DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatok 1997. évi új induló címzett támogatásáról címen előterjesztett törvényjavaslatot Takács Imre képviselőtársunk új indulóként, tehát zenei fogalomként aposztrofálta. (Zaj. - Mádai Péter: Az nem is zenei fogalom!) Úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés minden lehet, csak éppen "induló" nem, mert annak egy pattogó ritmusú, olyan műnek kellene lennie, amely valamiféle győzelemre lelkesít, de ez még andanténak sem felel meg, sőt ha azt mondom, hogy andantissimo adták elő a témát a kormányzati oldalról, akkor még nagyon dicsértem, mert azért ezek tényleg szép zenei fogalmak, de itt inkább a "befejezetlen szimfónia" fogalma lenne alkalmazható, hiszen 2 milliárd forintnál megállt az új címzett támogatás. 3176 önkormányzati település van, és ez a 2 milliárd forint 90 önkormányzat új, induló céltámogatását jogosult elindítani, holott 197 már eleve elutasíttatott. Azt hiszem, ebből világosan látható, hogy itt "új induló"-ról beszélni enyhén szólva zenei műfajtévesztés.
De nézzük most már a T/4175. számú törvényjavaslatnak azokat az adatait, amelyek világosan eligazíthatnak minket a törvényi műfajban is a zenei műfajt követően!
A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény 8. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a költségvetés helyzetétől függően az új induló céltámogatási igényekre vonatkozóan az Országgyűlés az éves költségvetési törvényben szűkítheti a célok körét, módosíthatja a támogatási arányokat, illetőleg felfüggesztheti a céltámogatási rendszer működését. A (3) bekezdés szerint pedig, ha az éves költségvetés nem ad fedezetet valamennyi, a feltételeknek megfelelően benyújtott igényekre, akkor az Országgyűlés az éves költségvetési törvényben rangsorolja a támogatandó célokat. Az 1997. évi költségvetési törvény 20. §-ának (2) bekezdése eleget tesz e törvényi rendelkezésnek az a)-d) pontokat illető részében, szűkíti, illetőleg rangsorolja a támogatandó célok körét. A 20. § (6) bekezdése pedig rendelkezik arról, hogy a helyi önkormányzatok központi támogatás szempontjából 1997. évben kezdődő új címzett támogatásait külön törvény tartalmazza.
Ezen előírás megvalósítását tartalmazza a mostani előterjesztés, amelynek van egy 1. számú melléklete és egy 2. számú melléklete. Az 1. számú melléklete tartalmazza a támogatandó céltámogatások körét - amint jeleztem az előbb, ebből mindösszesen 90 önkormányzat van -, a 2. számú melléklet pedig tartalmazza az elutasítások körét. Sajnálatos, hogy már számszerűleg is ebből van a több, nevezetesen: 197.
De akkor, amikor a támogatandók köréről beszélek, hadd legyen szabad rögtön felhívnom az igen tisztelt Ház figyelmét arra a tényre, hogy ha a 2 milliárddal - amely valamennyi magyarországi önkormányzat '97. évi induló új céltámogatási összegét illeti - szembeállítom a budapesti metrószárny építését… (Zaj, közbeszólások az SZDSZ soraiban.), és félreértés ne essék, senki nem akar itt Budapest-ellenes hangokat megkongatni, hiszen Budapestet illetően valamennyien büszkék vagyunk annak szépségére, nagyságára, akarjuk, kívánjuk annak fejlesztését, de valahol mégis szinkronba kell hozni a budapesti fejlesztéseket a vidékiekkel! És ha abból indulunk ki, hogy csak a szárnybővítés 98 milliárd forint összeget emészt fel a szerint a költségvetés szerint, amelyre a legreálisabb becslések is azt mondják, hogy messze több lesz annál, de maradjunk csak a 98 milliárdnál, és hasonlítsuk össze a 2 milliárddal, és rögtön látni fogják képviselőtársaim, hogy itt valami aránytévesztés van.
Amellett, hogy ezt az aránytévesztést mindenképpen ki kell emelnem, rá kell arra mutatnom, hogy az elbírálást illetően maga a mostani előterjesztés semmiféle valóságos konkrét alapot nem ad az elbírálásra, tudniillik nem mondja ki, hogy tulajdonképpen a 90 igény által megjelölt célok olyan célok-e, amelyek a költségvetési törvénnyel szinkronba hozhatók, vagy olyanok-e, amelyek a hivatkozott törvény 20. § (2) bekezdés a)-c) pontjáig terjedő részére, tehát az első helyre rangsorolt céloknak nem felelnek meg; egyáltalán nem ad magyarázatot arra, hogy miért pont az 1. számú mellékletben felsorolt 90 esetet vélte olyannak, amelyet támogatásban kell részesíteni, és semmit nem mond arról, hogy miért nem részesíti támogatásban a 2. számú mellékletben felsorolt 197-et.
Ha a beterjesztés 2. §-ához fűzött indokolási részt az igen tisztelt képviselőtársaim megtekintik, akkor látni fogják, hogy itt valami óriási szakmai melléfogást követett el ismét a kormány, hiszen azt mondja, hogy: "A támogatásra nem javasolt igények egy része - szakmai indokoltságuk ellenére - nem elégíthetők ki a támogatási lehetőségek szűkös volta miatt." Az igények második része pedig azért nem javasolható támogatásra, mert az igénybejelentés vagy nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek, vagy a célokat tekintve nem volt a címzett támogatásban részesíthető beruházások körébe illeszthető.
Nem lehet tehát tudni, hogy az igény a célokat tekintve nem illeszthető be a címzett támogatásban részesíthető fejlesztések közé, és ha ez így van, akkor melyek ezek; ez nem derül ki a felsorolásból! (Zaj. - Mádai Péter: Tessék elolvasni a költségvetési törvényt!) A 197 elutasított igény mindegyikét az önkormányzatok fejlesztése szempontjából rendkívül fontosnak tartjuk, és úgy gondoljuk, hogy ezek elutasítása nagyban befolyásolhatja az önkormányzatok működését. Az igények másik része pedig azért nem volt támogatható a törvényjavaslat indokolása szerint, mert az igénybejelentés vagy nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek, vagy nem volt a címzett támogatásban részesíthető beruházások körébe illeszthető. Ha azonban a 90 igény sem volt ideilleszthető - amely kapott támogatást -, akkor mégis mi a különbség a 90 támogatott és a 197 nem támogatott között? Tehát egyszerűen egy eszmei zűrzavart keltett ez a törvény!
A támogatást nem kapottak harmadik csoportjának indokolása - amire már hivatkoztam, a 2.§ (2) bekezdése - a legképtelenebb, ez így szólt: "A támogatásra nem javasolt igények egy része - szakmai indokoltságuk ellenére - nem elégíthetők ki a támogatási lehetőségek szűkös volta miatt." De éppen ezért, a pénz szűkös volta miatt határozott meg a költségvetési törvény rangsorolást, ezt a rangsorolást viszont - mint már szóltam erről - e törvénytervezet egyáltalán nem alkalmazta.
(17.40)
E pont mutat rá a leginkább arra, hogy az egész elosztási rendszer torz, képviselőtársaim. A demokratikus szabályozottság látszatában tetszeleg, de ugyanakkor ellenőrizhetetlen és diszkriminatív, saját kénye és kedve szerint osztogat nevetséges, látszatösszegeket. Azt tudni, hogy ki mit kap, de nem tudni, miért pont ez, és miért nem más, vagy mások miért nem. Az emberben óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy talán azért, mert az egyik közelebb áll a tűzhöz, mint a másik, az egyik jobban megfelel a kormányzati elvárásoknak, mint a másik, de a törvényi előírások itt semmiféle eligazítást nem adnak. E törvénytervezetből is világosan látszik, hogy tulajdonképpen a cél nem az, amiről a törvény szól, hanem egészen más. Sunyi szándéka van ennek a törvénynek, igen tisztelt képviselőtársaim! - pórázon tartani az önkormányzatokat, majd pedig elsorvasztani azokat, ahelyett, hogy a valóságban fejlesztenék.
Hogy ez mennyire így van, engedjék meg, hogy egy olyan példát hozzak fel, amely aligha vitatható, mert hiszen Pest megyére vonatkozik, arra az önkormányzatra, amelynek lakossága hozzávetőlegesen egymillió, tehát az ország lakosságának egytizede, és van egy ellenzéki önkormányzata, és van igen sok elutasított előterjesztése - olyan előterjesztések, amelyeket egyáltalán nem lehetett volna elutasítani. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Hadd hivatkozzam arra, hogy önmagában egy képtelenség... - persze nagyon szívesen adok egy telefonkönyvet annak az MSZP-s képviselőnek, aki ezeken nevetgél, mert azon nyilván még jobbakat fog nevetni. Meg is tudom jelölni, hogy hol tud nevetgélni gátlástalanul és korlátlanul. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Hadd hivatkozzak arra, hogy ha a Pest megyei kórházi ágyszámokat vesszük, akkor tízezer lakosra 53 ágy jut, ami már önmagában nagy hiányt jelent az átlagos kórházi ágylétszámhoz képest.
Ha még azt is tudjuk, hogy itt a fővárossal összevontan kezelik a Pest megyei kórházak ágyszámát, akkor látható a diszkrimináció valóságos ténye, hiszen a sokkal kedvezőbb budapesti ágyszámmal kendőzik el a kedvezőtlenebb Pest megyei ágyszámot. (Keller László: Nem is járt Pest megyében.) Önmagában az a tény, hogy Pest megye olyan terület, amelyet - ismétlem - az ellenzék vezényel, egyértelműnek látszik a megoldás, hogy a kormányzati oldal betart az ellenzék által vezetett Pest megyének, mert ott már kezd megvalósulni a rendszerváltozás. (Sic!)
Ha megnézzük, hogy az egészségügyi intézmények közül melyeket utasították el, akkor rögtön felsorolhatnám itt a törökbálinti tüdőgyógyintézetet, a Flór Ferenc Kórházat - ez Kistarcsán van - és a Szent Rókus Kórház budagyöngyei részlegét. Ha megnézzük azt, hogy milyen egyéb vonatkozásban vannak korlátozások, ahol nem engedték továbbfejleszteni, nem engedik létezni ezeket az intézményeket, hadd utaljak az idősek és mozgáskorlátozottak otthonára Tápiószentmártonban, a pszichiátriai betegek otthonára Tápiógyörgyén, a szenvedélybetegek otthonára Ócsán, a speciális otthonra Inárcson - ez az értelmi fogyatékosok otthona -, az idősek otthonára Piliscsabán; tehát egyértelmű, látható, hogy teljesen indokolatlanul szorítanak háttérbe olyan intézményeket, amelyeket bizony segíteni kellene. Ha ehhez hozzávesszük a beterjesztett törvényt, akkor látható, hogy ez a törvény semmilyen valóságos jogalapot nem ad a tárgyilagos elbíráláshoz, a szubjektumot hagyja az elintézés alapjává tenni, ez pedig nyilvánvalóan olyan önkényhez vezet, amellyel a mindenkori kormánytöbbség visszaélhet; ezért a Független Kisgazdapárt ezt az előterjesztést ilyen módon, az elmondott okok miatt támogatni semmiképpen sem tudja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
