DR. VÁRNAI LÁSZLÓ
DR. VÁRNAI LÁSZLÓ
DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Választókerületemben, a Bács-Kiskun megyei 8. számú választókerületben a gyermekek oktatásával, nevelésével, szociális problémáival, valamint a gyámüggyel foglalkozó szakemberek körében felfokozott várakozás nyilvánul meg a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 3204. számú törvényjavaslat parlamenti tárgyalásával és várt elfogadásával kapcsolatban.
E várakozás nemcsak azért érthető, mert az állami gyermekmenhelyekről szóló 1901. évi VIII. törvénycikk óta nem született hazánkban a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról magas szintű szabályozás, hanem azért is, mert a gyökeresen változó gazdasági-társadalmi állapotunkban egyre égetőbbé vált a jövőnk zálogát képező gyermek- és ifjú korosztály jogainak megfogalmazását, érvényesítését és védelmét vélhetően széles politikai és szakmai konszenzussal elfogadandó törvényben rögzíteni.
(19.00)
A jelen törvényjavaslattal a család-, a gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer valós reformja valósulhat meg, s talán jelentősebb költségnövekedés nélkül működhet egyszerűbben, hatékonyabban, az állampolgári és gyermeki jogokat nem sértően a gyermekek védelmét szolgáló szervezet. A törvényjavaslat összességében a társadalom, ezen belül és elsődlegesen a gyermekek és a családok érdekeit szolgálja.
Az eddigi szabályozásban gyermekekről való állami gondoskodás volt az alapvető megoldási mód. Ez a veszélyeztetett gyermekekre terjed ki. Minden egyéb ellátást úgy tekintettek, mint aminek célja, hogy megelőzze a gyermekvédelmi gondoskodást kiváltó helyzeteket. A törvényjavaslat fordít ezen a viszonyon. Elsősorban ahhoz nyújt segítséget, hogy a családok képesek legyenek felnevelni gyermekeiket. Másodsorban az a célja, hogy megelőzze a gyermekek ellátatlanságát, veszélyeztetettségét. Harmadsorban pedig - amikor kimerültek a fent említett lehetőségek - gyermekvédelmi gondoskodást biztosítson.
A törvénytervezet nemcsak a nemzetközi jogi és belső alkotmányos kötelezettségeink miatt, de a társadalmi változásokat követve az elavult, rossz hatásfokkal működő, magas költségigényű intézményi, szervezeti és jogi rendszer helyett vállalkozott egy új, átfogó, korszerű ellátási rendszer kialakítására.
Ma Magyarországon a család-, gyermek- és ifjúsági védelemnek a rendszerét különböző jogszabályok tartalmazzák. A szociálpolitika fejlődésével, melynek jogi alapját az 1993. évi III. törvény biztosítja, elindult egy szociális törvénykezési folyamat, melyben szerepet kap a gyermek is, hiszen a gyermek is jogalany, részese a mindenkire érvényes szociális rendszernek. Ugyanakkor a gyermeknek eltérőek a szükségletei, és a többi családtagtól elkülönülő érdekei is vannak.
Megjelentek már eddig is olyan ellátások, amelyeket az állami gondoskodáson kívül is igénybe lehetett venni, illetve amelyek a hatósági gyermekvédelemből kikerültek. Azonban az állami gondoskodás keretében és azon kívül megvalósuló ellátások és intézkedések nem illeszkednek kellően egymáshoz, nem szerveződnek eredményes folyamattá. A komplex, a családot támogató és családot helyettesítő rendszerre vonatkozó részszabályok nem épülnek egymásra, nem alkotnak egységes rendszert.
Az előttünk levő törvénytervezet megoldást kínál a család- és gyermekvédelem területén, és ezzel párhuzamosan egyre erőteljesebben fogalmazódik meg mind a szociális igazgatás, mind a gyámügyi igazgatás korszerűsítésének igénye.
A szociális törvény módosításának folyamatában, valamint e tervezetben is szerepelnek javaslatok az új igazgatási szervezet kialakítására, hiszen a törvény-előkészítők is helyesen érzékelték, hogy a szociális és gyámügyi igazgatás szervezeti korszerűsítésének elmaradása ma már egyik akadályozó tényezője a szociális ellátások átalakításának, a gyermekek személyi és vagyoni érdekvédelmi érvényesítésének, a gyámügyi igazgatási feladatok szakszerű ellátásának.
Victor Hugo szerint a család a társadalom kristálya. Találó és tömörségében is sokat kifejező ez a gondolat, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a jól működő család szilárd és csillogóan szép alakzata az emberi közösségnek. A gyermekvédelem szakemberei, a törvény-előkészítők azt az alapelvet vezetik végig a törvénytervezeten, miszerint az emberi magatartás alapnormáit és értékeit igazán csak a családon belül lehet megtanulni. Csak az tud konfliktusmentesen beilleszkedni a társadalomba, aki családján belül ismeri meg a jót és a rosszat, a helyest és a helytelent. Másrészt éppen a jól működő család az, amelytől az egyén bármely élethelyzetében segítséget várhat.
A családi neveléshez szükséges segítséget elsősorban az állam és az önkormányzat nyújthatja. Az ellátásokat a család általában önként veszi igénybe, a hatósági kényszer szükség szerinti legkisebb mértékű és csak akkor alkalmazható, ha a gyermek ellátást vagy védelmet igényel és a helyzet önkéntesen igénybe vett ellátásokkal nem orvosolható.
Fontos garanciális eleme a törvénytervezetnek, hogy a hatósági és segítő funkciók szétválnak, az önkormányzat csak ellátást nyújthat, gyermekvédelmi döntést nem hozhat. Az önkormányzat a szolgáltató jellegű gyermekjóléti szolgálaton keresztül köteles szervezni a gyermekjóléti ellátást, s jogaira és érdekeire való tekintettel e rendszert oly módon teszi teljessé, hogy egyrészt segíti a családot a gyermek felnevelésében, másrészt védelmet biztosít a családból kiemelt gyermekek számára.
Egyet lehet tehát érteni a hosszú távon fenntartható családi típusú nevelésre orientált rendszer kialakításával, továbbá a preventív és a családba visszahelyező megoldások előtérbe helyezésével. Ehhez azonban a feladatokat ellátó önkormányzati, állami és nem állami szervek, valamint a munkában részt vállalók hatékony együttműködésének biztosítása szükségszerű.
A szabályozás minden települési önkormányzat számára kötelező feladatként írja elő, hogy koncentrálja eddigi ellátó tevékenységeit, alakítsa ki saját gyermekjóléti rendszerét. Ez lehetővé teszi, hogy a gyermekek szociális és mentális szükségleteinek veszélyeztetettsége időben ismertté váljon, és a helyi alapellátás eszközeivel, illetve a helyi társadalmi erők bevonásával hatékony megoldást kapjon.
A bevezetőmben jeleztem, hogy mennyire sürgető a változtatás igénye, mindezt a mindennapok gyakorlatával igyekszem bizonyítani. Szülővárosom, egyben választókerületem központja Kiskunhalas, a város a készülő törvény koncepciójának ismeretében, azzal összhangban vállalkozott egy új, átfogó, korszerű ellátási rendszer kialakítására, több területen modell értékű kidolgozásra és gyakorlati kipróbálásra.
1996-ban megtörtént városomban az egységes egészségvédelmi szolgálat kialakítása mind elhelyezés, mind szervezeti forma és munkaszervezés tekintetében. Így a védőnői szolgálat színvonalas működéséhez szükséges feltételek adottá váltak, s elkülönítésre került a terhestanácsadás és csecsemőgondozás, szervezettebbé és átláthatóbbá vált a védőnői tevékenység az egészségügyi alapellátásért felelős önkormányzat részéről.
Országosan új kezdeményezés a kisgyermekellátás feladatkörén belül a családi napközi. Magyarországon még kuriózumnak számít; e családi napközik hazai modelljének kidolgozását halasi szakemberek végezték. A világ számos országában a gyermeknevelést a mi bölcsődéinkhez, óvodáinkhoz, iskolai napközinkhez hasonlító intézmények mellett kis, családias jellegű, a különböző igényekhez igazodó szolgáltatások segítik.
Kiskunhalason úgy tapasztaltuk, hogy az intézményes kisgyermekellátás mellett a családoknak igénye van választható, az eddigiektől eltérő napközbeni ellátási formára. Ezen igények kielégítésére alkalmasnak tartottuk a családi napközihálózat kiépítését, amely a legkisebb kortól kezdve az iskoláskor végéig biztosítja olyan gyermekek napközbeni elhelyezését, akiknek szülei különböző okok miatt a nap egy részében másra kívánják bízni gyermeküket.
A gyermekeket családi napköziben ellátó személy a szülői gondoskodást helyettesíti, a nála elhelyezett bölcsődés, óvodás és iskolás korú gyermekről való gondoskodása azonban nem pótolja az óvodai oktatással kapcsolatos funkciót, az iskolai korrepetálást és szakköri foglalkozásokat.
Kiskunhalason az országban elsőként alakultak családi napközik. Jelenleg hat családi napközi kapott működési engedélyt. Ma már ismert színfoltjai a város gyermekellátásának. A családi napköziket működtető vállalkozók mindegyike feladatvállalásra, ellátásra érett, kiegyensúlyozott, nyugodt személyiség, akik a rájuk bízott gyermekek mindennapi ellátását lelkiismeretesen végzik.
Tapasztalataim szerint a családi napközik előnye, hogy kis számú igényt is ki tudnak elégíteni, rugalmasan tudják követni az időszakonként változó igényeket, a helyi önkormányzat felügyeletével a szakmai elvárások és kritériumok alapján működnek, s nem utolsósorban munkalehetőséget is teremtenek a kisgyermekes anyáknak.
A kiskunhalasi modellkísérlet eredményeként az országban már több településen alakultak családi napközik. E modellkísérlet tapasztalatait az elmúlt év októberében Kiskunhalason megrendezett nemzetközi konferencián pozitívan értékelték a témában érintett szakemberek.
Kiskunhalas városban ugyancsak új kezdeményezés az úgynevezett önkormányzati pártfogói csoport létrehozása, mely a jelen törvénytervezet jóléti szolgálatának feladatait látja el. A csoport naprakész adatokkal rendelkezik a város veszélyeztetett családjairól, koordinálja a társadalmi segítők, iskolai gyermekvédelmi felelősök mindennapi munkáját, szervezi továbbképzésüket.
A csoport gyámhatósági kirendelés alapján ellátja a védő-óvó felügyelet alá helyezett gyermekek, családok felügyeletét, kezdeményezi a különféle segélyezési formákat.
A csoport munkájába illeszkedik a pszichiáter tevékenysége és más, a családok segítségét célzó szolgáltatás.
A csoport egyéves tevékenysége jól példázza és bizonyítja a törvénytervezetnek azt a törekvését, miszerint működőképes lehet az úgynevezett többszereplős gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer. Lehetséges az állampolgár, a munkahely, az iskola, a civil szféra, az önkormányzat és az állam egészséges együttműködése.
A törvénytervezet megvalósíthatóságának sarkalatos pontja, hogy lesz-e elég szakképzett, újfajta szemlélettel rendelkező munkatárs, aki a gyermekvédelem különböző területén is meg tudja valósítani a törvényalkotók elképzeléseit, érvényt fog tudni szerezni a gyermekvédelmi törekvéseknek.
Fontos, hogy a szaktárca a gyermekvédelmi rendszerben dolgozók átképzését, alap- és posztgraduális képzését tervezze, anyagi és szakmai hátterét biztosítsa.
(19.10)
A gyermekvédelmi rendszer fontos kérdése volt - és a jövőben is lesz - a megfelelő, sőt bátran mondhatjuk, speciális képzettséggel rendelkező szakemberek léte. Kiskunhalas város ennek az elvárásnak a jegyében, valamint felismerve, hogy napjainkban a felsőfokú szociális, mentálhigiénés szakképesítéssel rendelkező szakemberek iránt fokozott az igény, 1994-ben vállalta az egri Esterházy Károly Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként ötféléves másoddiplomás szociálpedagógus-képzés indítását. A szociálpedagógus másoddiplomás képzés jellege kettős volt: egyrészt olyan szakemberek képzése, akik a szociálpolitikai rendszer különböző pontjain megfelelő szaktudással, érett személyiséggel képesek arra, hogy segítsék a hozzájuk fordulókat, másrészt a képzés átképzés jellegével a felszabaduló pedagógus munkaerő számára lehetőséget kíván teremteni az eredeti szakmai végzettséghez közeli tevékenység végzésére.
A szociálpedagógus szak 1995-ben kibővült a kriminálpedagógusi szakkal, ami Európában is egyedülállónak mondható. 1996 őszétől Kiskunhalas önkormányzata a Magyar Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szövetséggel, valamint a Pro Educatione Sociale Alapítvánnyal közösen kezdeményező szerepet vállalt abban, hogy a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara vállalja egy új típusú családvédelmi szakemberképzés beindítását, mindezt annak érdekében, hogy a reform szellemében átalakuló gyámügyi és szociális ügyintézés, valamint az új típusú családvédelmi munka színvonala javulhasson.
1996. december 21-én a felek között együttműködési megállapodás született, miszerint a JATE Állam- és Jogtudományi Kara a szociális ellátás minőségének javítása, a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi munka színvonalának emelése és szakszerű életútfejlesztés elősegítése érdekében tanszéki keretben kiépíti a családvédelmi, oktatási és tudományos bázisát, és vállalja az új típusú családvédelmi szakemberképzés gondozását. A kar családvédelmi tanszéke a civil szférával és az önkormányzattal együttműködve kívánja kidolgozni a család-, gyermek- és ifjúságvédelem új törvényi előírásainak megfelelő képzés tartalmi rendszerét és oktatási módozatait.
Tisztelt Országgyűlés! A hozzászólásom első mondataiban jelzett, a szakemberek részéről meglévő felfokozott várakozás nemcsak játék a szavakkal. A szociális ellátásban, gyermekvédelemben és gyámügyben tevékenykedő, e munkát élethivatásul választó szakemberek eddig is lehetőségeik határát messze meghaladva, áldozatkészen és kezdeményezően dolgoztak. Az álláspontjuk szerint szakmailag jól előkészített törvénytervezet, finanszírozási oldalról is megerősítve hosszú távra alkalmas terepet biztosíthat a még pontosabb, szervezettebb munkájukhoz, mely a társadalomban meglevő akut szociális feszültségek ellenére a gyermekek egészséges fejlődését segíteni tudja.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
