DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten néhány napilapban megjelent a számos tudós és alkotó által aláírt "Modernizációs Charta 1997" című dokumentum. Reménykedve vártam a hatást, de úgy látszik, ez a mai nap fekete napom, mert először a miniszterelnök úr őszinte részvéte mellett az ő beszámolójától vesztettem el a reményemet, másodszor pedig attól a ténytől, hogy a felhívásban megfogalmazott gondolatok valahogy mintha a tihanyi természeti jelenség sorsára jutottak volna, és visszhang nélkül maradtak volna.
Egyesek most nyilván felteszik a kérdést, hogy ez vajon miért olyan országos jelentőségű, rendkívüli és halaszthatatlan ügy, ami a Házszabály rendelkezéseinek megfelelően egyáltalán napirend előtti felszólalás tárgya lehet.
Megkockáztatom azonban azt a választ, hogy az ilyen tartalmú kérdés feltevése valójában inkább a kérdezőt minősíti hátrányosan, mert megfeledkezik arról a tényről, hogy egy öntudatos és emelkedett nemzet igazi, értékes exportcikkei nemcsak a természeti kincsek, az ipari vagy mezőgazdasági termékek, hanem a találmányok, a kutatási eredmények és a szellemi alkotások. Köztudomású az, a felhívásban is megfogalmazott tény, hogy a német, majd a japán, most pedig az ázsiai nagy- és kistigrisek gazdasági csodája nem az volt, hogy aranyban vagy olajban dúskáltak, hanem képzett emberi erőforrásokban; és hazánk gazdasági felemelkedésének kulcsa az emberi képességek kibontakoztatása. A "Hass, alkoss, gyarapíts" jelszava csak akkor valósítható meg, ha a szellemi, a tudományos élet a személyi és tárgyi feltételek biztosítása mellett zavartalanul működik.
A tények, az alkotók díjai és eredményei bizonyítják, hogy a személyi feltételekkel nem lenne probléma. A baj inkább az, hogy az alkotók és nem az alkotások exportálódnak, és sok tudósunk csak külföldön találja meg a munkájához szükséges környezetet és megfelelő légkört. Pedig az akadémiai beszámolóban olvasható vizsgálati felmérés szerint a magyar fiatalok nemzeti tudatának, büszkeségérzetének két pillére van: a magyar tudomány teljesítményei és a nagy nemzeti forradalmak.
A chartában idézett nemzetközi felmérés adatai igazolják, hogy az 1970-es, '80-as években a tizenéves magyar diákok természettudományos átlagtudása a világelsők között volt. Az alapvető problémát inkább a tárgyi feltételek félelmetes hiánya okozta. A Központi Statisztikai Hivatal 1995-ös adatai szerint a bruttó nemzeti termék 1,1 százalékát fordítjuk tudományos kutatásra - ez a szám a japánoknál például 3, a svédeknél 2,9, a franciáknál 2,4 százalék. És ezzel az alacsony arányszámmal csak Kínát, Romániát, Portugáliát és Lengyelországot előzzük meg.
Ez a felhívás valójában olyan, mint a vészhelyzetbe került tengerészek kétségbeesett S.O.S jelzése. De megfogalmazza azt a reményt is, hogy van módunk arra, hogy hazánk pillanatnyi gondjainak tengeréből tartósan kiemelkedjünk, ha szakembereinket magas szakmai felkészültség, nyitott versenyképesség, pillanatnyi részérdekeken felülemelkedni képes társadalmi felelősségtudat fogja jellemezni.
Szeretném, ha mi is átéreznénk ezt a felelősségtudatot, és nemcsak csatlakoznánk a felhíváshoz, hanem tennénk is valamit a magyar tudomány és szellemi alkotások jövője érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
