DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk levő törvénytervezetből számunkra legalábbis egyértelműen kiderül: a kormány elszánta magát, leszámol a társadalombiztosítási önkormányzatokkal. Mivel azok mandátuma ez év tavaszán lejár, befejezi azt, amit már korábban bizonyos önkormányzati jogok megnyirbálásával megkezdett, kiterjeszti szinte korlátlan hatalmát erre a területre. Nem értek itt egyet miniszter úrral - balta ez a javából, a metszőollót már korábban elkezdték használni.
Elismerem természetesen, hogy ebben nemcsak a kormány ludas, hiszen a társadalombiztosítási önkormányzatok négyéves működése a magyar közélet botránykrónikáját igen jelentősen gazdagította. Eleinte úgy tűnt, hogy csak az Antall- és a Boross-kormányok ellen folytatnak politikai harcot, de a Horn-kormány megalakulásával világossá vált, hogy többről, sokkal többről van szó: a koncról van szó. Arról a koncról, amely sosem volt az övék, csak a kezelésének a jogát kapták meg a járulékfizetőktől, a biztosításra jogosultaktól.
Soha olyan rossz nem volt a négy év alatt a kormány és az önkormányzatok viszonya, mint manapság. Szinte nem múlik el nap, hogy a média útján ne üzenne egymásnak vagy a népjóléti miniszter, vagy a pénzügyminiszter és az önkormányzatok valamelyik vezetője, például az apparátus főigazgatója. Sorozatban derülnek ki a pénzügyi visszaélések, egymást érik a rendőrségi feljelentések. Mindennek a kárát csupán az ellátottak látják, ők a vesztesek.
Megszégyenítő fillérek juttatása egyszeri nyugdíjkiegészítés címén a nyugdíjasoknak, miközben évi fizetésének 75 százalékát kapja jutalomképpen az a vezető, akinek a munkájával senki nincs megelégedve. Ágyakat szüntetnek meg, műtétek maradnak el, miközben pökhendi nyilatkozatok hangzanak el a szégyenbérért dolgozó orvosok sosem létezett bőrgarnitúráiról.
Egyetlenegy dologban egyetértünk. Abban, hogy valóban tenni kell valamit. A kérdés csupán az, jó lesz-e nekünk, ha a jövőben a pénzügyminiszter fog turkálni a nyugdíjasok zsebében. Korlátlanul ő fogja most már megmondani - hiszen azt már régen tudjuk, hogy a népjóléti miniszter beosztottként szolgálja őt -, hogy mi jusson egészségügyi ellátásként a rászorulóknak, valóban véget kell-e vetni az önkormányzatiságnak ilyen módon, vagy esetleg lennének más megoldások is.
A kereszténydemokraták véleménye szerint az a megoldás, amelyet a kormány ebben az előterjesztésben javasol, az mind koncepciójában, mind a szabályozás részleteiben át nem gondolt, rossz és ellentétes a legelemibb demokratikus szabályokkal is. Rossz, mert gyakorlatilag államosítja a társadalombiztosítást. Megnyirbálja az önkormányzati jogokat, rendeletei útján közvetlenül fogja irányítani az apparátusokat. Az önkormányzat ezentúl csupáncsak a fügefalevél szerepét fogja betölteni. Rossz, mert mindezt, hogy ne nagyon lógjon ki a lóláb - pedig nagyon is kilóg - drágán, elnagyolt szabályok útján és nagy valószínűséggel alkotmányellenesen teszi meg.
Feleslegesen fogja önkormányzati képviselők nem jól meghatározott tiszteletdíjára, működési költségére költeni a járulékfizetők nehezen megkeresett pénzét, miközben az önkormányzatra ezután gyakorlatilag nem is lenne szükség. Az pedig teljesen felháborító, hogy olyan delegálási rendszert hoz létre, ahol a biztosítottak, az ellátásra jogosultak képviseletét az ÉT-ben helyet kapó munkavállalói szervezetek útján kívánja biztosítani.
Jogos a kérdés: mi jogosítja fel ezeket a szervezeteket, hogy azok véleményének figyelembevétele nélkül döntsenek a képviseletről, akik a járulékot fizetik és az ellátásokat megkapják? Az önkormányzatok választása legalább minden biztosítottnak megadta a jogot, hogy választható legyen, és maga döntsön saját képviseletéről. Ennek már a látszata sem őrződött meg.
(11.00)
Ez a képviseleti demokrácia lábbal tiprása, út visszafelé a diktatúra felé.
Ma jó, ha a munkavállalók 20 százaléka szakszervezeti tag csupán, és jó, ha tudjuk, hogy ez a magyar lakosságnak csupán 8-10 százalékát teszi ki. Elképesztő arculcsapása tehát ez a döntés a magyar társadalomnak, annak a társadalomnak, amely egyre nehezebben fizeti meg a járulékot, egyre inkább sarcnak érzi azt, ami a társadalmi szolidaritás elleni kifejeződése kellene hogy legyen.
Kormánypárti oldalról sokszor kritizálják az ellenzéket, hogy csak a hibákat emlegeti, de nem mondja meg, hogy mit is kellene tennie. Ez ebben az esetben sem igaz, mivel feltételezem, hogy ellenzéki oldalról számtalan más, jó javaslat fog elhangzani.
Ma már tudjuk, hogy a két alap a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás területén olyan monopóliumot jelent, ami így nem tartható fenn tovább. Kezelőinek, vezetőinek ellenőrzése a kormány részéről esetleges volt, és természetesen ez is hozzájárult a korrupciógyanús esetek elszaporodásához. De nem a megszüntetés a megoldás, nem az államosítás lehet a megoldás.
A kereszténydemokrácia kiáll a biztosítási rendszer továbbfejlesztése mellett, mely a monopóliumok felszámolásával olyan több-biztosítós modell kialakítását jelenti, amelyek alapvető szolgáltatásait törvény írja elő, és amelyeket további jellemzői alapján az állampolgárok szabadon választhatnak.
Működésük felügyeletét állami társadalombiztosítási felügyelet látja el, mely azonnali beavatkozásra is lehetőséget teremt, elkerülve az ilyen nagyarányú korrupciós ügyeket, amelyeket itt kormánypárti képviselőtársaim elmondtak, és ami a Horn-kormány működése alatt egyre nagyobb mértékben előfordult.
Önkormányzataikat a biztosítottak választanák, mely önkormányzatok széles körű jogosítványokkal rendelkeznének, és önálló biztosításpolitikát folytathatnának. Ezen önkormányzatokban a biztosítottak meghatározó szerepet kapnának, melyek a közjó érdekében és a szubszidiaritás talaján erősítenék a civil társadalmat, a demokráciát, és bizonyos egyensúlyt teremtenének az olyan kormányok hozzá nem értő cselekedeteivel szemben, mint amilyen a Horn-kabinet elmúlt három éve alatt sorozatban megtörtént.
Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, sajnos, nem erről szól. Ezért a kereszténydemokraták ezt az előterjesztést vitára is alkalmatlannak tartják, s tisztelettel kérik a kormányt annak visszavonására és átdolgozására. Persze tudjuk az elmúlt három év gyakorlatából, hogy erre nincs semmi remény. Ezért nézzük meg a tervezet néhány elemét, amelyeket nem tudunk elfogadni!
Köszönöm Schwarcz képviselő úr felhívását az ellenzéki pártokhoz, de a kétharmados többségen belül, úgy gondoljuk, legfeljebb csak a kormánypártok tudnak e tervezeten bármit is módosítani.
Véleményünk szerint ez a javaslat lehetetlenné teszi, hogy a korábbi szabályozásnak megfelelően az önkormányzat közgyűlése egyes hatásköreit választott szerveire átruházhassa. Ez tehát az első jelentős szűkítés az önkormányzati jogokban.
Míg a korábbi szabályozásában csak külön törvényi felhatalmazás alapján adhatott feladatokat kormányrendelet az igazgatási szerveknek, ebben az anyagban a kormány már szabad kezet kap, hogy tetszés szerint beleszólhasson az igazgatási szervezet munkájába, és ezáltal közvetlenül irányíthassa az egészségbiztosítást. Az önkormányzat ezután mindehhez csupán csak asszisztálni fog.
Lehetővé teszi azt, hogy az Állami Számvevőszék is folyamatosan végezzen törvényességi felügyeletet, így a törvény-előkészítő szándéka szerint a kormánynak nem kell létrehoznia egy társadalombiztosítási felügyeletet. Kétséges azonban, hogy a kormány felügyelete alá nem tartozó Állami Számvevőszék mennyire segítheti a kormány ilyen irányú tevékenységét.
A 4. §-ban az előterjesztés csökkenti a biztosítási önkormányzatok képviselőinek számát mindkét önkormányzatban, a korábbi 60-ról 36-ra. Azokhoz a jogosítványokhoz, amit ez a törvényjavaslat ad, a kereszténydemokraták véleménye szerint ez a 36 is nagyon sok.
Felhívom a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat továbbra is a régi megnevezést használja, miszerint a munkáltatók és a biztosítási ellátásra jogosultak képviselőiről beszél. Ez utóbbi kijelentés teszi elfogadhatatlanná a következő szakaszt, miszerint a biztosítási ellátásra jogosultak képviseletét az ÉT-ben képviselettel rendelkező Országos Munkavállalói Szövetségek delegálják. Holott egyértelmű, hogy az ÉT-ben képviselt munkavállalói szövetségek nem képviselhetik az ellátásra jogosultakat. Az Egészségbiztosítási Önkormányzatba például a nyugdíjasok nem is delegálhatnak, pedig közismert, statisztikai adatokkal bizonyított tény, hogy az idős emberek az egészségügy legnagyobb fogyasztói.
Nem tisztázza az előterjesztés, hogy az ÉT-ben képviselettel rendelkező munkáltatói képviselők milyen arányban jogosultak delegálni. Ez ahhoz vezethet, hogy vita esetén nincs jogi alapja ennek eldöntésére. Mi van akkor, ha a munkáltatói képviseletek nem tudnak megegyezni a delegálás arányairól? Ki fog dönteni?
A tervezet finoman burkolva lehetségessé teszi, hogy praktikusan minden képviselő tiszteletdíjban részesüljön, mert szabályzatában annyi bizottságot, tagozatot fog az önkormányzat megállapítani, hogy mindenkinek bőségesen fog jutni tiszteletdíj. Tiszteletdíj azért a munkáért, ami semmilyen felelősséggel nem fog járni, hiszen szinte mindent a kormány fog szabályozni és felügyelni. Ugyanakkor a tiszteletdíj mértékét is a közgyűlés fogja megállapítani - természetesen minden felső határ nélkül. Megint kecskére bízzuk a káposztát. Emlékezzünk csak vissza, Szolnoki Andrea képviselőtársam utalt rá, hogy 1993-ban, amikor az önkormányzatok megalakultak, első dolguk volt a magas tiszteletdíj és a gépkocsihasználat megállapítása.
Az előterjesztés megfogalmazza azt, ami helyes, hogy önkormányzati képviselő csak két ciklusban működhessen. Ezt már az első mondatban kiterjeszti a '93-ban megválasztott képviselőkre is, de a zárómondatban kijelenti, hogy csak két egymást követő alkalommal delegálható a képviselő. Ez még komoly problémákat fog okozni. '93-ban ugyanis csak a munkáltatói oldal delegált, a munkavállalói nem. Őket választották. Eszerint ezek a képviselők akár három ciklusban is működhetnek. Lényegében nem történik más, mint a kialakított helyzetnek megfelelően rendezi ez a javaslat az önkormányzat jogosítványait. Egy erősen jogfosztott önkormányzat fog ezentúl dolgozni, így az egész önkormányzatiság nagyon drága és felesleges.
Érthetetlen az is, hogy míg a szélesebb jogosítványokkal rendelkező közgyűlés eddig évente négyszer ülésezett, most legalább hatszor fog, csak azt nem tudom, hogy minek.
Valóban érdemes még szólni a felügyelőbizottságokról is. Itt megszűnik a munkáltatói többség, helyette tripartit, egyenlő arány alakul ki, mert a kormány képviselői is hasonló arányban kapnak helyet. A felügyelőbizottság tagjai havonta a köztisztviselői illetményalap háromszorosának megfelelő tiszteletdíjban részesülnek.
Ezzel kapcsolatban is a kereszténydemokratáknak több kérdése merül fel. Vajon a felügyelőbizottság tagjai főállásban látják-e el ezt a tevékenységüket? Biztos, hogy nem. Pedig a 12. § (2) bekezdése folyamatos ellenőrzést ír elő. Ezek után joggal lehet megkérdezni: mekkora leterhelést fog jelenteni a felügyelőbizottsági tagság? Mit szól majd ehhez a munkahely? Miért kapnak a kormányzati képviselők is illetménykiegészítést, mikor ez köztisztviselői munkájuk része lesz? Kérdések sorozata, amire nincs, és gondolom, nem is lesz válasz. Elkapkodott, elnagyolt törvényi szabályozás ez.
Egyértelmű a kormány centralizációs beavatkozási szándéka, hogy nem lesz kötelező a továbbiakban a helyi, területi testületek létrehozása. De igen figyelemre méltó a 13. § d) pontja is. Az eredeti szöveg a következő volt: "Súlyosan törvénysértő működése esetén az Állami Számvevőszék vagy a kormány javaslatára, vagy saját hatáskörben az Állami Számvevőszék és a kormány véleményének meghallgatása után feloszlathatja a biztosítási önkormányzat választott szerveit, elrendelheti új, választott önkormányzati szervek megalakítását." Az új szöveg már nem írja elő az új önkormányzat megalakításának szükségességét. Ez azt is jelentheti, hogy ilyen esetben automatikusan mégiscsak államosításra kerül a társadalombiztosítás.
A tervezet szerint a kormány kemény jogosítványokat kap. Például súlyosan jogszabálysértő döntés esetén a döntés végrehajtását felfüggesztheti. Felmerül a kérdés: a kormány ilyen döntése hogyan születik? Nyilvános vagy belső kormányhatározat útján? Van-e helye másodfoknak? Mi lesz itt a megfelelő eljárás? - erről nem szól a törvényjavaslat.
A törvény kihirdetését követően harminc napon belül meg kell történnie a delegálásnak. A kérdés az: ha a delegálás szabályai nincsenek pontosan meghatározva, elegendő lesz-e ez a harminc nap.
(11.10)
Az átmeneti időben a jelenleg működő biztosítási önkormányzatok választott szervei tovább folytatják működésüket. A kérdésem: milyen hatáskörrel? A jelenleg érvényes törvény szerint vagy majd a most elfogadásra kerülő szerint?
Az is teljesen érthetetlen számunkra, hogy az új közgyűlések miért nem kapják meg azt a jogot, hogy a főigazgató és helyetteseinek személyéről dönthessenek? Miért nem érinti munkaviszonyukat az új közgyűlés megalakulása? Egy olyan szervezetnél, mint például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, ahol botrány botrány hátán halmozódik, miért nem lehet tabula rasát csinálni?
Összefoglalva: azt látjuk, hogy ez a koncepció nemcsak rövid távra nem oldja meg a problémákat, de hosszú távra semmiképpen nem. Nincs másról szó, mint egy politikai alkuról, amely a jelenlegi helyzetet átmenti és konzerválja, ehhez igazítja az önkormányzati jogosítványokat. Nem tudjuk elfogadni, és nemmel fogunk szavazni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
