DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA, az FKGP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, alelnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg tárgyalás alatt lévő 4047., 4048., illetve 4049. számú javaslat az állampolgári jogok biztosának, az etnikai és kisebbségi jogok biztosának, illetőleg az adatvédelmi biztosnak a jelentését tartalmazza. Mielőtt részletesen szólnánk e három javaslatról, engedjenek meg egy rövid történelmi kitekintést ebben az ügyben.
Az elmúlt időszakban, a '90-es években a szakma - bár őszintén szólva nem túl publikusan - egy kisebb fajta vitát folytatott az országgyűlési biztosok jelentőségével kapcsolatosan. Az egyik álláspont - és elég markáns álláspont - az volt, hogy vajon kell-e nekünk ombudsman. Egy jogállamban, az alkotmány meghatározott körei szerint megfelelően működő államigazgatási, államhatalmi szervekben vajon szükség van-e az országgyűlési biztos jogállására?
A másik, ezzel szemben érvényesülő álláspont - a helyes álláspont egyébként - azt fejtegette, hogy még egy jogállamban is szükség van erre, hiszen azoknak a hatásmechanizmusoknak, amelyek egy bizonyos fajta államigazgatási, államhatalmi eljárásban nem mérhetőek és bizonyos sérelmeket tartalmaznak, ezek kezelésére, feltárására elengedhetetlenül szükséges az ombudsman intézményének megteremtése. Így lett aztán az alkotmány módosítása, az állampolgári jogok, illetve egyáltalán a biztosi jogintézmény bevezetése.
Egy új közjogi intézményről van itt szó, amelyet a laikus számára, úgy érzem, a legpregnánsabban, legáttekinthetőbben a 4048-as beszámoló bevezető része tartalmaz, amelyből most kölcsön veszek néhány gondolatot - Kaltenbach Jenőről van szó.
Miért sajátos közjogi intézmény ez? - írja a bevezetőjében. Azért, mert az ombudsman az állam nevében, de az egyén érdekében jár el az állam szervei, a közhatóságok ellen, és csakis ellenük; hatalma pedig nincs, és mégis van hatása - írja -, mely, szemben a mindig elzárkózásra hajlamos bürokráciával, nemcsak nyitott, de a nyilvánosság egyenesen lényegi alkotóeleme.
Úgy érzem, tisztelt Ház, hogy ezek a gondolatok, ez a megfogalmazás fejezi ki leginkább a laikus közvélemény számára is az ombudsman mint közjogi intézmény lényegét.
Meg kell mondanom őszintén, zavarban vagyok. Közel 700 oldalas, három kötetbe foglalt jelentés fekszik az Országgyűlés asztalán, erről kellene külön-külön véleményt nyilvánítani, erről kellene beszélni részletesen, ennek hatásait kellene elemezni. Úgy hiszem, hogy erre sem időm, sem lehetőségem nincsen, így akkor engedjék meg nekem azt, hogy néhány közös, mindhárom jelentésben közös gondolatot próbáljak meg összegezni.
(11.10)
Hogy szükség volt-e az ombudsmanok intézményének bevezetésére, azt hiszem, hogy a jelentések olvasatán egyáltalán nem merül fel kérdésként. Az ügyek mennyisége - iszonyú mennyiség, és ez önmagában igazolja az intézmény szükségességét. Mit tehet az ombudsman a nyakára zúduló, tízezrekben mérhető ügyekben? Nem tehet mást, mint kezdeményez, ajánl, a közvélemény elé tárja ezeket a problémákat, illetve országgyűlési beszámolót - mely jelen esetben itt fekszik előttünk - készít.
Úgy gondolom, mindhármuk esetében - ha nem is kritikaként - talán megjegyzést igényel az, hogy az elmúlt időszakban a közvélemény elé tárás eszközével nem éltek eléggé; talán lehetett volna több esetet többször, hangsúlyosabban a közvélemény elé tárni. Már a bizottsági meghallgatás során is szó volt arról - éppen Gönczöl Katalin ombudsman asszony említette -, hogy folynak bizonyos tárgyalások a közszolgálati televízióval esetleges ombudsman-műsorok, vagy az ombudsmanok által felvetett problémák televízióban, rádióban történő rendszeres sugárzására. Úgy vélem, hogy ez az az eszköz az önök eszköztárában, amellyel talán a legnagyobb súllyal tudnak fellépni a visszásságok ellen - hiszen itt nem jogsérelmekről van szó, hanem visszásságokról -, ez az a fegyver, ez az az alkalom, amellyel ismét és ismét felhíva a közvélemény figyelmét az adott problémákra, a legjobban tudnának élni.
Mindhárom jelentést figyelembe véve általánosságban úgy ítélem meg, hogy a panaszok számát tekintve feltűnően sok a szociális bizonytalanságból - különösen az állampolgári jogok biztos asszonyának beszámolójában - adódó panasz. Azt hiszem, ezek kezelése pedig - túl a felhíváson, az ajánlásokon - társadalmi kérdés. Ez az Országgyűlés és a kormány problémája.
Az alkotmányos jogok helyzetéről adott elemzés során megállapítható, hogy feltűnően sok az alkotmánysértés. Az előbb az előadásban ebből különböző számok is elhangzottak. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy ez jogbizonytalanságot eredményez, és igen-igen hátrányosan befolyásolja az ország életét is.
Engedjék meg, hogy a három jelentésből egyenként egy-egy dolgot kiemeljek! A szükségbérlet fogalmával, illetve megoldásával kapcsolatosan Gönczöl Katalin részletesen szólt, és szólt az összeférhetetlenség megszüntetéséről, a rendőrségi fogdákban történő halálesetek, illetve a rendőrségi lőfegyverhasználat kivizsgálása során tett előterjesztésről. Ezzel azért merek foglalkozni, mert - bár az anyagban nem szerepel, hiszen folyamatban lévő ügy, és a jelentés az elmúlt időszakról szól - ezt ön is szóvá tette.
Nagy probléma - és ez elvi probléma az én vonatkozásomban -, hogy hol van az ombudsmaneljárás határa, meddig mehet el egy törvénysértés vagy visszásság felfedésében, mi az a pont, ameddig javaslata megfontolást igényel akár jogszabályalkotás, -módosítás vonatkozásában, akár más vonatkozásában. Mint ahogy biztos asszony is utalt rá, az alkotmány- és igazságügyi bizottság ebben a vonatkozásban különbizottságot is létrehozott, illetőleg vizsgálja azt az álláspontot, amelyet a főügyészség tanúsít ebben a kérdésben, mely szerint nem szükséges a lőfegyverekkel történő balesetek és halálesetek esetében kivenni a vizsgálatot a rendőrség hatáskörébe (Sic!), hiszen e vizsgálatok fokozott ügyészi felügyelet alatt vannak. Az én álláspontom - egyelőre még nem is bizottsági álláspont, csak személyes álláspont - egyezik a biztos asszony álláspontjával.
Tisztelt Ház! Nagy kérdés, ha a biztosok megállapítanak valamit akár pro, akár kontra, ha ajánlásokat tesznek, kezdeményeznek, akkor megvalósulnak-e ezek, illetve mi a garanciája annak, hogy az így tett ajánlások és kezdeményezések elérik a célt, a célzott tárcát, a célzott jogszabályt.
Ebben a vonatkozásban, úgy érzem, hogy a jogalkotásunk még bizonyos reformra szorul. Be kell építeni a már meglévőknél szélesebb garanciális jogokat az ombudsman intézményébe.
Kaltenbach Jenő említette a kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatos teljes mértékig megoldatlan helyzetet, mely jelenleg Magyarországon van. Tökéletesen igaza van. A magam és a Független Kisgazdapárt nevében itt jelentem ki, hogy az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítási törekvéseket támogatjuk. Úgy gondoljuk, hogy mindenképpen szükséges az 1998-as választásokat megelőzően törvényi formában rendezni ezt a problémát.
Tisztelt Ház! Végezetül úgy gondolom, hogy a három parlamenti biztos e parlament gyermeke - ha szabad ezt a kifejezést használni. Ebben a ciklusban "születtek meg" - idézőjelben -, kezdték el munkájukat, és első jelentésüket a parlament most tárgyalja. Úgy gondolom, ez valamilyen szempontból történelmi pillanat. A munkájukat megköszönve a Független Kisgazdapárt nevében támogatjuk mindhármójuk javaslatát. Néha méltatlan körülmények között végzett munkájukat megköszönve további jó munkát kívánunk részükre.
Köszönöm szépen. (Taps.)
