HÁGA ANTÓNIA

Teljes szövegű keresés

HÁGA ANTÓNIA
HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Tisztelt Képviselőtársaim! Hétéves képviselői pályafutásom alatt most történik meg először az, hogy elénk kerül egy anyag, amelyről véleményt kell mondani, és erről az anyagról én nem tudok rossz véleményt mondani, kizárólag jókat. S először történt meg az is, hogy ellenzéki és kormánypárti politikusok itt, a plénum előtt, az én szemem láttára - lehet, hogy már máskor volt, de ennek most én tanúja voltam - egyetértenek abban, hogy egy jól kidolgozott anyagról volt szó, hogy egy komoly munka előzménye volt az az anyag, amelyet most megkaptunk.
Talán nem meglepő az sem, hogy én most leginkább a kisebbségi ombudsman jelentéséhez szeretnék hozzászólni, és ezen belül is a diszkriminációs részhez. Mint önök azt mindnyájan tudják, Magyarország legnagyobb számú kisebbsége a cigányság. S azt is tudjuk mindnyájan, hogy 1990 óta a cigányságnak a társadalmi integrációs zavarait nem lehetett megoldani, nem lehetett ezen segíteni, a cigányság tömegesen esik ki a társadalomból.
Az 1994-es kormányprogram szól a cigányságról, hangsúlyozottan szól a cigányságról, mégpedig biztosítja a kormány a cigányságot a gondoskodásáról. Ezzel szemben a mai napig összesen két tárca készítette el a cigányokkal kapcsolatos intézkedési elképzeléseit.
1990 előtt a cigányok 1 százaléka végezte felsőfokú intézményben az iskoláját. 1994 után ez 0,6 százalékra csökkent. A cigányságot a kormánynak nem sikerült tehát a polgárosodás irányába terelni, nem növekedett a középiskolát elvégző fiatalok száma. Ennek többnyire anyagi okai is vannak. A Cigány Kisebbségi Közalapítvány 150 millió forintja nem bizonyult elégségesnek arra, hogy az alapítói okiratban megfogalmazott célkitűzések elérését célozhassák meg. A cigányság vállalkozó kedvét nem sikerült ezzel az összeggel fellendíteni, anyagi oldalról befolyásolni. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra a tragikus esetre, amikor a borsodi akkumulátorolvasztók gyermekei egészségükkel fizettek azért, mert a szüleik egészségtelen munkával próbálták a kenyerüket megkeresni, vagy arra a Zizi-cukor evő kisfiúra, aki Zizi-cukor helyett patkánymérget evett.
A cigányság helyzete válságos, és nem csoda, hogy a kisebbségi ombudsman jelentése a diszkriminációs csomagban leginkább a cigányokról szól. Valószínűleg azért, mert a diszkrimináció a cigányokat érinti elsősorban, és ezért fordulnak hozzájuk. Egyrészt van egy hatósági, egyenruhás diszkrimináció, másrészt pedig az önkormányzatok intézkedései során tetten érhető diszkrimináció, amelyet a kisebbségi ombudsman lélektelen intézkedéseknek nevez.
A jelentésnek több mint a fele tehát ilyen jellegű. Ezek között is nagyon jelentős azoknak az aránya, ahol a rendőrségi diszkriminációra panaszkodnak a polgárok. Néhány számadat, kizárólag a sajtó kedvéért. A nyomozó hatóságok az elmúlt években az összbűnözésen belül a feljelentések 6-7 százalékában tagadták meg a nyomozást. Ez az arány a rendőrök által elkövetett hivatali bűncselekmények körében 30 százalék. Míg a befejezett nyomozás 50 százalékát szüntették meg, addig a rendőr-bűncselekményeket illetően a megszüntetett ügyek aránya 80 százalék körül volt, '94-ben 90 százalék körül. Ezek a számadatok arra engednek következtetni, hogy a törvény előtti egyenlőség esete talán nem áll az egyenruhás és nem egyenruhás bűnözők körében.
Nagy pozitívumként olvastam és értékeltem azt, hogy az ombudsman úr folyamatos tárgyalásokat folytatott a hajdani rendőrfőkapitánnyal, és az akkori rendőrfőkapitány több ötlettel gazdagította elképzeléseinket és az ő elképzeléseit is. Nevezetesen megpróbálta, kilátásba helyzete azt, hogy egy személy majd kizárólag azért lesz felelős, hogy a cigánysággal kapcsolatos rendőri intézkedéseket értékelje, illetve megpróbálta felülvizsgáltatni azokat az intézkedéseket, amelyeket erősen kifogásoltak a romák. Tudjuk, ez a vonal valamilyen szinten megtört, de talán a következő évi jelentésben azt is meg fogjuk tudni, hogy milyen irányba haladtak ezek az elképzelései az akkori rendőrfőkapitánynak.
Azt, hogy a rendőrség polgárbarát, mi szeretnénk látni. Az pedig, hogy ki védi meg a rendőrséget a rendőrségtől, egy komoly kérdés. Hiszen lehet polgárbarát a rendőrség, és lehet jelszava, hogy "Szolgálunk és védünk"; de mi van azokkal az emberekkel, akiket éppenséggel a rendőrséggel szemben kell megvédeni. S vajon milyen a rendőrség presztízsének az, ha több olyan rendőrintézkedést tapasztalunk, amely valóban állampolgár-ellenes. Ezek olyan kérdések, amelyekre manapság nem tudok válaszolni. Azt azonban érzem, hogy az állampolgári biztonság erősen csökken akkor, ha éppen a rend őrei - akiktől én személy szerint azt várom, hogy példásan és jól járjanak el az én személyes és vagyonvédelmemben - diszkriminatív cselekedetekkel éppen az emberi jogokat sértik meg. Mert azt gondolom, az állampolgárok bizalma is csökken ebben az esetben.
(13.30)
Nem lehet tudni például, és nem lehet igazából bizonyítani, hogy egy-egy rendőrségi ellenőrzés vagy razzia során valóban célzottan a cigány kisebbségek településeit veszik-e irányba, vagy azt, hogy valóban a cigányok által látogatott helyeken vannak csak kizárólag. Azt azonban újsághírekből és bejelentésekből lehet tudni, hogy jelentős részben, jelentős számmal a cigány etnikum köréből kerülnek ki a sértettek.
Azt gondolom, hogy ez az a kérdés, amin tovább kell dolgoznia a kisebbségi ombudsmannak, és ez az a kérdés, aminek kapcsán én örülök, hogy van kisebbségi ombudsman és állampolgári jogok biztosa, és ez az intézmény megvan. Hiszen mint mondottam, hetedik éve vagyok képviselő és én magam érzem azt, hogy jelentős munka hárult el rólam, nagyon kevés állampolgári bejelentés érkezik hozzám, tehát tudják az állampolgárok, hogy van egy intézmény, ahova fordulhatnak és a megfelelő jogi képviseletet vagy a megfelelő eljárást biztosítják a számukra.
Azért is fontos ez, mert ez a törvények megszületnek, de az alkalmazásuk sok esetben hiányos. A mai napon került kezemben egy újságcikk, ami egy három nappal ezelőtti eseményt ír el. A cikk címe: "Véresre verték a roma kirándulót". Az alaphelyzetet tudjuk: Kismaroson 15 diák kirándult és ott skinheadek megtámadták az egyetlen fiú diákot ezek közül a gyerekek közül, és nagyon megverték. El kell mondanom azt, hogy a váci kapitányság nyomozó alosztályának vezetője szerint egyelőre garázdaság ügyében nyomoznak. Ez megint az a helyzet, amikor törvény van rá, de az alkalmazása még mindig a régi módszer szerint változik. Ez, gondolom, egy újabb eset, amivel a kisebbségi ombudsmannak majd meg kell birkóznia. De ahhoz, hogy meg tudjon birkózni, azt gondolom, nagyon fontos, hogy az ügyészséggel tisztázza a helyzetét. Én azt tudom mondani, hogy teljesen természetesen a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója támogatni fogja azt, hogy az országgyűlési biztosok törvényének módosítása, melyben a biztosok jogkörét, hatáskörét jobban körvonalazzák, megszülessen minél hamarabb, ezzel is könnyítendő a munkájukat.
Nem fogok most az önkormányzati diszkriminációra kitérni, hiszen rettentően előrehaladott az idő. Azt azonban el kell mondanom, hogy mindhárom beszámoló igen tanulságos és fontos. Azt gondolom, hogy ez azon kevés, parlament elé kerülő anyagok egyike, amelyet majd elteszek én is a gyerekeim számára, hogy a demokrácia új intézményeinek első munkálataiból ők is tanulhassanak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem