KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Boross Péter képviselő úr felszólalása - ha figyelembe vesszük, hogy Isépy Tamás egy korábbi hasonló tárgyban elmondott felszólalására hivatkozott - abba a sorba illik bele, ahol a politikusok sürgetik, hogy valamifajta hangnem-, stílusváltás történjen a parlamentben annak érdekében, hogy azokat az egyébként fontos kérdéseket, amelyekkel szembe kell néznünk, olyan módon tárgyaljuk meg, hogy valóban világos legyen mindenki számára kinek-kinek az álláspontja. Hozzáteszem, hogy ebben a tárgyban Pető Iván, az SZDSZ akkori frakcióvezetője is megkereste a parlamenti pártokat, éppen ugyanezzel a céllal.
Ha ez így van, akkor a kormány részéről ezt mi természetesen csak üdvözölni tudjuk; nem belemenve abba a vitába, amit ilyenkor folytatni szoktunk, hogy akkor az ellenzék vagy a kormánypártok felelősek a kialakult helyzetért. De azt valóban érdemes végiggondolni, hogy ha itt gyűlölködés van, akkor azt ki szítja, ha van itt hazugság különböző kérdések kapcsán, akkor azt ki mondja, ha megjelenik a demagógia ebben a Házban, akkor ki az okozója annak, hogy mindez megjelenik. (Hangok az MSZP padsoraiból: Így van! Úgy van! - Taps a kormánypárti padsorokban.)
De én erre a kérdéskörre szándékosan nem térek ki, mert én is fontosnak tartanám, ha normális hangnemben, a lényegre koncentrálva rögzítenénk álláspontjainkat, és próbálnánk egymást meggyőzni; ha könnyedébben időnként egyébként, akkor könnyedébben, mert én azt gondolom, az végső soron nem olyan nagy baj. És hogy mennyire sok még a tennivalónk ezen a területen, azt mutatja a Boross Péter felszólalása utáni felszólalás. Nem hiszem, hogy botcsinálta virágkertészek véleményét kellene ezekben az ügyekben mértékadónak gondolnunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
