ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt években a bűnözésnek szinte minden formája megszaporodott, sőt gyarapodtunk új formáival is. Azt hiszem, ennek egyenes következménye az, hogy indokolt a büntető törvénykönyv módosítása, és indokolt az, hogy az Igazságügyi Minisztérium is fellépjen ezek ellen a bűntények ellen a maga eszközeivel.
Azt gondolom, hogy akkor, amikor a szankcionálási rendszerről beszélünk, szükség van arra, hogy a jelenlegi szankcionálási lehetőségeket differenciáljuk, szükség van arra, hogy szélesebb skálán gondolkozzunk a különböző szankciókban.
Azt hiszem, a büntetés kérdése a történelem során is örökzöld volt; mindig foglalkoztatta az embereket, a közvéleményt, foglalkoztatta az írókat is. Dumas-nál és Jókainál is olvashattuk azt, hogy 333 neme van a lopásnak, és ebből 33 az, amit büntetnek. Ez azt jelzi számomra, hogy már akkor is - és ez még igazából ma is érvényben van - és ma is tulajdonképpen a politikai akarat az, amely eldönti, hogy ebből a 333-ból melyik az a 33, amelyet büntetünk.
Vajon csak ezt a 33-at kellene-e büntetni vagy pedig esetleg még többet? Azt hiszem, erre mindenképpen igennel kellene válaszolnunk. Azt, hogy ez a törvényjavaslat erre lehetőséget ad-e vagy sem, ezt sokan kritizálják, sokan védik. Én a magam részéről ezt nem tudom, nem is akarom megítélni, hiszen nem vagyok szakmabeli; azonban mindenképpen azon az elvi alapon állok, hogy lehetőleg a legtöbb bűntényt, amit a közvélemény annak tart, azt a jövőben büntetni kell.
Az is biztos, hogy a kormány teljesítménye a közvélemény megítélése szerint ezekben a kérdésekben meglehetősen rossz.
(11.20)
Éppen a tegnapi Népszavában lehetett olvasni, hogy hogyan értékeli a közvélemény a kormány teljesítményét, többek között a bűnözés visszaszorításával kapcsolatosan, többek között az igazmondással kapcsolatosan, többek között a korrupció visszaszorításával kapcsolatosan, és bizony azt láttuk a Népszavában megjelent számokban, hogy ez a teljesítmény nem túl jó a közvélemény álláspontja szerint.
Az a meggyőződésem, hogy a bűnözésben visszatartó erő a szankciók súlyossága is. Tisztában vagyok azzal, hogy önmagában, sőt bizonyos esetekben esetleg nem, de általában véve az a véleményem: meg kell adni a büntető törvénykönyvben a lehetőséget arra, hogy szigorúbban is büntethessenek a bíróságok, adott esetben személyre szabottan. Az igazságügy-miniszter úr, államtitkár úr is többször kifejezte, hogy nem annyira a büntetés mértéke az, ami visszatartó, hanem sokkal inkább a felderítés; az a visszatartó erő, amikor elkapják a bűnözőket. Ebben minden bizonnyal igaza van, és én ezzel nem is akarok vitázni, mindössze azt állítom: az Igazságügyi Minisztériumnak nem az a dolga elsősorban, hogy egy olyan törvény tárgyalásakor, amikor kifejezetten a büntetésről van szó, a felelősséget áttolja vagy áthárítsa más területekre. Egyetértek azzal, hogy a Belügyminisztériumnak is megvannak a maga további lehetőségei még arra, hogy a felderítésben javítson a munkáján, de most nekünk arról kell beszélnünk, hogy megadjuk a lehetőséget a büntető törvénykönyvben a büntetések visszaszorítására, és az a véleményem, hogy ebben bizony szigorítani is kell.
Úgy gondolom én is - és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül -, a közvéleményben is eléggé elterjedt az a vélemény, hogy manapság a börtönök tyúktolvajokkal vannak tele. Ez alatt azt értjük, hogy azok az emberek, akik a társadalom perifériáján élnek, akik kiszolgáltatottak egyébként is, akiknek kevésbé vannak jó kapcsolatai arra, hogy megvédjék saját magukat, azok bekerülnek a dutyiba, és ez nekünk, állampolgároknak nagyon sokba kerül, holott adott esetben számukra más büntetés is kiszabható lenne. Ebben az értelemben tulajdonképpen a törvényjavaslat egy számomra nagyon rokonszenves tételt, paragrafust is tartalmaz, miszerint szélesebben engedi alkalmazni a közérdekű munkát. Tehát lehetőség lesz arra, hogy több esetben közérdekű munkára büntessék azokat, akik ma esetleg a börtönökben a helyet foglalják. S merem remélni, hogy a megüresedett helyekre viszont azok kerülnek, akiket a közvélemény nagyon szívesen odajuttatna, esetleg pontosan azok, akik az államkasszából milliókat, sok milliót vagy milliárdokat vesznek ki. Tehát azt látom, hogy sajnos ezek a súlyos vagyon elleni bűncselekmények igazából nem nagyon büntethetők a súlyosságuknak megfelelően - az én véleményem legalábbis ez.
Mire gondolok? Úgy ítéli meg a törvényjavaslat, hogy a vagyon elleni bűncselekmény akkor súlyos, ha az 200 millió forint eltulajdonítása, lopása fölött van. Ez önmagában is számomra meglehetősen zavaró, és azt hiszem, hogy ebben a társadalomban nagyon sokan vagyunk, akik életünkben nem láttunk még nem 200 millió forintot, de lényegesen kevesebbet sem együtt. És lehet, hogy az állami költségvetéshez képest ez a 200 millió nagyon kevés, de amikor egy törvényjavaslatról van szó, akkor a törvényjavaslatot magát nem az állami költségvetés méreteihez kellene mérni, hanem sokkal inkább a közvélekedéshez, hiszen végül is a közvélemény felé is politizálunk egy-egy törvényjavaslat elfogadásával. Én nagyon magasnak tartom a 200 milliós minősített határt, tehát azt, hogy 200 milliótól nevezzük súlyosnak a vagyon elleni bűncselekményeket, ezt rendkívül magasnak tartom. Nem beszélve arról - ami már az előttem szólók részéről is elhangzott -, hogy ennek a büntetési tétele adott esetben olyan alacsony is lehet, mint ha mondjuk, valaki 5 milliót lop el. Természetesen lopni 5 milliót sem és 200 milliót sem ildomos, de azért mégis különbséget kellene tenni büntetési tételben, sokkal határozottabban különbséget kellene tenni, mint ahogy ez jelenleg megfogalmazódik a törvényjavaslatban.
A gondolatot befejezve, bezárva: úgy gondolom, hogy inkább ezeken a területeken kellene azokat a bűnelkövetőket elkapni, a börtönbe zárni, és azokra a helyekre bedugni őket, ahonnan, mondjuk, a közérdekű munkával kiveszünk tyúktolvajokat.
Ennyit szerettem volna általánosan elmondani laikusként a büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatosan.
Egy dolgot viszont konkrétan, egy olyan dolgot, ami a büntető törvénykönyv jelenlegi módosításából kimaradt, és úgy gondolom, nagyon nagy hiba, hogy ez kimaradt. Az a véleményem, hogy a büntető törvénykönyvbe bele kell foglalni azokat a paragrafusokat, amelyek a borhamisítás elleni fellépésre lehetőséget adnának. (Dr. Csákabonyi Balázs: Benne van!) A jelenlegi törvényjavaslatban ilyen passzus nincs. (Közbeszólások: De van!) Nincs. A régiben sincs, tudniillik… - pontosabban van, rögtön el fogom mondani, hogy hogyan van benne: gyakorlatilag teljes egészében lehetőség van a kijátszására. Azt gondolom, hogy amikor a büntető törvénykönyvet módosítjuk, akkor erre oda kellene figyelni.
A borhamisítás - mindannyian tudjuk, felhívtuk rá a figyelmet számosan és számos helyen - egy régiónak és azt hiszem, a magyar borászatnak is a legnagyobb problémája ma Magyarországon, a borpiacnak mindenképpen. Az MSZP elnök asszonya (Sic!) eljött Kiskőrösre és elmondta, megnyugtatva az ottani állampolgárokat - azokat, akik sose hamisítottak és akiknek anyagi kára származik abból, hogy bizonyos elemek nyugodtan hamisíthatnak -, hogy a kormány mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a borhamisítást visszaszorítsa. A borhamisítás méreteiről tudunk, erről nem szeretnék regélni. Az adóbevétel-elesés, pénzügyi államtitkár úr, jelentős. 1988-ban - szakértők adataira támaszkodom - 5 milliárd forint volt az adóbevétel, '96-ban 1 milliárd a borból. Úgyhogy az államkasszának is igen fontos lenne, sok milliárdos bevételt jelenthetne, ha tennének ellene. Nem beszélve arról, hogy a borpiacon nem lennének azok a zűrök, amik most vannak, és nem lenne ilyen elégedetlenség az adott régióban, mint amilyen most van.
A borhamisítás visszaszorítása politikai akarat kérdése. Vagy akarunk ellene tenni, vagy nem. Számomra ez a törvényjavaslat, ez a módosítás azt mutatja, hogy igazából deklaráljuk az akaratot, valójában azonban nem tesszük bele azokat a passzusokat, amelyek szerint valóban a rendőrség eljárhatna.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elküldte a kormány számára a saját javaslatait tételesen, amelyekből - szintén ezen szervezet véleménye szerint, és magam sem láttam a javaslatban - egyetlenegy passzus nem került be. A jelenlegi szabályozás szerint a Btk. 279. §-a alapján az egészségre ártalmas termékek előállítása és tartása tilos.
(11.30)
Azon azonban el lehet vitatkozni egy darabig - főleg egy olyan korrupcióval átszőtt helyen, mint a borhamisítás -, hogy a hamis bor ártalmas-e az egészségre vagy sem. Ha akarom, ártalmas, ha akarom, nem ártalmas. Azt gondolom, ebben az esetben mindenképpen tisztán kellene fogalmaznunk, pontosan annak érdekében, hogy lehetőség legyen a fölgöngyölítésre és az elkapásra, amiről korábban beszéltünk.
Nem rendelkezik a Btk. arról, hogy a hamis bor - ezzel a szóval, hogy hamis - előállítása és tartása tilos lenne. Tehát ilyen szó nem szerepel a Btk.-ban. Nem beszélve arról, hogy az elkobzás sem vonatkozik a hamisként megjelent fogalomra. Magyarul: a jelenlegi Btk.-szabályozás marad érvényben, amire választókerületemben rendőrségi körökben azt mondják, hogy rengeteg lehetőséget, lyukat hagy; ez a törvényjavaslat pedig nem tartalmazza azokat a módosításokat, amelyek ezeket a lyukakat betömnék.
Még egyszer mondom: politikai akarat kell ahhoz, hogy vissza akarjuk-e szorítani a borhamisítást. Ez a politikai akarat nincs meg, vagy ha meg is van, a cselekvés ebben a törvényjavaslatban mindenesetre nem mutatkozott meg számomra. Szeretném elmondani, néhány képviselőtársammal együtt gondolkodunk azon - tudniillik ezeket a passzusokat módosító javaslattal sem lehet hozzákapcsolni a kormány által benyújtott törvényjavaslathoz -, hogy egy új törvénymódosító javaslatot fogunk e tárgyban benyújtani, és nagyon kérem a kormányt, hogy támogassa majd ezt a módosító javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps.)
