DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Akik jelenlétükkel, azzal, hogy most itt ülnek és részt vesznek ennek a kiemelt fontosságú, mondhatom nemzetközi jelentőségű törvényjavaslatnak a tárgyalásán, ezzel is bizonyítják, hogy valóban elhivatott és rátermett képviselői azoknak az érdekeknek, amelyeket felvállaltak a választási küzdelmekben.
Képviselőtársaim! Szeretnék rámutatni arra, hogy az előttünk fekvő joganyagnak a gyakorlati megoldásával kapcsolatosan rendkívül súlyos aggályaim vannak. Itt az 1947. évi XVIII. törvény előírásainak megfelelően, illetve az 1946. évi XXV. törvény által kijelölt módon egy úgynevezett kuratórium jött vagy jön létre. Ámde mindenképpen meg kell gondolni ennek a kuratóriumnak az összetételét. Milyen módon - milyen megalapozott módon - kerülnek kiválasztásra, milyen körből és kik?
Tisztelt Képviselőtársaim! Én egyetlen reális és a saját etikám szerint elfogadható módszert tudok önök elé tárni ennek a kuratóriumnak a felállításával kapcsolatosan, nevezetesen azt, hogy talán célszerű lenne előzetesen felmérni azokat a köröket, akik úgy gondolják, hogy őket megilleti az a bizonyos állami anyagi elégtétel, amely a párizsi békeszerződésben foglaltak szerint kerül átadásra. És ha ezek az érintettek mint ilyenek jelentkeznek - hiszen nekik előbb-utóbb így is, úgy is kell jelentkezni, akár a kuratórium felállítása előtt, akár azt követően, mert másképp nem lehet tudni, hála Istennek egyikünk homlokára sincs rásütve az odatartozottság -, tehát mindenki a saját etikájának és jogi megalapozottságának alapján fog jelentkezni.
Ha a kuratórium felállítása előtt létrejönne egy ilyen névsor vagy jelentkezési sor, igényérvényesítési sor, abban az esetben megnyugtató módon lehetne ezeket a személyeket, személyiségeket egy kuratórium megválasztására felkérni. Az igen! Ebben az esetben ez a kuratórium valóban az érintett körnek lenne a hivatott és a polgári jog szabályai szerint jogszerűen megválasztott képviselője. Ha nem ez történik, akkor először is rá kell mutatnom arra, hogy tulajdonképpen ez a kuratórium a hatályos jogszabályi előírások szerint csak mint megbízás nélküli ügyvivő funkcionálhat, mert hiszen senki, egyetlen érintett, jogosult sem hatalmazta föl, vagy ha felhatalmazta, csak olyan mértékű a tevékenységi pouvoirja, terjedelme, ahány jogosult felkérte őt erre a képviseletre. Mindannyian ismerjük a megbízás nélküli ügyvivőre irányadó, polgári törvénykönyvben megvont szabályokat: nem köthet egyezséget, nem ismerhet el ellenkövetelést és nem mondhat le semmiről. Ez az egyik releváns jogi szempont.
De a másik szempont, amelyre sajnos az élet tényei hívják fel a figyelmet, mert az 1970-es években volt valami német jóvátétel. Rendkívül szűk körben és rendkívül szűk károsulti kört érintve. De ebből nagy tételeket olyan személyek vindikáltak maguknak - hogy ne használjak erősebb kifejezést, ez talán áthidalja a problémákat -, akik tulajdonképpen semmilyen vonatkozásban nem tartoztak ahhoz a jogosulti körhöz, amelyet a párizsi békeszerződés meghatároz.
(21.00)
Az akkori hatalmat gyakorlók közül egyesek hozzájutottak. Ezzel kapcsolatosan meg kell mondanom, hogy a MUSZOE már a kormány elé tárt konkrétumokat, amiket most nem kívánok ebben a vitaszakaszban feleleveníteni, pusztán csak jelzem. Tulajdonképpen ez volt az a leglényegesebb szempont, amelyet ilyen késői órában az igen tisztelt Ház figyelmébe kívántam ajánlani, mert ebben benne van, amit most elmondtam, az, hogy vagy jogosultakhoz jut és megnyugtató kezek útján, s reálisan, egyenlő mértékben, vagy az azonos mértékhez közelítve ez a bizonyos kompenzáció, vagy pedig tulajdonképpen teljességében célt téveszthet ez az egész joganyag, amelyet most tárgyal az igen tisztelt Magyar Országgyűlés, mert nem tekintendő olyannak, amely egyértelműen a párizsi békeszerződés végrehajtását kezdi meg.
Befejezésül egyetlenegy szempontot kívánok nóvumként most már nem is a kormány, hanem majd a felállításra kerülő kuratórium figyelmébe ajánlani. Kérem, az egyházi ingatlanok jogi rendezésével kapcsolatos jogszabály semmi körülmények között nem mosható össze a párizsi békeszerződés kompenzációs rendszerével. Tehát olyan vagyontárgy, amelyet az egyházi ingatlanok visszaadása kapcsán érvényesíthetett volna vagy érvényesítenie kellett volna az érintett körnek, annak a vagyontárgynak a kerete nem húzható rá a párizsi békeszerződésre. Gondolom, ez nemcsak az igen tisztelt külügyi államtitkár úr számára, hanem minden, joghoz értő személyiség számára evidens.
A lényegek lényege, amelyet az általam benyújtott indítvánnyal, többszöri felszólalásaimmal kifejezni óhajtottam, hogy meg kell előzni eleve minden etikátlanságot, és én az etikátlanságot a legszélesebb értelmében kívánom a kormányzat figyelmébe ajánlani. Fel kell mérni a károsultak körét, a vagyon körét, tehát a károsított vagyon körét, a kompenzáció jellegét és az egész végrehajtást mindvégig folyamatosan ellenőrizni kell. Enélkül az a generáció, amely átélte saját személyében a holocaustot, és ma még köztünk van, enélkül ez a generáció nem biztos, hogy hozzájut ahhoz, amelyet a kormány a jelen törvény végrehajtása kapcsán nekik szán.
Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy meghallgattak ilyen késői órában. (Taps mindkét oldalon.)
