DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE, a számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy azt már Világosi Gábor államtitkár úr is mondotta, az elmúlt héten, 23-án a számvevőszéki bizottság elemezte a helyi önkormányzatok 1997. évi új, induló címzett támogatásáról szóló törvényjavaslatot.
A vita kezdetén egy humoros megjegyzés hangzott el, hogy az "új induló" nem zenei fogalom, hanem közgazdasági tartalommal bír - de mindenesetre nyelvtanilag helyes ez a kifejezés. Azt mondtuk néhányan, hogy talán jobb lett volna az "új, induló" fogalom helyett a "megkezdett beruházások"-ról szólni.
A vitában továbbá a "beruházás befejezése" fogalom kapcsán voltak félreértések, amelyeket a Belügyminisztérium szakértője megfelelően tisztázott. Megállapítottuk, hogy a törvényjavaslat összhangban van az 1997. évi költségvetési törvény címzett és céltámogatások alcímével, és azon gazdaságpolitikával, amely az 1997. évi költségvetési törvény megalapozását szolgálja. Azonban a címzett támogatások preferálhatnak olyan beruházásokat, amelyek az adott önkormányzatnál nem a legfontosabbak, és előfordulhat az is, hogy fontosabb beruházások - mivel központi támogatást kapnak az adott címzett támogatásra - háttérbe szorulnak. Azonban a címzett támogatások létjogosultságát, fontosságát a bizottság egyértelműen aláhúzta.
Az 1997-ben megkezdődött címzett támogatásra - mint ahogy államtitkár úr is mondta - 2 milliárd forint áll rendelkezésre, amelyből 90 beruházást kezdenek el. Államtitkár úr ismertette, hogy ebből mennyi a vízgazdálkodásra, az egészségügyre és szociális ellátásra, valamint az oktatásra szolgáló beruházás. A beruházás összegének megoszlása azonban más arányt mutat, mert az egységnyi egészségügyi és szociális beruházások jelentősebbek. Ez a tény azonban a nagyobb beruházási igényességből következik.
A beérkezett jelentős igényből nem tudta a kormány az összes igényt kielégíteni. Ennek egyrészt valóban a pénzügyi keret szűkössége volt az oka, azonban olyan igények is beadásra kerültek, amelyek besorolására nem volt lehetőség a címzett támogatások között.
A beérkezett szükségletek közül néhány a jogszabályi feltételekkel ellentétes volt. A számvevőszéki bizottság megállapította, hogy az önkormányzatok igényeinek elbírálásakor az illetékesek helyes elvek alapján döntöttek. Ennek alapján a beruházásnak a kötelező önkormányzati feladatokat kell valóra váltani, emellett a központi forrás hatékony felhasználása is fontos kiválasztási szempont volt. Így például a kórházi rekonstrukciók a korszerű ellátást úgy biztosítják, hogy azok nem eredményeznek működési többletkiadást.
A bizottság azt is támogatta, hogy a beruházások kiválasztásakor preferálták, előnyben részesítették a nagy vonzáskörzetű középfokú oktatási intézményeket is, valamint a kistelepülések többfunkciós létesítményi igényeit. Ekkor ugyanis a fajlagos költségek szükségszerűen csökkennek, és a központi pénzeszközök hatékonyabb felhasználása valósul meg.
A bizottságban ezután elemeztük, hogy milyen címzettség szerint oszlik meg a beruházás, és ha jól emlékszem, talán csak Bodroghalom az a település, ahol tornaterem létesítésére van lehetőség, és sok - vagy több - településen a tornaterem létesítését az illetékesek elutasították. Megállapítottuk, hogy az a szempont, amelynek alapján egyes időszakokban, például '93-ban, '94-ben nagy tornaterem-építési kampány kezdődött meg, az jó ugyan, de azok a települések, amelyek akkor kimaradtak a tornaterem-építésből, azok most elszenvedik ezt a hátrányt, mert az ilyen jellegű beruházások nem élveznek annyi előnyt, mint a kilencvenes évek elején.
Mindenesetre a számvevőszéki bizottság az egész anyagot, az egész előterjesztést jónak, megfelelőnek tartotta. Még szóvá tettem a bizottságban a beruházás megoszlását a saját és az igénybe vett támogatás alapján is, amire már államtitkár úr helyesen válaszolt.
Végeredményben a számvevőszéki bizottság a törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak minősítette.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
