VEÉR MIKLÓS
VEÉR MIKLÓS
VEÉR MIKLÓS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Alelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igyekszem az intelmeket betartani, és azt is tudom, hogy későre jár, tehát rövidre kívánom fogni hozzászólásomat.
Engedjék meg, hogy először is a műemlékvédelemhez fűződő személyes érintettségemről szóljak. Elsőként azt említem meg, hogy a jelenlegi törvénytervezet mellékletében az állami tulajdonból ki nem adható tíz zalai műemlék, illetve műemlékegyüttes közül nyolc az én választókörzetemben, a Zala megyei 3. számú választókörzetben van. Azt is elmondhatom - szintén mintegy személyes érintettség -, hogy az 1988-89-90-es években Keszthely város tanácselnöke voltam. Ebben az időszakban a múlt tiszteletének, az előző korok megbecsülése okán is nemcsak a régi városcímert állítottuk vissza, hanem az ICOMOS történeti városok bizottsága javaslatára Keszthely belvárosára a "műemléki jelentőségű terület" védettséget terjesztettük ki.
Azt is megemlítem, hogy két héttel ezelőtt az Igazságügyi Minisztériumban tartott értekezletet követően olvasható, hallható volt, hogy jó esélye van annak, hogy a kehidakustányi Deák-kúria műemléképülete az 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára megújulhat és a jövőben méltó funkciót kapva működhet. Ebben az ügyben szinte minden fórumot megkerestem. Azt is megjegyzem, talán az sem jelent hátrányt a műemlékvédelem ügyének szolgálatában, hogy rajztanári szakképzettségem is van. Mindezt azért mondtam el, hogy igazolható legyen az, hogy a véleményemet átélt tapasztalatok alapján alakítottam ki.
Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom fő gondolatmenetét a törvényesség és a helyénvalóság elveinek érvényesítése, érvényesülése szempontjából építettem fel.
Örülök annak, hogy a műemlékvédelmi törvénytervezet egységben van a már elfogadott környezetvédelmi, természetvédelmi, településfejlesztési törvényekkel és az előbbi napirend során tárgyalt építészeti törvénytervezettel is. Az is örvendetes, hogy a jövőben törvényi garanciák biztosítják épített örökségünk fennmaradását és védelmét.
Ez új helyzet, és ez új szemléletet is kíván. Éppen ezért meg kell szüntetni a műemlékvédelmi hatóság felsőbbrendűségi érzetét, az idevonatkozó előírások misztifikációját. Itt is érvényesíteni kell a nyilvánosság ellenőrző funkcióját, fel kell számolni a tévedhetetlenség látszatában tetszelgő magatartást, a törvényenkívüliség hitét. Itt megjegyzem, hogy ennek érdekében Kocsi László képviselőtársammal módosító indítványt adtunk be, hogy a műemlékvédelem államigazgatási eljárásában a másodfokú hatósági jogkört a jövőben a KTM gyakorolja, és a minisztérium lássa majd el az idevonatkozó építésügyi hatósági hatáskört.
Néhány példát említek. A kétharmados törvénnyel megalkotott önkormányzati törvény 107. §-a alapján önkormányzati tulajdonba került ingatlanok közül négy ingatlan helyrajzi száma bekerült - remélhetőleg csak tévedésből - az állami tulajdonból ki nem vonható ingatlanok sorába. A keszthelyi földhivatalnál jegyzett 2010/1., 2010/2., 2010/7. és az 1687/2. helyrajzi számú ingatlanokat módosító javaslatommal a törvénysértés veszélyének megszüntetése érdekében törölni javaslom a sorból.
Egyetértek a törvénytervezet 34. §-a és 58. §-a (1) bekezdésében foglaltakkal, tehát azzal, hogy az illetékes miniszter a törvény hatálybalépését követő 60 napon belül a törvénytervezet 14. §-a (1) bekezdése által meghatározott mellékletben szereplő állami tulajdonból ki nem adható műemlékek, műemlékegyüttesek körét és helyzetét áttekinti, felülvizsgálja a méltó hasznosítás elveit figyelembe véve. Ennek az indokoltságát ezzel a színes fényképekkel ellátott összeállítással igazoltam (A képviselő mutatja a kiadványt.), amelyet tegnap átadtam a minisztérium politikai államtitkárának, amelyben látható, hogy milyen sorsa van Keszthelyen egy XIX. században épült lovarda-épületegyüttesnek vagy a XVIII. századi lóváltó istállónak vagy a fenékpusztai majorépület együttesének. Ha például a lóváltó istálló tetőszerkezetére néhány éve ráköltött 20 millió forinthoz hozzá lehetett volna adni a keszthelyi Amazon Szálló meghiúsult privatizációja miatt elmaradt mintegy 30 millió forintot, akkor talán átgondoltabb, valódi működést is biztosító műemlékvédelem történt volna, mert ez a fajta védelem, a súlyos tetőszerkezet szinte használhatatlanná tette az épületet, valósággal szétrepedtek a különlegesen értékes műemlék falai. Nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban volt-e felelősségrevonás.
A törvényességnél maradva megemlítem, hogy például egy nem valós műemléki törzsszám "alkalmazásá-val" hogyan kerülhet Keszthelyen a város kezelésében lévő rendelőintézet épülete máshoz.
Szintén csak megemlítem - az Amazon Szálló meghiúsult adásvétele mellett - azt is, hogy hogyan lehetett megakadályozni egy törvényes privatizációs eljárást a keszthelyi Georgikon utca 25. számú tizenhat lakásos, 1950-es években szocreál stílusban épített épület úgynevezett műemléki védelmével, az ott élő tizenhat család érdekeinek teljes megsértésével.
Itt jutottam el a helyénvalóság elvéhez. Erről a katolikus püspöki kar körlevelében a szubszidiaritás elveként olvashatunk. Az ember és környezete viszonyában én az embert tartom elsődlegesnek, az emberért védjük a környezetet. A korábbi korok emberének tisztelete, munkájával előállított, ránk hagyományozott értékek megbecsülésében, megóvásában fejeződik ki.
Az említett "helyénvalóság" elvének érvényesítése a demokrácia egyik fontos feltétele. A helyi ügyeket, a helyi önkormányzatokra tartozó szerepeket csak az arra legitim módon felhatalmazott emberek gyakorolhatják.
Az ember és környezete viszonyában azt is meg kell jegyeznem, hogy mint ahogy a Balaton vagy a Kis-Balaton léte nem hátrányt, hanem előnyt jelent az ott élőknek, ugyanúgy a műemléki környezet sem hátrányt, hanem előnyt jelentsen az ott élő embereknek, mert csak így lesznek valódi részesei lakókörnyezetüknek, Tamási Áron gondolatát idézve: így lehetnek valahol otthon benne.
A törvényjavaslat legfontosabb üzenete a törvényi garancia biztosítása. Így bátrabban kellene élni a műemlékvédelemhez szükséges magántőke bevonásával is, hisz például egy műemléképületben működő szálloda vagy egy étterem csak a piacon tud megélni. A magántulajdonos érdeke az, hogy az épület, így a szálloda vagy a vendéglő minél vonzóbb, minél szebb legyen, minél méltóbb módon őrizze meg az előző kor hangulatát. Tehát nem szűkíteni, hanem bővíteni kellene az arra alkalmas privatizációba bevonható műemlékek körét. Így nemcsak funkciót, hanem életet vihetünk az adott épületbe, így nemcsak a fenntartáshoz, a megőrzéshez szükséges pénzforrás szabadulhat fel, hanem ezáltal több pénz juthat a különlegesen értékes állami tulajdonban maradó műemléki értékeink megőrzésére, működtetésére.
Egy közvetlenül megválasztott országgyűlési képviselőnek nemcsak az a dolga, hogy a törvényességet képviselje a választókörzetében, hanem az is, hogy a választókörzetét képviselje a törvényhozásban.
(20.10)
Ezért a hozzászólásomat képviselői ars poeticámmal fejezem be: gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
