BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pusztai képviselőtársam nem először hozza ide az egészségügyi finanszírozás kérdését, és tartok tőle, hogy nem is utoljára, hiszen nagyon nehéz, nagyon nehezen megoldható problémáról van szó.
Azt, hogy az egészségügy forráshiányos, ma már axióma kijelenteni. A kérdés az, hogy ki viselje a hiányt. Ha végignézzük az egészségügy összes szereplőjét, akkor rá kellene tudni mutatni valamilyen megoldásra, a szereplők közül valakire, akire a teher hárítható. Végig kell gondolni, hogy hárítható-e a hiány terhe a betegekre; hárítható-e a hiány terhe az intézményfenntartóra, a települési önkormányzatra. Tud-e több terhet viselni a társadalombiztosítás olyan járulékfizetési hajlandóság mellett, amilyenek közepette a forrásokról gondoskodni tud; és hárítható-e teher a költségvetésre?
Azt gondolom, hogy nemcsak az egészségügyre lehet elmondani, hogy forráshiányos, hanem el lehet mondani, hogy az egészségügy minden szereplője forráshiányos, hogy nem lehet rámutatni varázsütés-szerűen valamilyen megoldásra.
Igazából azért kértem szót, mert a mai napirend előtti hozzászólás a kórház-konszolidációval kapcsolatban azt fogalmazta meg, hogy igazságtalan kamatmentes hiteleket adni kórházaknak - mármint visszatérítendő hiteleket adni a kórházaknak -, hiszen miből térítsék vissza. Azt gondolom, hogy vannak jól gazdálkodó kórházak is, amelyek nagyon nehéz körülmények között, de hiány nélkül gazdálkodnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.), és velük szemben demoralizáló hatású lenne, hogyha ezeket a pénzeket más kórházak ajándékba kapnák. (Az elnök a csengő ismételt megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.) Így nem merülhet föl az, hogy ne hitel formájában kapják a támogatást a konszolidációhoz. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(16.00)
