CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy településen végigmegy egy idegen ember, és szép utcákat, szép házsorokat lát, szép utcaképet, akkor felcsillan a szeme az idegennek, hogy lám, egy rendezett település. Ha bemegy egy polgármesteri hivatalba, és netalán építkezni akar az állampolgár, és ott az ügyintéző elmondja, hogy mit és hogyan kellene csinálni, mi a kötelessége, akkor lehet, hogy nem éppen dicséri a polgármesteri hivatal apparátusát az állampolgár.
Ezzel a két kis példával szeretném azt illusztrálni, hogy a mindennapi ember számára mit jelenthet ez a törvényjavaslat, amely most a Ház előtt van, és hogy nagy a várakozás ezzel a törvényjavaslattal szemben, mind az alkalmazók szemszögéből, mind pedig akik esetleg ügyfélként a törvény hatálya alá kerülnek.
Megmondom őszintén, hogy választókerületemben a polgármesteri hivatalokban azt tapasztaltam, hogy már több éve várják ennek az új törvénynek a megjelenését és az ehhez kapcsolódó egyéb jogszabályokat, de ezek közül is talán ha szabad mondani, az országos építési szabályzatot, az újat.
Joggal mondta egyik képviselőtársam, hogy ez a törvényjavaslat sokrétű viszonyrendszerbe avatkozik bele, hisz nagyon komoly egyéni, közösségi érdekeket érint, azokat segítheti, de lehet azoknak ellenére, vagy netalán kárára is. Ez az egyik jelentős oka annak, hogy a törvényjavaslatot mielőbb el kell fogadni.
A másik dolog, amit én meg tudnék fogalmazni, az az, hogy egyfajta rendetlenség alakult ki az elmúlt években, és ez nem az utóbbi 4-5 év problémája, ez 8-10 éves probléma. Például az, hogy szükséges valamiféle rendteremtés az építésügyben, az építésigazgatásban; ez egyértelmű és nagyon szükséges dolog.
A másik, amit én kiemelnék ebben a rendteremtésben, hogy a települési rendezési tervekben sincs éppen valami egyértelmű fegyelem, sőt, talán kis túlzással, de azt tudom megfogalmazni, hogy ma igen kaotikus állapotok vannak.
(18.00)
Megmondom őszintén, hogy a településrendezéssel kapcsolatban az önkormányzatok, az önkormányzatok vezetői, a testületi tagok nem igazán tudták fölmérni a rendezési tervek jelentőségét, szükségességét, és ez bizony időnként elég kellemetlen állapotokhoz vezethet és vezetett.
Szükséges a törvény azért is, hogy a jogi és szakmai alapkövetelmények - mint ahogy képviselőtársam is itt előttem utalt rá - a több mint harminc éve hatályban lévő törvényt követően újból frissen és a mai kor követelményeinek megfelelően legyenek meghatározva.
Ugyanakkor a törvényjavaslat beterjesztését szükségessé tették a bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások is, így a piacgazdaság kialakulása. Nagyon fontosnak tartom a mezőgazdaság átalakulásának mintegy kényszerítő hatását a törvény elfogadására, hisz' csak egy nagyon egyszerű példa: választókerületem egyik városa 37 ezer hektár területű; több mint 12 ezer új földtulajdonos jelent meg ebben a városban. Biztos, hogy számosan kívánnak tanyát, állattartó telepet vagy mezőgazdasági telepet építeni. Világos, hogy ez csak úgy spontán nem mehet, hanem valamiféle szabályozottság, irányultság szükséges e tekintetben is.
Természetesen szükségessé teszi a szakmai, jogi, intézményi, szabályozási feltételrendszernek a megteremtése is a törvény elfogadását.
Én ezt a törvényjavaslatot alapvetően kerettörvénynek tartom, amely a későbbi kormány- és ágazati rendeletekkel együtt - és remélhetőleg egy korrekt, korszerű, kicsit más felfogásban dolgozó Országos Építésügyi Szabályzattal együtt -, ha úgy tetszik, egyfajta épített környezeti kódexet alkot.
Az építésügyben ma egyfajta szétesettség tapasztalható, hisz' a hivatalok - erről később még szólok - nem igazán és nem mindenhol állnak feladatuk magaslatán. Utaltam rá, hogy a településrendezés fontosságát a testületek nem igazán érzik.
Nagyon lényeges, hogy az építési fegyelem alacsony szintje is változtatást indikál. Ez vonatkozik a tervezőre, a kivitelezőre, és időnként bizony az építtető sem éppen mentes hibáktól.
Az építésigazgatás területén komoly feszültségek, gondok vannak. Ezek személyi jellegűek is: a képesítés, az alkalmasság problematikája vetődik fel, és a tárgyi feltételek. Hiszen amire a törvényjavaslat nagyon helyesen utal, hogy milyen nyilvántartásokat kellene megcsinálni, azt hiszem, ezektől nagyon sok elsőfokú hatóság messze van, hiszen arról - pláne kistelepüléseken vagy kisebb településeken - álmodni sem lehet, hogy számítógépes rendszeren legyen a műszaki nyilvántartás vagy sok minden más, pedig ez végül valahol megkönnyítené az ügyintézést.
Jogalkalmazási gondok is vannak az első fok esetében - ezt exponálnám -, és az első fok által elvégezhető és elvégzendő ellenőrzések sem éppen a hatékonyságot jelentik.
Nagyon örülök annak, hogy a törvényjavaslatban az építésfelügyelet visszaállítódik - hogy ilyen csúnyán fejezzem ki magamat -; ennek megvolt a maga szerepe és jelentősége.
A törvényjavaslat a településrendezési feladatok rendszerének meghatározásával - mint ahogy többen utaltak már előttem is rá - korszerű és az európai gyakorlattal összhangban álló elveket alkalmaz és fogalmaz meg. Azt tudom mondani, el kell felejtenünk azt, hogy ÁRT, RRT, és meg kell tanulnunk az új fogalmakat helyettük. Ezek mögött az új fogalmak mögött természetesen új tartalmak is vannak.
A településrendezési feladatok megvalósítását biztosító szabályokat is rögzíti a törvényjavaslat, valamint ennek az intézményrendszerét. Átfogó rendszerben gondolkodik: településrendezés, építési folyamat, épített környezet fenntartása és védelme. Azt hiszem, ez egy nagyon lényeges tartalma és gondolata a törvényjavaslatnak.
Nagyon jól fogalmaz a törvényjavaslat - bár a határidőket tekintve kissé engedékeny - a helyi építési szabályzat kidolgozására és megkövetelésére vonatkozóan.
Úgy érzem, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén helyzetbe hozza az építésügyet, és ráirányítja a figyelmet ennek a társadalmi-gazdasági, sőt kulturális jelentőségére. Ismétlem, hogy új szemléletet hoz a környezet és az építés összekapcsolásával, mint ahogy ez elhangzott az expozéban és más képviselőtársaim felszólalásában.
Említettem, hogy a hazai építésügy és az építésigazgatás meggyengült. Erre több jel van. Ez azonban nemcsak a rendszerváltásból fakadt, sőt korábban kezdődött: a nyolcvanas évek második felében ez tapasztalható volt, és egyfajta szereptévesztés is bekövetkezett. Volt időszak, amikor az építésigazgatás vitathatatlan volt, nem lehetett vitatni a határozatait, viszont a nyolcvanas évek második felétől talán beindult valamiféle engedékenység, ami a települések javát természetesen nem szolgálta.
Az építésigazgatás és az építésügy megújulására való törekvés nem valószínű, hogy kellő támogatást kapott, hiszen azok, akik gazdasági helyzetükkel élni tudtak az építtetők közül, nem akarták alávetni magukat a különféle szabályoknak, előírásoknak, mások viszont kifogásolták az összetettnek, bonyolultnak tűnő engedélyezési eljárást.
Az első fokon olyan ellentmondások is tapasztalhatók voltak, hogy a különféle terhek alatt az elsőfokú építésigazgatási hivatali apparátus mintegy megroppant, és inkább konfliktust elkerülő gyakorlatot kívánt folytatni. A következetes, a hivatástudatot és a szakmai értékeket maguk előtt tartó ügyintézés esetében pedig az előbbiek miatt kerültek lehetetlen helyzetbe, hogy ám mit keménykedtek, hiszen mások engedékenyebbek. Hozzájárult ehhez az állapothoz az is, hogy az építéshatósági munka jelenleg, ha szabad így fogalmazni - lehet, hogy sarkos, de azt hiszem, igaz -, szakmai felügyelet nélkül működik. Ha e tekintetben sem lesz változás, akkor az építésügy nem fog talpra állni egyhamar. Tehát szükséges az egységesítés, az ellenőrzés és a számonkérés, és a bizalomra épített igazgatás nem működhet.
Rendkívül tagoltnak tűnik az építésigazgatás szervezeti rendszere jelenleg, hiszen 1600-1800 elsőfokú hatóság van, és az első fokot ellátják olyan hivatalok, ahol a feltételek nincsenek meg vagy legfeljebb hiányosan vannak meg, és egy kis hivatal is szinte ugyanarra alkalmas, mint egy nagy vagy közepes városnak a hivatala.
Ugyanakkor nagy problémát látok a képesítési és továbbképzési rendszerben. A továbbképzéssel kapcsolatban - de azt hiszem, a képesítéssel is - körülbelül húsz-huszonöt éve kínlódik a szakma. Többszöri kezdeményezésre még az akkori ÉVM sem tudta vagy akarta megszervezni. Azt hiszem, most ez az új törvény jó apropó arra, hogy ebben a tekintetben is, tehát képesítési és továbbképzési vonalon is, valami történjen.
A törvényjavaslat egyértelműsíti az építési folyamat szabályozását, a folyamatban részt vevőkkel szembeni követelményeket. Ezek közül most egyet-kettőt szeretnék kiemelni.
A tervezői képesítéssel kapcsolatban az elmúlt tíz-tizenöt évben is mindig viták voltak, hogy ki, mit, hogyan és miként tervezhet. Azt hiszem, ebben a törvényben - mint ahogy történik is a megfogalmazása - egyértelműen rögzíteni kell a képesítési előírásokat, és még egy: ezeket szigorúan számon kell kérni. Azt hiszem, talán Baráth Etele képviselőtársam mondotta volt az építőmérnöki kamara szerepét, ami itt, ebben a tekintetben valójában nagy segítséget jelenthet.
(18.10)
Az építési hatósági engedélyezés köréből én a helyszíni szemlének a fontosságát emelném ki; ez nem azonos az építésfelügyelettel. Az építési engedélyezési eljárás során korábban is volt olyan kitétel, hogy időnként ki kell menni, de azt hiszem, ez a törvény is egy picit engedékeny. Tehát gyakoribb építés közbeni ellenőrzések szükségesek az elsőfokú hatóság részéről is annak érdekében, hogy a későbbi vitákat el lehessen kerülni, vagy helyrehozhatatlan károk ne következzenek be.
Az építésfelügyeletről már szóltam. Csupán két érvet hoznék még ennek a szükségességére. Az egyik az, hogy van egy szakmai kontroll - mert az építésfelügyeletet az első fok viszonylatában én egy szakmai kontrollnak is tekintem -, a másik pedig az, hogy az építtető a kivitelező esetében is egy nagyon komoly féket - jó értelemben vett féket - jelenthet, hisz meggondolják, hogy mikor kövessenek el valamiféle csalafintaságot. Tehát az építésfelügyelet visszatartó erő lehet. Mindent nem old meg, de nagyon kemény visszatartó erő lehet.
Ezeknek a fentebb elmondott érveknek a következetes érvényesítése elősegítheti az elsőfokú hatósági munka és településkép-formálás színvonalának a javítását. Csak konzekvens jogalkalmazói magatartás és megfelelően felkészített hivatal biztosíthatja a jelenlegi anomáliák megszüntetését vagy ezek csökkentését. A tartalmi rész adott. Kérdés, hogy milyen szervezeti keretek között és milyen felállásban valósuljon meg mindez. Azt hiszem, a törvényjavaslatnak ez az egyik legvitatottabb része.
A törvényjavaslat 52. § (2) bekezdése kimondja, hogy néhány kiemelt ügyben első fokon a kormányrendeletben kijelölt települések jegyzői járnak el. Ez eddig rendben is van. Ez a bekezdés - mint ahogy mondottam - rengeteg vitát váltott ki. Ugyanis vannak érvek, amelyek e mellett a szűkítés mellett vannak, azt mondják, elfogadjuk vagy részben elfogadjuk, hogy az építésügyi feladatok csoportosuljanak, a kiemelt feladatokat kevesebben lássák el. Részben elfogadják, hogy csökkenteni kell az elsőfokú hatóságok számát. De innen csak viták és kérdések vannak. Mik ezek?
Jogosnak, de kissé túlzottnak tartják a kistelepülésekre való hivatkozás miatti elsőfokú hatóságszám-csökkentést. Mások úgy fogalmaznak, hogy az építéshatósági szerepkörök szűkítése a szakmai felügyelet, az építésfelügyelet megvalósítása miatt kell. Vitatják, hogy egyes feladatokat szabad-e az önkormányzatoknál otthagyni - például telekkialakítás dolgában merült ez fel különösen. Tehát szakmailag át kell gondolni, hogy ez a csoportosítás jó-e vagy esetleg további bővítés vagy szűkítés következzen be.
Mivel az építésigazgatás az egyik legszélesebb közigazgatási munka és jelentősen befolyásolja a közhangulatot, ezért az első fok javasolt szűkítését a lakosság körében - legalábbis azok, akik tudnak a tervezett 130-140 elsőfokú hatósági számról - ellenérzéssel fogadják. Hozzáteszem, hogy talán igazuk is van. Ha megnézem azt, hogy Hajdú-Bihar megyében a tervezett négy elsőfokú hatóság közül van olyan, ahol körülbelül 70-80 kilométert kell utaznia az állampolgárnak, ha be kell mennie a hivatal székhelyére, akkor azt hiszem, ez elég problémás, és ha ezt tetézi két-három átszállás oda is meg vissza is, akkor már nem kell ragozni, hogy milyen hangulatot vált ki. Ez az egyik dolog.
Egyszerűsíteni szükséges a különféle szakhatósági engedélyek beszerzését. Veszélyeztetve látják - mondják mások - a rendszeres kapcsolatot a hatóság és az építtető között. Tehát ez megint valamiféle közelebbi elsőfokú hatóságot feltételez. Ez a koncepció - amelyet, mondom, nagyon sokan megkérdőjeleznek, bár egyes részeiről elismerik, hogy szükséges - nagy egyenetlenségeket és - lehet, hogy kicsit kemény leszek - talán nem megfelelő átgondoltságot takar.
Csak egy-két dolgot jegyzek meg, nagyon röviden. Hajdú-Bihar megyében egy elsőfokú körzetre - az eredeti tervezet szerint - 132 ezer lakos esik, míg más megyékben - nem egy van - 40-50 ezer. Az utazási távolságokról már beszéltem. De például Hajdú-Bihar megyében a debreceni körzetben 330 ezer lakos esne az elsőfokú építéshatósági körzetbe. Tehát mindenképpen indokolt, legalábbis a mi megyénk esetében - és ezt minden szakmai vonal megerősítette - ezt még egyszer átgondolni, és nem biztos, hogy csak a városi jogállású településekhez szabad helyezni elsőfokú építésügyi hatóságot, hanem esetleg az arra alkalmas 6-8 ezer lakosú községi jogállású településekre is. Ezt tehát tisztelettel ajánlom a kormány figyelmébe.
A következő dolog, amiről szólni szeretnék, az a főépítészi vonal. Utaltam rá, hogy erénye lehet ennek a törvényjavaslatnak az, hogy kötelezővé teszi a főépítészek alkalmazását. A szerepük meghatározó lehet a településfejlesztésben, településrendezésben. De szükséges tisztázni - ha nem is a törvényben, akkor a kapcsolódó rendeletekben - a települési vagy önkormányzati főépítészek és az elsőfokú építési hatóság kapcsolatát. Egyetértési jog, véleményezés legyen, vagy egyáltalán, hogyan és milyen módon befolyásolhatja a hatósági döntéseket a főépítész azon túl, hogy van - még régi kategóriában mondva - általános rendezési terv vagy részletes rendezési terv? Mi a kontroll lehetősége? - hiszen azért kontrollálni is kell oda-vissza! A kistelepülések esetében - amelyek anyagi források hiányában nem képesek főépítészt alkalmazni - el kell gondolkodni azon, hogy társulásos formában közös főépítészt alkalmaznak - ez is egy lehetséges megoldás -, vagy elképzelhetőnek tartom azt is, hogy esetleg a megyei önkormányzat főépítésze kaphasson ezektől a kistelepülésektől megbízást egy-egy feladat elvégzésére. Ennyi pontosítást, kiegészítést mindenképpen szükségesnek tartok.
Az utolsó kérdés a településrendezéssel kapcsolatos önkormányzati feladatok, amelyek a törvényben megfogalmazódnak. Ezt nagyon fontosnak tartom, hisz utaltam rá, hogy a nyolcvanas évek közepétől a rendezési tervek sorsa igen-igen hányatott volt. 1990 óta, a rendszerváltást követően pedig talán a feladat nem ismerése vagy nem kellő értékelése miatt szintén nem került megfelelő helyre a településrendezési tervek ügye és sorsa. A rendezési tervekkel való ellátottság, illetve az egyes tervek aktualizáltsága is ellentmondásosnak tűnik. A testületek nem figyelnek oda rá adott esetben, a jegyzők nem érzik közel magukhoz ezt a kérdéskört, a hivatali szervezeteknek pedig vesződség, és ráadásul a testület nem is ad hozzá pénzt. Ebben a tekintetben tehát mindenképpen egyfajta szigorításra és konzekvens magatartásra van szükség.
Javaslom, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott határidőket - legalábbis azoknak a szakembereknek a véleménye alapján, akikkel ez ügyben beszéltem - szigorítsuk meg. Elég - hogy mondjam..? - türelmes a törvényjavaslat e tekintetben.
A térségi, közös települési rendezési tervekkel kapcsolatban pedig az a véleményünk, hogy egyfajta anyagi ösztönzéssel, anyagi támogatással itt talán siker érhető el, hisz - amint utaltam rá - a kistelepülések nem képesek ezt önmaguk megoldani. Ezt szintén érdemes lenne átgondolni.
A helyi közutakkal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ezeket a passzusokat át kell gondolni, mert nem egyértelműek: egyötöd, kártérítés, mikor van, mikor nincs, milyenek az érdekek, az egyéni érdek mikor erősebb, mint a közösségi érdek és fordítva. Tehát a közútlejegyzéssel kapcsolatos dolgot a törvény elfogadásáig mindenképpen tisztázni kell.
A másik ilyen vitatott probléma a közműfejlesztési hozzájárulás. Az tiszta sor - mint ahogy a törvényjavaslatban is van -, hogy ha csak az önkormányzaté a beruházás, akkor ez úgy lejátszható, mint ahogy benne foglaltatik, ellenben nagyon sok településen a lakosság és az önkormányzat közösen végez közműfejlesztést. Erre viszont valamilyen megoldást kellene találni.
(18.20)
Ezeket szerettem volna elmondani e jelentős, számomra legalábbis jelentős törvényjavaslat kapcsán. Úgy érzem, ha a törvényjavaslat elfogadása után az következik be, hogy a közigazgatásban is és a lakosság körében is egyfajta szemléletváltozás áll be - amelyre megyei képviselőtársam, Orosz tanár úr utalt -, akkor azt hiszem, ez a törvény már egy nagyon lényeges eredményt hozott. De azt hiszem, ennél többről van szó. Kávássy képviselő úrra utalok csak, mint legfrissebb hozzászólóra, hogy a környezet és az épített környezet, meg hát ami a törvénynek is az egyik vezérfonala, hogy a kettő összekapcsolása alakíthat ki egy emberi környezetet, olyan emberi környezetet, amelyben szívesen élünk és élnek esetleg gyermekeink is.
Mindezek után a törvényjavaslatot némi pontosítással, korrekcióval részletes vitára alkalmasnak tartom, és azt követően elfogadásra javasolom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
