DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt Bihari Mihálynak köszönetet szeretnék mondani azért a rendkívül színvonalas egyéni munkájáért és előterjesztői tevékenységéért, amellyel lehetővé tette, hogy az Országgyűlés ilyen gyorsan tárgyalhassa ezt a fontos kérdést.
Önmagában a képviselői összeférhetetlenségnek az anyagi jogi szabályozása a közelmúlt egyik nagyon fontos közjogi eseménye volt. Ez azonban természetesen akkor tud működni, ha az Országgyűlés ezen jogintézmény működési szabályait is minél előbb rendezi. Nem vitásan a jelenleg hatályos Házszabály is tartalmaz rendelkezéseket, hogy összeférhetetlenségi eljárás esetén mit kell tennünk. Tehát olyan haj, de nagy baj nem történt volna, ha az anyagi jogi törvény hatálybalépésével egyidejűleg nem készül el maga a házszabály-módosítás, el tudnánk járni valahogyan. Azonban - ahogy Bihari Mihály is erről már beszélt - sokkal lényegesebb kérdésről van szó, mint hogy néhány meglehetősen általános eljárási szabállyal ezt részleteiben rendezni lehetne.
Évtizedek óta Magyarországon összeférhetetlenségi eljárás nem volt, és ez érthető, hiszen az eddigi összeférhetetlenségi szabályok annyira nyilvánvalóak voltak, hogy aligha vetődött föl, hogy ilyen eljárást bárki kezdeményezzen. Lényegesen változott a helyzet azonban a gazdasági összeférhetetlenség bevezetésével, és ennek keretében - ahogy Bihari Mihály is az előbb beszélt erről - több olyan összeférhetetlenségi eljárásra is esetleg sor kerülhet, ahol az Országgyűlés különleges helyzetbe kerül, amihez szükséges éppen ezért az alapos bizottsági előkészítés. Ez a tevékenység akár képviselői mandátumokat szüntethet meg, tehát beleszólhat Magyarország közjogi berendezkedésébe. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy egy ilyen súlyú közjogi jellegű döntésnek mindenképpen legyenek meg az eljárásjogi garanciái is. Ezekben az esetekben az Országgyűlés gyakran mintegy bírósági feladatot is ellát, hiszen tényállást állapít meg, jogot alkalmaz, és ennek végeredményeként jogkövetkezményt von le, majdnem ítéletet hoz - természetesen formailag nem azt.
Ezekben az eljárásokban nagyon nehéz előre kiszámítanunk a lehetséges variációkat, hiszen ilyenre a gyakorlatban mostanában nem volt példa. Mégis a hasonló jellegű eljárások - gondolok a különböző bírósági eljárásjogokra, de akár a különböző fegyelmi jogokra is - hasonló életszituációkat tudnak produkálni, és ezen életszituációk alapján fel kell készülnünk néhány olyan megoldási lehetőségre is, amelyet előre próbálunk most szabályozni.
(19.30)
Lehet, hogy az élet színesebb lesz - minden bizonnyal az lesz -, ha pedig színesebb lesz, akkor lehet, hogy előre nem tudunk mindent rendezni, viszont azzal számolnunk kell, hogy ha olyan esetek felmerülnek, akkor azokat utólag még be kell ebbe illesztenünk. Hadd soroljak fel néhány ilyen konkrét példát!
Az előterjesztés tartalmazza a bizonyítási eljárást; a bizonyítási eljárásnak sok eleme hasonlít a bírósági eljárásokhoz, többek között tartalmazza például, hogy tanúkat hallgathat ki a bizottság. A probléma ott vetődik fel - és erre az alkotmányügyi bizottság Tocsik-üggyel kapcsolatos vizsgálatában eléggé negatív példák voltak -, hogy mit tesz a bizottság akkor, ha valaki megtagadja a tanúvallomást, nem jön el. Ki kell találni valamilyen áthidaló megoldást arra - akár a bírósági eljárási törvények megfelelő alkalmazását -, hogy ilyen esetekben valamiféle szankciórendszer azért életbe léphessen, hiszen nem lenne szerencsés, ha fontos közjogi kérdésekben a tényállás megállapításánál az egyik tanú eljön, a másik nem jön el, és a bizottság olyan helyzetbe kerülhet, hogy egyoldalú információk alapján lenne kénytelen állást foglalni. Ez egy nyitott kérdés, ebben valamilyen megoldást kell találnunk.
Ugyancsak problematikus kérdés az, hogy ismerve a lehetséges fegyelmi eljárásokat, bejelentéseket, ahol erre lehetőség van, ott az emberek ezzel általában élnek is, akár alapos az, akár nem alapos, akár jogszerű az, akár nem jogszerű. Az előterjesztés tartalmaz ugyan egy bizonyos értelemben formai jellegű megközelítést ezeknek a kivédésére, amikor arról beszél, hogy hiánypótlásra esetleg felhívhatja az előterjesztőt, és ha ennek nem tesz eleget, akkor elutasíthatja a kérelmet, nem biztos azonban, hogy ez elégséges, ha nyilvánvalóan alaptalan kérelmeket terjesztenek a bizottság elé, amelyeknek semmi más céljuk nincsen, mint hogy a képviselőt zaklassák. Ha itt az állított tény lehetséges összeférhetetlenségi ok, azt természetesen ki kell vizsgálni, de előfordulhat, hogy hiánypótlással nem orvosolható, ugyanakkor alapjaiban téves előterjesztések is elénk kerülnek. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény ebben a kérdésben eléggé megnyugtató megoldásokat tartalmaz, gondolom, nekünk is kellene találnunk valamiféle hasonló megoldást az ilyen beadványok kiszűrésére.
A másik kérdés az, hogy például a bizottság vizsgálatának eredményeként valamiféle határozatot terjeszt az Országgyűlés elé, amelyről az Országgyűlésnek döntenie kell. Itt felvetődik az a kérdés, hogy egyrészt az ilyen nyilvánvalóan alaptalan kérdésekben nem lehetne-e már a bizottságnál felvetni annak a lehetőségét, hogy ha a tényállás alapján bebizonyosodik: nyilvánvalóan alaptalan a bejelentés, már a bizottság is valamiféle szűrőként szerepelhessen; másrészről pedig felvetődik az a kérdés, hogy ha a bizottság úgy látja, hogy itt valamiféle bizonytalan helyzet van, előterjesztést tesz, akkor ne feltétlenül csak az összeférhetetlenség kimondására irányuló határozati javaslatot terjesszen elő, hanem ebben a körben színesebb legyen a bizottság lehetősége - akár elutasításra irányuló is lehessen, ahogy például a mentelmi ügyekben lehetőség van erre.
Szeretném hangsúlyozni a két eljárás különbségeként, hogy addig, amíg a mentelmi ügyekben felelős és magas színvonalú hatósági munka előzi meg az előterjesztéseket, ez az összeférhetetlenségi bejelentéseknél - ahol állampolgári bejelentések is érkezhetnek - közel sem várható el. Tehát számolnunk kell azzal: az Országgyűlés tekintélyének megőrzése érdekében nem biztos, hogy ezek közül feltétlenül minden ügyet az Országgyűlés elé kell engedni.
Ezek olyan gondolatok, amelyeket meg kell vitatnunk, nem ismerjük még, mi lesz ennek a jogintézménynek a joggyakorlata. Nagyon örülünk annak, hogy elkészült mind az anyagi jogi szabályozás, mind pedig most már az eljárási szabályokról tárgyalhatunk, és remélhetőleg a közélet megtisztítása, a vitás vagy akár gyanús helyzetek megelőzése érdekében ez minél előbb az Országgyűlés rendelkezésére fog állni - hangsúlyozom, az a lényeg, hogy rendelkezésre álljon -, és nagyon bízom abban: az országgyűlési képviselőkben lesz annyi önfegyelem, hogy alapot adó összeférhetetlenségi okot nem teremtenek, amely miatt akár egyetlen összeférhetetlenségi eljárást is le kellene folytatni, és ki kellene mondani az összeférhetetlenséget. Nagyon örülnék annak, ha csak alaptalan bejelentésekkel kellene majd foglalkoznia a bizottságnak vagy esetleg az Országgyűlésnek ezekben a kérdésekben.
Még egyszer meg szeretném köszönni Bihari Mihály eddigi tevékenységét - az eddigit és az ez utánit is, nyilvánvalóan -, és ajánlom az Országgyűlésnek, hogy ezeknek az apróbb kérdéseknek a megvitatása mellett ezt a házszabály-módosító országgyűlési határozati javaslatot fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
