DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismeretes, hogy a parlament a politikai viták törvényalkotással egyenrangú színtere. Isépy Tamás pár héttel ezelőtt bizonyos stílusjegyekről szólt a politikai kultúra címszava alatt. Én a kormányt terhelő közjogi kötelezettségekre s a működés színvonalára kívánom a figyelmet felhívni.
Tudjuk alkotmányunkból: a kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll. Tudjuk, hogy a képviselők a kormány tagjaihoz kérdéseket, interpellációkat intézhetnek; intézhetnek, de a kormány tagja nem válaszolhat, hanem válaszolni köteles. Ezt hívják többek között közjogi kötelezettségnek. Tudjuk azt is, hogy a minisztert akadályoztatása esetén politikai államtitkár helyettesítheti. Az államtitkár tehát nem a miniszter helyett van, csak esetenként helyettesítheti. Ezzel szemben a művelődésügyi miniszter, a pénzügyminiszter - akit örömmel köszöntök -, újabban a külügyminiszter, de egyre inkább más miniszterek is - tisztelet a kivételnek - távollétükkel fejezik ki vagy azt, hogy nincsenek tisztában kötelezettségeikkel, vagy a parlamenti normák megszegésének súlya nem világos előttük.
A politikai viták során az érdemi kormányzati válaszok mellett indokolatlanul magas arányt képvisel a riposzt és a poén, amikor a kormány képviselője együtt örül sikerének a többségi képviselőkkel. Csak, uraim, a kormány nem a szocialisták és szabaddemokraták kormánya, hanem a Magyar Köztársaságé! (Dr. Szekeres Imre: Így van!) Viselkedésben, stílusban és gesztusokban ennek követelményei vannak, úgy is mondhatnám, hogy a kormány méltósága mértéktartásra kötelez. A gyűlölködő tónus pedig képviselő részéről is alig elviselhető, a kormányképviselő részéről pedig egyenesen elviselhetetlen. Sajnálom, hogy erre is van példa.
Ugyancsak sajnálatos, ha a válasz az igazmondás igényének sem felel meg. Szóvá kell tennem azt a példátlan inszinuációt, ami a múlt héten a külügyi államtitkár részéről a Magyarok Világszövetségét érte. (Kovács László külügyminiszter belép az ülésterembe, és elfoglalja helyét.) Államtitkár úr, útban a szabaddemokraták frakcióvezetői széke felé, tőle egyébként szokatlan módon élt vissza a válasz jogával. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Ha, ha!) Csak remélem, hogy új minőségében nem áll annak a szellemiségnek a szolgálatába, amely tavaly a Magyarok Világszövetségének hitelét rontotta, idén pedig az írószövetséget igyekszik bomlasztani.
Parlamenti közviszonyainkra még egy jellemző adalék: hevenyészett és korántsem hiteles, de kifejező statisztika szerint a kormány képviselői '96-ban ötször annyit utaltak a megelőző kormányzati négy esztendőre, mint az előző kormány tette '92-ben a megelőző negyven esztendőre. (Derültség.) Nem utal-e ez - pláne három év után - bizonyos érvelési gyengeségekre? Egyébként miniszterelnök úr - tévészereplési monopóliumát kihasználva - szombat este is ezt tette.
De a kormányzati munka gyengeségei más vonatkozásban is súlyosbítják egyre romló közéletünk bajait. Alig van példa rá, hogy egy kormány saját kezdeményezéssel, kényes ügyek ügyetlen kezelésével a saját fejére borítsa azt a bizonyos edényt, mint Nyírfa-ügyben tette és teszi. Eredmény: szétzüllenek a titkosszolgálatok, elvesztik hitelüket a külföldiek előtt, amit nagy nehézségek árán szereztünk meg... (Derültség az MSZP soraiban.), vége egy valószínűleg ígéretes bűnüldözési akciónak... (Nikolits István: Minek?!), és személyek kerültek több mint kellemetlen vagy kínos helyzetbe, és okoztak nekik lelki terheket. Az esetleges valóban bűnösök pedig fellélegezhetnek. És megjelent a hír, hogy az egész ügy szocialista képviselők választási lejáratását célozza. (Nikolits István bólogat.) Az ilyen összeesküvés-elméletnek fájdalmasan ismert hagyományai vannak régiónkban. Azonban aki a benn-felül lévők és a korábban eltávolítottak kapcsolatai alapján kombinálni vagy fantáziálni akar, akkor tudhatja, hogy a jelenlegi titkosszolgálatok miatt egyedül a Szocialista Pártnak nincs aggódnivalója. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
