DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. A Magyar Demokrata Fórum ugyan általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a javaslatot, de miként más ellenzéki képviselőtársaim is elmondották, jelen formájában nem tudja támogatni az elfogadását. Közel másfél éve annak a folyamatnak, amely egy igen nagy várakozást indukált a büntető törvénykönyv tervezett novelláját illetően, nemcsak azért, mert a kormány váltig azt állította - miközben más, főleg ellenzéki indítványokat igyekezett meggátolni a megvitatástól és az abban foglalt helyes megoldások elfogadásától -, hogy majd elkészül a kormány javaslata, mint ahogy az imént elhangzott az az érv, hogy egy módosításnak a Btk.-ba illesztése valóban nem egyszerű feladat, és egy egyszerű képviselői indítvány erre talán nem alkalmas.
Nos, tudomásul véve ezt az indokot és ezt az érvet, azt hittük, azt hihettük - nemcsak mi, képviselők, de a közvélemény is -, hogy a tervezett kormányzati Btk.-novella a bűnözés helyzete által megkívánt követelményeknek valóban meg fog felelni.
Ha elolvastuk ezt a nem kis terjedelmű módosítást, akkor első olvasás után is megállapíthatjuk, hogy ez alig felel meg a bűnözés jelenlegi helyzete által megkívánt követelményeknek. Hiszen hiába deklarálja azt az alapvető törekvést célként az indokolás - az expozéban is hallhattuk ezt államtitkár úrtól -, hogy végeredményben ez a novella választ kíván adni a bűnözés jelenlegi helyzete miatt megkövetelt legégetőbb kérdésekre, mindenekelőtt valamiféle szigorításra, ennek a gyakorlati megvalósítására a novella nem alkalmas jelenlegi formájában.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el,
Boros Lászlót Szili Sándor váltja fel a jegyzői székben.)
Boros Lászlót Szili Sándor váltja fel a jegyzői székben.)
A büntetési rendszerrel kíván elsősorban foglalkozni a kormány javaslata, és ennek kapcsán kijelenti, hogy túl magas Magyarországon a szabadságvesztést mint büntetést töltők száma, másfelől ez túl sokba kerül a társadalomnak. Ennek a megfelelően meg nem indokolt érvnek szem előtt tartásával alternatív büntetések bevezetésére tesz javaslatot. Valójában azonban egyetlenegy alternatív büntetést sem vezet be a jelenlegi módosítás, hanem igyekszik a közérdekű munkát szélesebb körben alkalmaztatni az eljáró bíróságokkal, és a pénzbüntetéssel kapcsolatban igyekszik a jelenlegi monoton szabadságvesztés-büntetések mellé több esetben alkalmazhatóvá tenni.
Úgy gondoljuk, tisztelt Országgyűlés, a Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, hogy sem a közérdekű munka, sem pedig a pénzbüntetések megfizetésére vonatkozó mai gyakorlat nem teszi lehetővé, hogy ennek a tervezett módosításnak a sikerét előrevetítsük és ezt elvárhassuk.
(10.30)
Sajnos, sem a közérdekű munka - ami a bírói gyakorlat és a szakma szerint is egy, már több éve nem élő és rendesen nem alkalmazható szankció és a bírói ítéletkiszabásban valójában megoldhatatlan problémákat jelentő büntetési nem - a tervezett változtatással sem lesz alkalmas annak a gyakorlatias és valóban széles körű alkalmazására; sem pedig a pénzbüntetés nem lehet alkalmas alternatív büntetésekhez fűzött nagy reményű törvényalkotási célok elérésére egy olyan társadalomban, ahol a bűnelkövetőkkel szemben a pénzbüntetés végrehajtásának az illúziója áll csak fönn.
Ezen kifogásunk mellett és ennek hangoztatása mellett a büntetéssel kapcsolatos, a büntetési nemekkel kapcsolatos szigorítást illetően a legtöbb kritikát elsősorban az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban szeretnénk megfogalmazni - mint azt már több esetben is hangoztattuk.
Miről is van szó, tisztelt Országgyűlés? Közel hét évvel ezelőtt a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a magyar büntetési rendszer legsúlyosabb és egyedülálló, kivételes büntetési nemét, a halálbüntetést eltörölte, és ezzel automatikusan a legsúlyosabb, legszigorúbb, kivételes büntetéssé emelte azt az alternatív büntetést, ami addig alternatív volt, amelyet úgy hívunk, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés. Ez tehát az a büntetési nem, az az önálló büntetési nem, amely nem határozott tartamú szabadságvesztésként, hanem életfogytig tartó szabadságvesztésként szerepel a büntető törvénykönyvben. Ez világosan azt a követelményt jelentené - kellene, hogy jelentse -, hogy váljon el ez a büntetési nem minden más büntetési nemtől, ne legyen összetéveszthető a határozott ideig tartó szabadságvesztéssel.
Nyilvánvaló nemcsak a közvélemény, de a szakma előtt is, hogy ha kormányzati szándék van ennek a kérdésnek valamilyen megoldására és ennek a legsúlyosabb büntetési nemnek nemcsak a szigorítására vagy egyértelműsítésére, hanem valóban az elválasztást megjelenítő módosítására, akkor nem lehet elfogadni azt a javaslatot, amely jelenleg a feltételes szabadlábra helyezés legkorábbi időpontját kisebb mértékben szabja meg, mint a határozott idejű szabadságvesztés összbüntetés vagy halmazati büntetés esetén alkalmazható maximuma; hiszen a javaslat szerint 15 év az alsó határa a feltételes szabadlábra helyezés legkorábbi időpontjának, halmazati és összbüntetés esetén pedig 20 évben is meghatározható a határozott tartamú szabadságvesztés. Tehát ebből az összehasonlításból is látható, hogy a két büntetési nem közül nemcsak a laikusok, hanem sajnos a bűnelkövetők és az ebben érdekeltek és érintettek számára is az a nyilvánvaló következtetés adódik, hogy tulajdonképpen nem történik szigorítás - természetesen nem tudván azt, hogy a bíróság a legkorábban ilyen értelemben felülvizsgálható ítéletekkel kapcsolatban mit fog dönteni -, de azt hiszem, nem túlzás azt vélelmezni - tekintettel arra, hogy a törvény, az eddigi egységes bírói gyakorlat és a szakma úgy tekinti, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés nem tarthat rendszerint az elítélt élete fogytáig -, hogy a felülvizsgálat időpontjában és annak minimális időtartama körül meghatározott időpontjában várhatóan, ha különösebb ok nem jön közbe, az elítélt alapos okkal számíthat a szabadlábra helyezésre.
Ilyen körülmények között tehát nem tudjuk ezt a megoldást támogatni, még akkor sem, hogyha a legsúlyosabb eseteknél végre valami változás történik, és magasabb tartamban szabja meg a javaslat a szabadlábra helyezés legkorábbi időpontját. Ez a magasabb tartam sem elegendő a kívánt célok elérésére. Úgy véljük, nem kellene attól sem félni - mint ahogy volt egy ilyen megfogalmazott indítvány, amelyet nem engedett a kormánypárti többség megtárgyalni -, hogy kimondjuk azt, ami nagyon sok ország büntetési rendszerében - nem balkáni jellegű országokról és nem balkáni típusú büntetőjogról van szó -, nagyon sok ország büntető törvénykönyvében kimondásra kerül, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés életfogytig tart; tehát addig tart, ameddig az elítélt él. Ez természetesen sehol nem jelenti azt, hogy kivételes jogorvoslatok és kivételes lehetőségek - akár a perújítás vagy annak megfelelő intézmény, a kegyelmi eljárás - ne tenné azt lehetővé, hogy évtizedekkel az elítélést követően az elítélt ne kérelmezhesse akármilyen okból - személyes, egészségi vagy egyéb okokból - azt, hogy az ítéletét akár a bíróság, akár a kegyelmi jogkör gyakorlója vagy az arra jogosult felülvizsgálja.
Tehát még egyszer mondom: sehol a világon nincs olyan eset, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés semmilyen körülmények között nem változtatható meg, de úgy gondolom, sehol a világon nem várható el az, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés valójában csak egy kimondott, deklarált intézmény legyen, és úgy, mint ahogy itt a javaslat is tartalmazza, ténylegesen ne jelentse azt, hogy a legelvetemültebb, a legsúlyosabb és az el nem évülő bűncselekmények elkövetői - a tisztelt közvélemény nyilván tudja, hogy itt a korábban halállal fenyegetett bűncselekmények elkövetőiről van szó - ne legyenek azzal fenyegetve a magyar büntetőjogban, hogy az életfogytig tartó büntetés főszabályként szerepel. Úgy gondolom, hogy a tervezett módosítás jelentős átalakítására lesz ahhoz szükség, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt támogathassa.
Ugyanez a helyzet a szabadságvesztés alsó határával kapcsolatos tervezett változtatásnál, most ugyanis a nullával kezdődő alsó határt egy évben szabja meg a javaslat az 1-5 év maximummal fenyegetett szabadságvesztés büntetési tétellel kapcsolatban. Ugyanakkor, amikor ezt az egyébként helyes megoldást alkalmazza, nem értjük, hogy ezzel összefüggésben az enyhítésre vonatkozó szabályokat miért nem javasolja megváltoztatni a javaslat, hiszen jelenleg a bíróság továbbra is - nem kivételes és nem különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén, hanem általános szabályként - jogosult az eggyel enyhébb büntetési nem meghatározására. Tehát a bírói gyakorlat a törvény alapján továbbra sem lesz arra rászorítva - hogy ezt a szót használjam -, hogy az ily módon megszigorított legkisebb szabadságvesztési tételnél eggyel enyhébb büntetés kiszabására ne kerülhessen sor, és ilyen módon ennek a szigorításnak így önmagában semmi értelme nincsen. Úgy tudjuk, hogy egy korábbi tervezetben egyébként az enyhítésre vonatkozó intézkedés kivételes jellege megtalálható volt; nem értjük, hogy az Országgyűlés elé beterjesztett javaslatban és ebben a változatban ez már elmaradt, így ennek az elmaradásából arra tudunk következtetni, hogy a kormány valódi szándéka nem az, hogy az egyre rosszabbodó számadatok ismeretében ennek egyik orvoslását a büntető törvénykönyv módosításával valóban megoldásra vigye.
Tisztelt Országgyűlés! Elhangzott itt már nagyon sok kritika arra, hogy mi mindent kellene a jelenlegi kormányzati előterjesztésnek tartalmaznia. Én nem kívánom ezeket megismételni, hiszen mindenki előtt ismert az, hogy néhány év alatt többszörösére, több száz százalékkal nőtt akár az erőszakos, akár az úgynevezett fehérgalléros bűnelkövetések száma. Csak a ma reggeli híradásból, a rádióból értesültünk arról, hogy a rablások száma egy év alatt 57 százalékkal nőtt. Ez csak egy adat, de mondhatnánk azt, hogy az utcai erőszakos bűncselekmények, a leszámolások, a kifosztások, az útonállások száma, sajnos, nagyságrenddel nőtt néhány éven belül. Az autólopások felmérhetetlen nagyságrendű szaporodása, a korrupciós bűncselekmények, általában az ifjúságot veszélyeztető bűncselekmények, a szexuális bűncselekmények, a droggal összefüggő, a kábítószer egyre nagyobb problémát jelentő elterjedésével kapcsolatos cselekmények elszaporodása után méltán várhatta volna azt az Országgyűlés, hogy ezekre valamilyen megoldást kínál a hosszas előkészítés után a büntető törvénykönyv módosítása. Ezzel szemben mit vezet be, tisztelt Országgyűlés? Sokan kritizálták, talán komikusnak is tűnik, én is el kívánom ismételni: azt vezeti be, hogy az életközösség alatt is el lehet követni a nemi erőszakot, tehát életközösség megszakítása nélkül is, nemcsak házasságban - szeretném hangsúlyozni, hiszen a házasság életközösség már eleve tágítva van általában az élettársi életközösséggel -, nemcsak különböző neműek között, ezt is szeretném mondani.
(10.40)
Tehát ez a módosítás lehetővé teszi azt a képtelenséget, gyakorló jogászok számára nyilván megoldhatatlan problémát és felesleges ügyek szaporodását, hogy a meg nem szakított életközösségben élő valamelyik fél akár házasságban, akár élettársi viszonyban áll, feljelentést tegyen, büntetőeljárást folytassanak le a sérelmére elkövetett, egyébként nem bizonyítható, nyilvánvalóan bizonyíthatatlan nemi erőszak végett. Majd ezt követően elítélik esetleg az illetőt, majd mivel az életközösség nincs megszakítva, továbbra is ugyanabban az életközösségben élnek, és mint akik dolgukat jól végezték, továbbiakban az életközösség megszakítása nélkül folytatják a házastársi vagy élettársi kapcsolatot. Ezt tartalmazza a jelen módosítás. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem ezt tartalmazza, el kellene olvasni!) Én azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, tisztelt közvélemény, nem ez a legnagyobb problémája ma Magyarországnak, a magyar társadalomnak, hogy hathatósabban lépjen fel az élettársak és házastársak között életközösség megszakítása nélküli erőszak terjedése ellen. Nincsenek is ilyen ügyek tudomásunk szerint. Azért nincsenek, mert - miként ezt egy korábbi felszólalásból hallhattuk - elegendő, ha az illető fél szóban, egyoldalúan megszakítja az életközösséget, és ezt követően a jelenleg hatályos büntető törvénykönyv alapján teljes mértékű védelmet és teljes mértékű büntetőjogi védelmet kap.
Úgy gondoljuk, hogy arra a problémára, amelyre itt megoldást kíván ilyen alkalmatlan módon a Btk. novellája javasolni, nem ez az útja-módja, minden jogellenes, házasságon és életközösségen belüli magatartást mi magunk is üldözendőnek és helytelennek tartunk, de itt a családjogi és a házasság felbontásával kapcsolatos egyéb számtalan megoldás elegendőnek látszik. Még egyszer mondom: ezzel a kísérlettel számos megoldatlan és megoldást igénylő, egyéb, rendkívül súlyos elkövetésekre vonatkozó új tényállás meg nem fogalmazásával a kormány elég szegényes bizonyítványt állít ki, ami a Btk. novelláját illeti. Hiszen nem kapunk választ - mint ez elhangzott - az autólopások valódi üldözésével és hatékony fellépésével kapcsolatos kérdésre. Nem kapunk választ az utcai rablást el nem érő, de a lopást meghaladó erőszakos cselekményekkel kapcsolatban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Úgy gondoljuk, hogy ez a rövid idő nem alkalmas még azon problémák számbavételére sem, amelyre nem válaszol a Btk. Úgyhogy jelen formájában a Magyar Demokrata Fórum így nem tudja támogatni a javaslatot. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
