DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a késői órában csak a valóban megszállottak maradtunk itt, akik a műemlékekért aggódva figyeljük az országban ezen épületek sorsát.
Tisztelt Ház! Az elmúlt héten a késő esti órákban elmondtam már felszólalásomban a véleményemet a műemlékkel kapcsolatban. Hazánk műemlékeinek sajátságos magyar sors jut osztályrészül, hiszen a háború poklában súlyosan sérült műemlékeink állapotát az úgynevezett felszabadító szovjet hadsereg, majd a hatalmat magukhoz ragadó elemek még jobban tönkretették.
Természetes, hogy a műemlékek általános sorsában osztoznak a magyarországi egyházi műemlékek is. Azt is elmondom, hogy konkrétan mire gondolok itt: a vidéki kis templomokra, monostorokra, ide értve az egyházak által kezelt és műemléksírokat tartalmazó temetőket is.
A rendszerváltást követően az állam és az egyház viszonyát szabályozó megállapodások születtek, és ennek keretében megállapodtak az egyházak részére visszaadandó ingatlanok tekintetében.
Megállapodás tehát van arról, hogy milyen volt egyházi ingatlanokat kell visszaadni az egyháznak. De mint ahogy arra a korábbi felszólalásomban már utaltam, azt nem rögzítették, hogy milyen állapotban kell ezeket az ingatlanokat visszaadni.
Közismert, hogy az állam az elmúlt évtizedekben szinte szisztematikusan hagyta tönkremenni a műemlékeinket. Azt is elmondtam, hogy a törvény tízéves határidőt szabott a listára felvett egyházi ingatlanok visszaadására. Annak a félelmemnek is hangot adtam, hogy mire a visszaadásokra ténylegesen sor kerül, ezek az ingatlanok már lakhatatlanná, életveszélyessé válnak.
A történelmi egyházak tehát hozzájutnak a korábban jogtalanul eltulajdonított ingatlanaikhoz, de azok tulajdonosaivá válva a tulajdonosi minőségből fakadó gondok is a nyakukba szakadtak. Az egyházak anyagi helyzete a költségvetési támogatás szűkös volta miatt igen nehéz. Az állam ugyanakkor a tulajdonátadást követően nem kíván részt venni a műemléképületek fenntartásában. Az egyházak ebben a nehéz helyzetben anyagi segítséget, áldozatvállalást kértek, de ez igencsak kevésnek bizonyul. Ezen problémán úgy lehetne segíteni, ha az állam és az egyházak - a védendő műemléki értékek fontosságát figyelembe véve - közösen gondolkodnának az eredményes műemlékvédelem közérdekű céljainak megvalósításáról.
Hatékony védelemről csak az összehangolt gazdasági tulajdonosi intézkedések egymást erősítő összehangolása esetén beszélhetünk. Hogy milyen károkra gondolok, azt példázza az egykori egyházi kezelésben levő temetők rendkívül rossz állapota is. Ezek a temetők, a bennük található régi síremlékek, obeliszkek történelmi múltunk részét képezik. Jelenleg azonban sok esetben olyan elhanyagolt állapotban vannak, hogy egy régi, egy-egy híresség halálának évfordulójára történő megemlékezés során a keresett sírt az elhanyagoltság miatt szinte meg sem lehet találni. Ajánlatos volna ilyen esetekben az egyházak által vezetett temetői kataszteri nyilvántartások igénybevétele.
Az is elgondolkodtató, hogy számos, korábban egyházi hitéletet szolgáló zsinagógát egyszerűen lebontottak, az érintett hitközség megkérdezése nélkül. Ezeket az épületeket más célra is felhasználhatták volna, és fel is lehetne használni, például múzeumoknak vagy könyvtáraknak, mint ahogy erre számos példa is van. Mindez arról árulkodik, hogy baj van az egyes egyedi műemlékek területén.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer leszögezem tehát, hogy az egyházi műemléki értékek nemcsak a nemzeti, hanem az egyetemes kulturális örökség részét is képezik. Fenntartásuk tehát a műemlékvédelem komplexitását és kulturális vonatkozását is előtérbe állítva nemcsak egyházi feladat, hanem ahhoz az államnak is jól felfogott érdeke fűződik. Ha tényleg csatlakozni akarunk az Európai Unióhoz, akkor erről nem szabad elfelejtkeznünk.
Az elmondottakon túlmenően természetesnek tartom még azt is, hogy a régi parasztházakat, amelyek legalább 150 évesek, mindenképpen számba kell venni mint népi kultúránk értékeit, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy azokat az utókor is megismerhesse.
Idetartoznak még azok a régi népiskolák, tanyasi iskolák, amelyek a magyar népoktatást megszervező Klebelsberg Kunó munkássága alapján létesültek, és amelyek abban az időben a magyar népoktatás fellegvárai is voltak. Fontosnak tartom még, hogy a megmaradt ezen épületeket szintén meg kell őrizni az utókor számára.
Kérem a tisztelt Házat, tisztelt képviselőtársaimat, hogy e fontos törvényt -az előkészítést és módosító javaslatokat figyelembe véve - támogassák, az ügy rendkívüli fontossága miatt, figyelembe véve, hogy jobb később, mint soha. Köszönöm kedves képviselőtársaimat türelmét, hogy ezen fontos mondanivalómat elmondhattam.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
