most ők magánszemélyként vehetnek földet, vesznek is, és aztán bérbe adják a saját gazdaságuknak. Ez azért a legotrombább módja annak, hogy hogyan lehet néhány magánszemélynek - még ha nem is akarja, ha nem is akart esetleg zsarolni - megzsarolnia az egész társaságot vagy szövetkezetet. Hiszen ha én nem tudok fontos ember maradni köztetek, akkor ti nem tudtok tovább működni, mert elviszem azt a földet, ami nélkül nincs a tehenészetnek takarmánya, ami nélkül nem lehet növényforgót és kertészetet csinálni. (Közbeszólás a bal oldalon: Így van!) Így van! A szövetkezeti tagok egyik része kiszúr így a másik részével, mert a törvény azt kényszeríti rájuk, hogy kiszúrjon az egyik rész a másik részével. Sajnos, ezek a törvények ezért különösen ostoba törvények, mert rákényszerítik a spekulációra azt is, aki nem akarna spekuláns lenni, mert másképp a saját és a társasága biztonságát nem tudja folytatni.
Miért van szükség többé-kevésbé koncentrált tőkebefektetésekre a magyar mezőgazdaságba? Éppen azért, mert a magyar mezőgazdaság nagyon megosztott, valóban nagyon kicsi gazdaságokból és nagyon komoly gazdaságokból áll. Ez részben történelmi hagyomány, részben a szocializmus alatt alakult így. Ezt a megosztottságot a kifejezetten most szerződött magánrésze is őrzi, az is nagyvállalkozásokra és törpevállalkozásokra bomlik, tehát nem egyszerűen ott igaz ez, ahol fönnmaradtak a régi nagyüzemek valamilyen átalakult formában, hanem a többi térben is így szerveződik a gazdaság. Miért? Azért, mert a kicsik jelentős része akkor tud az árutermelésben jelentős maradni, ha együttműködik nagyokkal. Ennek történeti példái is vannak, tehát a középparaszti kultúra és a kertészeti kultúra már régen és nagyon sok vidéken az országban úgy épült egymásba, hogy a dohánytermelő, a dinnyetermelő, a bolgár, a zöldségtermelő vállalkozása, vagy a makói hagymás vállalkozása benne forgott a gabonagazdaságban. Ez a hagyomány megerősödött a nagyüzem idejében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), tehát ma egymásra utaltak. Ha a vezérgazdaságok nem tudják stabilizálni magukat, nem tőkehiány miatt, hanem mert nincs biztos földjük egyáltalán (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy merjenek egyáltalán hitelt fölvenni, akkor magukkal rántják a kicsiket is. Aki tehát a birtokok stabilizálódását gátolja, az kicsit, nagyot egyaránt bánt. S mindehhez milyen jó duma, hogy ő nemzetet véd! - nemzetet véd és falut áldoz föl. (Derültség, hosszan tartó taps a bal oldalon.)
