CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvénytervezetnél elmondhattam azt, hogy mi a konzervatív politika alapgondolata a szövetség, a holtak, az élők és a megszületendők között a világ szellemi és anyagi javainak megőrzésére, ápolására, továbbfejlesztésére, akkor azt itt kiemelten és különös hangsúllyal elmondhatom ismét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország sajnos nem bővelkedik műemlékekben, az ország határain belül található műemlékek száma - összehasonlítva más európai országokkal - meglehetősen kevésnek bizonyul, éppen ezért különösen fontos a védelmük, éppen ezért különösen nagy gonddal kell kezelni azokat a műemlékeket, amelyek megmaradtak a mai Magyarország területén. Mert - és erről szólni kell innen - az országhatáron kívül található a magyar történelmi emlékek nagyobb része, s még ha nem is tetszik ez a mondat mindenkinek, különösen az országhatáron kívül, ez a tény akkor is tény, és a Magyar Demokrata Fórum meggyőződése szerint erről a tényről ebben a törvényben is szólni kell. Szólni kell a magyar történelmi műemlékek sorsáról, természetesen abban az összefüggésben, hogy ezeknek a műemlékeknek az ápolását, kezelését kétoldalú államközi szerződésekben kell szabályozni, részben már meglévő, részben a későbbiek során megkötendő ilyen szerződésekben. De ha műemlékekről beszélünk Magyarországon, teljesen szó nélkül ezt nem hagyhatjuk, és gondoskodni kell, természetesen más módon, az említett módon és úton ezeknek a történelmi műemlékeknek az ápolásáról és gondozásáról is.
A Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénytervezetet is nagy örömmel fogadja, és támogatólag viszonyul a törvénytervezethez. Ez viszont nem jelenti azt, hogy néhány alapvető hiányosságára megint ne hívnám fel a figyelmet. Tisztelt Képviselőtársaim! Három nagyon fontos - sőt talán négy - szemléleti módosítást javasolunk e törvénytervezetnél.
Az első az - és ezt külön kell hangsúlyoznom -, hogy ez a törvény sem választható el más törvényektől, így ezt a környezetvédelmi törvénnyel, de különös tekintettel a településfejlesztési törvénnyel vagy az épített környezetre vonatkozó, az előbbiekben tárgyalt és éppen most az Országgyűlés előtt lévő törvénytervezettel összefüggésben kell kezelni, vizsgálni. Azért említem ezt, mert ebben az összefüggésben az első szemléletbeli hiányosság nemcsak erre a törvényre vonatkozik, hanem a megszületendő településfejlesztési törvényre is utal előzetesen, nevezetesen arra, hogy a műemlékegyüttesek funkcióját hosszú távon meg kell határozni, és ezt - megítélésünk szerint - már ebben a törvényben is tárgyalni kell. Hiszen ha karbantartunk, fejlesztünk, örökséget őrzünk, akkor tudnunk kell, hogy ez az örökség milyen funkciót fog kapni a közeljövőben, esetleg a távolabbi jövőben. El kell döntenünk azt, hogy adott esetben a műemléki együttesek sorsa milyen lesz, milyen feladatoknak kell hogy eleget tegyenek vagy milyen célra használjuk fel őket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mint Budapest első választókerületének és ezen belül a budai Várnak és a várnegyednek országgyűlési képviselője, példaként a Várat és a várnegyedet hozzam fel most is és a későbbiek során is, azzal az alapvető megjegyzéssel, hogy az észrevételek természetesen általános jellegűek, és minden területre vonatkoznak; de én most csak a budai Vár kérdésével foglalkozom, amikor példát hozok fel.
(19.40)
El kell dönteni és meg kell határozni, hogy mi legyen a sorsa egy műemlékegyüttesnek, sőt itt a világörökség részeként egy egész komoly komplex együttesről van szó. Mulatónegyed legyen, múzeumi negyed legyen, kormányzati negyed legyen, szórakoztató negyed legyen, vagy mi legyen a budai Várban, a budai Várral, hiszen ettől függ majd a fejlesztése, ettől függ majd a műemlékegyüttes kezelése.
Megítélésünk szerint a budai Vár, amely egyébként történelmileg is, szerkezetileg is két részből áll: egy múzeumi negyed és egy polgárvárosi negyed kell hogy legyen. Nyilvánvalóan a királyi palota és a kapcsolt részek elsősorban múzeumként kell hogy működjenek, és a polgárváros polgárvárosként kell hogy működjön, és így kell a hosszú távú fejlesztési koncepciónál eljárni, legalábbis a mi javaslatunk szerint. Ez a polgárváros azonban egyben egy élő, szabadtéri múzeum is. S ilyenné kell alakítani, és ezt kell szempontként figyelembe venni, amikor erről a kérdésről beszélünk. Mert a turista, legyen az az Alföldről Budapestre érkező honpolgár vagy külföldről érkező turista, ebben a polgárvárosban sétálva egy nyugodt, békés, ápolt környezetet szeretne látni, és csak akkor fog oda visszatérni, s akkor érzi ott jól magát, hogy betérjen egy italra, mondjuk, a Pierrot Kávéházba vagy bemenjen egy vacsorára a Halászbástya Étterembe, de ehhez pontosan azokat a feltételeket kell megteremteni, amelyek a Várnak ezt a részét polgárvárossá teszik, tehetik.
Itt térek rá a másik és ezzel szorosan összefüggő szemléleti kérdésre, nevezetesen arra, hogy a törvény megalkotói - legalábbis a törvénytervezetből ez tűnik ki - kicsit tartanak a magántulajdontól. Ezen alapvetően változtatni kell, mert a magántulajdon a műemlékek esetében is magántulajdon kell hogy legyen, annak minden előnyével és minden következményével együtt, hiszen az, hogy negyven évig ebben az országban a magántulajdon más megítélés alá esett, mint ezer esztendővel korábban, vagy mint a Lajtán túl mindig is esett, ez nem befolyásolhatja ennek a törvénynek a megalkotóit, és ezen a szemléleten túl kell lépni.
Azt nagyon jól tudom, hogy ez a szemlélet egy féltésen alapul - de meggyőződésünk szerint megalapozatlan ez a félelem. Hiszen miért kell félteni a magántulajdonban levő vagy ezek után kerülő - pontosan azért, mert a magántulajdonból kikerültek a műemléki épületek - műemlékegyüttest vagy a műemléképületeket a magántulajdonba visszaadástól? Hiszen ki a legjobb tulajdonos? Az, aki sajátját ápolja, gondozza. Nyilvánvaló, hogy az a háztulajdonos vagy az a kávéház-tulajdonos vagy étteremtulajdonos vagy lakástulajdonos, aki tudja, hogy gyermeke, unokája örökölni fogja azt, ami egyébként esetleg éppen apjáé vagy nagyapjáé volt korábban, azt a legjobb tudása, szellemi, anyagi erőforrásai felhasználásával fogja ápolni és gondozni.
Nyilvánvaló, hogy sok minden szempontot fel lehet hozni, és a budai Vár példájánál maradva, a Vári Lakosok Egyesülete hosszú évek óta gigászi küzdelmet - legalábbis az ő szempontjuk szerint, az ő nézőpontjukból nézve gigászi küzdelmet - folytat a Műemlékvédelmi Hivatallal azon tulajdonjog visszaszerzése miatt, amely egyébként korábban esetleg őseik tulajdonában volt, lakása visszaszerzésére irányul. Nem akarok nagy szavakat használni és nem akarok érzelmekre hatni, de közülük nagyon sokan abban a lakásban éltek 1945-ben, amikor feljöttek a pincéből, amikor helyreállították azokat a házakat, saját erőből, vagy az ő szüleik vagy nagyszüleik tették ugyanezt. Miért lennének ők rossz tulajdonosai a műemléki épületnek? A félelem teljesen megalapozatlan, tisztelt képviselőtársaim. Azért engedek ennek nagyobb teret ebben a felszólalásomban, mert ez egy nagyon fontos szemléleti megközelítés. Majd később, más részeknél is kitérek még erre, hogy ez milyen gátakat vagy milyen nehézségeket épített be a műemlékvédelmi törvénytervezetbe.
Mondhatnék sok más példát a magántulajdon mellett, érdekében. Würzburg is a világörökség része. S Würzburgban, ha végigmegyünk a vár utcáin, akkor csak magánházakat látunk - tehát hadd ne soroljam fel ezeket a példákat, tisztelt képviselőtársaim. Nem megalapozott ez a félelem.
De természetesen ehhez hozzá kell tenni, hogy viszont megalapozott az a gondolat és mindenképpen helyén való, hogy ezen lakások, épületek vonatkozásában különleges rendelkezéseket kell hozni. S az természetes, hogy a tulajdonosnak, akár a mostani, akár a jövőbeli tulajdonosnak, kötelezettségeket kell vállalni és ezeket a kötelezettségeket be kell tartani, s azok be nem tartása következményekkel kell hogy járjon. Másfelől ezen tulajdonosok támogatást is kell hogy kapjanak, mert csak akkor tudnak a követelményeknek megfelelni, ha a műemlékvédelem céljaira ezen épületek esetében állami támogatást, önkormányzati támogatást kapnak. De erről is fogok a későbbiek során szólni.
Hadd említsem meg annak az igénynek a mellőzésével, hogy most belemennék a részletekbe - a részletes vita során ezt természetesen meg fogom tenni, és már számos módosító indítványt tettem -, csak hogy szemléltessem azt a gondolatot, amelyet elmondtam: mennyire zavarokat okozhat a félelem, amely a magántulajdonosokkal szemben a törvénytervezetben fellelhető. Olyan fogalmakat határoz meg, mint például a műemléki környezet fogalma, amely meglehetősen értelmezhetetlen a szöveg alapján. Ezt vagy módosítani kell, vagy egyszerűen el kellene hagyni. Ugyanis túlságosan sokat szabályoz, túlságosan sok megkötést ad, véleményünk szerint indokolatlanul.
Ilyen - és megint csak a Vár esetét hozom fel -, hogy nem tartjuk megfelelőnek azt a szabályozást, miszerint a műemlékekre vonatkozó szabályokat alkalmazzák olyan házak esetében is, ahol például egy kapu vagy egy más, a háború után épen maradt részlet van beépítve az egyébként teljesen új, 98 százalékban új épületbe. Ennek a fennmaradt műemléknek a védelmére természetesen gondolni kell és azt biztosítani kell, de ettől még az egész épületet nem célszerű vagy nem indokolt műemléknek nyilvánítani. S különösen nem, ha egy telken van a műemléképület a nem műemlék jellegű, az elmúlt évtizedekben épült épülettel - szintén különbséget kell tenni. Úgy hiszem, itt a részletekbe most nem érdemes belemenni. A részletes vitában szólni fogok erről, mint ahogy a műemlékek fogalmára és a műemléki jelentőségű területek fogalmára is javaslatot fogok tenni a szöveg módosítása vonatkozásában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik szemléletbeli probléma, amely a műemlékvédelmi törvénynél tetten érhető vagy legalábbis a mi megítélésünk szerint fennáll, az a tény, hogy a törvény tárgyát képező műemlékek tulajdonosai sorában különleges helyzetben vannak ugyan az egyházak, de a törvény érthetetlen és megengedhetetlen módon egyáltalán nem tesz említést az egyházakról, holott a körülbelül 10 500 műemléképület, műemlék-létesítmény közül körülbelül 2000 az egyházak tulajdonában van. Tehát az egyházak - az államot nem számítva, az államon kívül, de annak mértékét meghaladó módon - az egyedüli tömeges tulajdonosai a műemlékeknek.
(19.50)
Tehát az egyház ebből a különleges helyzetéből kifolyólag a műemléki törvényben különleges megilletést kellene hogy kapjon, amit sajnos, nem tapasztalunk a törvénytervezetben. A műemlékek védelme szempontjából szükséges a legnagyobb használó és tulajdonos, az egyház bevonása a műemlékek sorsának intézésébe. Ezért a törvény alkosson fejezetet az együttműködés szabályozására már megítélésünk szerint a végrehajtási utasítás megszerkesztésénél is. Továbbá javasoljuk, hogy a törvény egy 2. számú mellékletben sorolja fel az egyházi tulajdonú műemlékeket is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik kérdéskör a műemlékek dokumentálása. A törvény a tervezet szerint meglehetősen maximalista. Ezt most nem elmarasztalólag mondom, hanem pozitív értelemben. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a műemléki védettség korlátait a törvény előírásainak teljes érvényre juttatása esetén olyan sok esetben és annyiféle címen kellene alkalmazni, ami adott esetben a mindennapi élet komoly akadályát jelentheti.
Elég ennek bizonyságául felhozni példaként a 3. § b) pontjának (2) bekezdését (Sic!), amely műemléki jelentőségű területnek nevez minden olyan területet, amely alatt bemutatásra érdemes egykori épületegyüttes maradványai rejlenek, éspedig tekintet nélkül a felszín mai funkciójára, beépítettségére. Ilyen maradványok Magyarországon bárhol napvilágra kerülhetnek, és így rendkívül sok helyen elrendelhető egy ilyen korlátozás, egy ilyen védettség. Éppen ezért az emlékek ilyen nagy és potenciálisan még növekvő száma, másfelől a bemutatásukra és a hozzáférhetőségükre vonatkozó előírások, melyeket e törvény más helyen megfogalmaz, szükségessé teszik a műemlékek közvetett dokumentáció útján való bemutatását is.
A fényképi, rajzi, szöveges és méretekkel ellátott dokumentálást egy másik szempont is szükségessé teszi, nevezetesen az 1954. évi hágai konvenció előírásai. Egy kellően dokumentált objektum elpusztulása, megrongálása esetén ugyanis bármikor helyreállítható, újraépíthető, még ha nem is ugyanolyan értékű, de mégis fennmarad az emberiség számára egy esetleg valamilyen katasztrófa folytán elpusztult műemlék. Így az eredeti dokumentáltság továbbá megvédi az évszázadok, esetleg évezredek folytán bekövetkező lassú, a figyelem kihagyásai miatt előálló alakvesztéstől, hitelességromlástól is, megvédi a műemléket ilyen értelemben az utókor számára eredeti formájában, hiteles formájában egy jó dokumentáció. A törvénynek elő kell írnia a műemlékek, külön azok kiemelt csoportjának tömeges dokumentálási kötelezettségét, az erre alkalmas módszerek, eszközök és az ehhez szükséges szervezet létrehozását is.
Mindezekből következően az MDF javasolja, hogy a törvény tegye feladatává az Országos Műemlékvédelmi Hivatalnak a záros határidőn belül dokumentálandó műemlékek jegyzékbe foglalását, mégpedig két szempont szerint, két csoportban. Az egyik csoportba azok a kiemelt jelentőségű műemlékek tartoznának, amelyeknek elpusztulásuk esetére a teljes visszaállítást lehetővé tevő dokumentációval kell rendelkezniök az előbb idézett hágai konvenció értelmében. A második csoportban azoknak a nem kiemelt fontosságú, de bemutatásra, későbbi tanulmányozásra, tudományos célú feldolgozásra érdemes műemlékeknek a jegyzékét kellene biztosítani, amelyek a mindennapi élettel való ütközés csökkentése érdekében elhelyezésük, helyigényük miatt teljes terjedelmükben nem tehetők tartósan vagy állandóan bemutathatókká.
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány más, konkrét javaslatot is szeretnék itt megemlíteni, amely változtatásra ítéltetett a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint. Az egyik ilyen: a törvény nem rendezi megfelelő módon a hatósági jogköröket, és megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy az elsőfokú és a másodfokú hatóság, tehát az első fok és a másodfok a műemlékvédelmi hatóságon belül maradjon. Ezen megítélésünk szerint mindenképpen változtatni lehet. Azon lehet vitatkozni, hogy ki legyen a másodfok, lehet a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, lehet más megoldás is, előbb elhangzott javaslatok értelmében is, de egy helyen nem maradhat az első és a második fok.
Egy másik nagyon fontos észrevétel, amit szeretnék kiemelni még az általános vitában, de természetesen visszatérünk rá majd a részletes vitában is, hogy az Országgyűlésnek költségvetésben kell biztosítania évről évre a műemlék helyreállítására és fenntartására, egymástól elkülönítve fenntartásra, illetőleg helyreállításra szánt összegeket.
És itt említem meg azt, amelyet már több képviselőtársam megemlített előttem, hogy megengedhetetlen, éppen félreértelmezhető - úgy emlékszem, hogy Orosz István képviselőtársam is említette, Fekete Györgyre is emlékszem, hogy szóvá tette -, hogy a költségvetésnél a lista, az állami tulajdonban lévő, állami tulajdonból ki nem adható műemlékegyüttesek listája nem változhat annak a függvényében, hogy esetleg kevesebb pénzügyi eszköz áll rendelkezésre. Gondolom, a jogalkotónak vagy a törvénytervezetet készítőknek nem ez volt a szándéka, de éppen ezért, hogy ne is lehessen ezt felfedezni a törvényben, mindenképpen pontosítani kell a szöveget.
És még egy dolgot szeretnék szóvá tenni, hogy eléggé érthetetlennek tartjuk, hogy a világörökséggel nem foglalkozik ez a törvénytervezet, az épített környezet alakításával és védelmével foglalkozó törvénytervezet igen, de megítélésünk szerint itt is, nyilvánvaló, hogy a világörökség fogalmába nemcsak műemlékek tartoznak, de valamilyen módon erről ebben a törvénytervezetben is szólni kell.
Ezt a törvénytervezetet is az előbb elmondottak értelmében a Magyar Demokrata Fórum támogatja, és kéri ellenzéki társait és a kormányzó pártokat, hogy koncepcionális észrevételeit is és egyedi módosító javaslatait is a lehetőségek keretein belül vegye figyelembe, mert akkor jó szívvel meg tudjuk szavazni ezt a törvényt, és köszönöm a figyelmüket.
