CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum örömmel üdvözli az épített környezet alakításáról és védelméről készített törvénytervezetet. Örömmel üdvözli, mert a Ház ezzel többéves adósságnak tesz eleget, hiszen az 1964. évi III. törvény minden tekintetben elavultnak mondható.
A társadalmi, gazdasági átalakulások következtében, a korábbi centralizált gazdasági koncepció alapján és az egészen más társadalmi viszonyok alapján készült törvényből csupán azok a részek maradtak érvényben tarthatónak és használhatónak, amelyek az 1937. évi VI. törvénycikkből származnak; amely törvény nagyon is jó volt, de sajnálatos, hogy nem vették kellőképpen figyelembe ennek a törvénynek a szakmaiságát és szellemiségét a mostani törvény alkotói, mert sok mindent át lehetett volna venni abból. A magyar építésügynek nagyon jó hagyományai vannak, a magyar építészetnek is a múlt századba visszamenőleg. De az említett törvénycikkel kapcsolatban nyugodtan elmondhatjuk, hogy a harmincas-negyvenes évek végén épített lakóházak, középületek vagy villák igenis nagyon jó minőségűek és nagyon jó tervezésűek, s ez nyilván nem elkülöníthető az akkori törvénykezéstől.
Az előttünk levő törvénytervezet a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint rendkívüli és rendkívüli fontosságú. Önmagában a törvénytervezet, önmagában a törvény az, és összefüggéseiben is az, hiszen ez a törvény az épített környezettel foglalkozva a nemzeti vagyon meghatározó részével foglalkozik. Ennek a törvénynek - mint ahogy azt Baráth Etele képviselőtársam felszólalásában nagyon szépen rendszerezte - számos érdeket kell egyeztetnie: az egyéni érdeket a közösségi érdekkel, az állami érdeket az önkormányzati érdekkel, az épített környezet szempontjait a természeti környezettel szemben; építési folyamatról, építkezésről lévén szó, gazdasági érdekeket kulturális értékekkel szemben, illetőleg azokkal összehangolni. Tehát rendkívül bonyolult, rendkívül nehéz törvénykezésről van szó. S ez a törvénykezés, miután az épített környezet a mindennapi életünket alapvetően meghatározza, sőt nemcsak ennek a generációnak, hanem a jövő generációjának életét is, ezért rendkívüli súlyú, rendkívüli jelentőségű önmagában is. De összefüggéseiben más törvényekkel is, hiszen önmagában e törvény alapkoncepciója - amelyre később még kitérek - nem kezelhető. A környezetvédelmi törvény, a műemlékvédelmi törvény vagy a még megalkotásra váró településfejlesztési vagy településrendezési törvény - erről később szintén szólni szeretnék - összefüggésében kell vizsgálni.
Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum mint konzervatív párt teljes összefüggésében vizsgálja ezt a törvénytervezetet. Látom, egy-két képviselőtársam csodálkozva néz rám, miért említem, hogy konzervatív pártként. Azért említem, tisztelt képviselőtársaim, mert eszembe jutott egy XVIII. század végi angol gondolkodó megfogalmazása a konzervativizmusról, és ezt szeretném most elmondani, hiszen idevág. A konzervatív politika lényege ugyanis egy szövetség; szövetség a holtak, az élők és a megszületendők között - mondotta egy XVIII. század végi angol gondolkodó; a szövetség a holtak, az élők és a megszületendők között a világ szellemi és anyagi javai megőrzése érdekében, ápolása érdekében, továbbfejlesztése érdekében. Tehát arról van szó, hogy az épített környezetet megőrizzük, továbbfejlesszük és átadjuk a jövő generációknak. Ezért ebből a szempontból kiindulva, ennek az alapján megközelítve a törvénytervezetet, a legmesszebbmenőkig üdvözölni tudjuk azt az újfajta szemléletet, amely az épített környezetet a természeti környezettel egységként kezeli, a kettőt egymástól elválaszthatatlannak tekinti, és az épített környezet alakításánál messzemenően figyelemmel van a természeti környezetre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen hosszú, több hetes vita során elkerülhetetlen, hogy aki későn jelentkezik hozzászólásra, ismétlésekbe bocsátkozzon, ezért elnézésüket kérem. Csak abban az esetben teszem meg, azoknál a kérdéseknél, amelyeket rendkívül fontosnak tart a Magyar Demokrata Fórum, azokat említem csak meg. Sok-sok hozzászólást idézhetnék most, de ezt engedjék meg, hogy időhiány miatt mellőzzem. S a törvénytervezet alapvető erényeire rámutatva, egynéhány hibára, sőt még koncepcionális hibára is engedjék meg, hogy felhívjam a szíves figyelmüket.
Az egyik legnagyobb hiba, amelyről már ma is szó esett és korábbi felszólalók is szóvá tették, hogy a törvénytervezet összekeveri a településfejlesztést, a településrendezést az építésüggyel.
(18.30)
Mint utaltam a bevezetőben a '37. évi VI. törvénycikkre, amely külön fejezetként foglalkozott az építésüggyel, a teleküggyel, akkor városfejlesztésnek nevezték, a városfejlesztés ügyével. Tulajdonképpen ez is egy megközelítési mód, hogy különböző törvényeket teszünk egymás mellé, és azokat összehangoltan, koordináltan alkalmazva oldjuk meg a feladatot. De az is elképzelhető, hogy a településfejlesztési törvény, a településügy törvénye a magasabbrendű törvény, és valamiféle hierarchiában csatlakoznak hozzá az építésügyi, a műemlékvédelmi és más törvények. De az elkerülhetetlen, hogy erről külön ne szóljunk, és erről külön törvény ne keletkezzék, és nem határozhatja meg ez a törvénytervezet önmagában a településfejlesztést. Nem is tudja, látható a tervezetből. A múlt év során volt arra utalás kormányzati részről, hogy készül egy településfejlesztési törvénytervezet, úgy hiszem, hogy annak a megalkotása ebben az esztendőben elengedhetetlenül szükséges.
Amúgy is sajnos, baj van az építésüggyel. Szétesett az építésügy, erről is szóltak már képviselőtársaim. Különböző minisztériumok, különböző tárcák fennhatósága alá került az építésügy, és baj van, Baráth Etele szólt erről részletesen, nem akarom megismételni. Ezt a bajt úgy lehet most korrigálni, hogy a megfelelő törvények és azok koordinálása oldhatja fel ezt a problémát.
Mert nincsenek ma városfejlesztési koncepciók, pedig voltak, Budapestnek is volt, Szegednek is volt, és más városoknak is voltak a múlt században, a századfordulón. Elkerülhetetlen, hogy ilyen városfejlesztési - most nevezzük településfejlesztésnek helyesen -, településfejlesztési koncepciók ne szülessenek meg, és azok alapján lehessen tervezni az építésügyet, és annak alapján lehessen az épített környezetet tág fogalomban alakítani.
A Magyar Demokrata Fórum részéről szintén támogatjuk a főépítészi rendszer visszaállítását, ha úgy tetszik, vagy létrehozását - inkább ez utóbbit szeretném használni, hogy létrehozását -, mert ennek a rendszernek rendkívül kényes feladata lesz összehangolni az önkormányzati érdekeket, a helyi önigazgatás érdekeit az állami érdekekkel vagy a törvénykezés szellemével. Teljesen természetes, hogy a helyi problémákat helyben kell megfogalmazni és megoldani, de ezt csak egy adott törvényi kereten belül lehet megoldani, és ez a kényes kiegyensúlyozó feladat a főépítészeti rendszer dolga lesz, hogy ezt megoldja.
Szeretnék szólni arról, hogy nagyon fontosnak tartjuk, hogy törvényi szinten, ezen a szinten rendezzék az elsőfokú építésügyi hatóság kérdését. Természetesen az önkormányzatnál kell legyen, de konkrétan meg kell határozni. Ezt a kérdést nem lehet alacsonyabb szintű jogforráshoz telepíteni. Összehangolni kell. Egyébként ezzel összefüggésben említem a telekügyet, a telekalakítás ügyét, a területfelhasználás ügyét az építésüggyel, és ezt egy kézbe kell adni, egy kézben kell kezelni, mert különben kaotikus állapotok jöhetnek létre.
Az egyik alapvető gond, amely ma fennáll, és amit ez a törvénytervezet sem, úgy látszik legalábbis, nem tud kellőképpen kezelni, megoldani, a használatba-vételi engedélyek ügye, illetőleg a használatbavételi engedély nélküli létesítményhasználat, nincs megfelelő jogkövetkezmény, szankció. Ebben is határozottabb és következetesebb kellene hogy legyen ez a törvény.
Biztos, hogy a képviselőtársaim is és magam is vagy a Magyar Demokrata Fórum is több módosító indítvánnyal fog élni a részletes vita során. Erre majd kitérünk, és indokolni fogjuk, most inkább csak a fájó pontokat vagy javítandó pontokat szeretném megemlíteni.
Ilyen az építési folyamat ellenőrzése, melyről szintén szóltak képviselőtársaim még a mai napon is. Valóban kevés a kétszeri ellenőrzés. Többszöri ellenőrzés kell, hiszen ezzel megelőzhetünk hosszadalmas jogvitákat, pereskedéseket és más kellemetlenségeket. Már az építkezés beindulásánál, a kitűzésnél meg kell kezdeni az ellenőrzést. Egyébként ez a nemzetközi gyakorlattal összhangban is van, sok példát tudunk éppen az európai uniós országokból erre vonatkozóan felsorolni.
A bírsággal kapcsolatban: ha már bírságra sor kerül - mert persze a megelőzés lenne jó és jobb, és erre vonatkoztak az előbbi gondolatok is, ez is egy koncepcionális kérdés, hogy a megelőzésre helyezzük a súlyt - de ha már bírságra kerül a sor, akkor itt is egy módosító javaslattal élünk. Megítélésünk szerint a központi alapba elegendő lenne 20 százalékot hagyni, az önkormányzatokhoz és az elsőfokú építésügyi hatósághoz kellene 40-40 százalékot biztosítani a bírság összegéből.
Egy másik gondolat: amikor a törvénytervezet az építészeti örökségről beszél, akkor ugyan szóvá teszi vagy megemlíti az esztétikai szempontokat, az építőművészeti szempontokat, de nem teszi ezt amikor a művi környezet alakításáról szól, és ezt hiányoljuk. Itt csupán technikai, technológiai kérdésekkel foglalkozik. Megítélésünk szerint az esztétikai és az építéssel, építkezéssel kapcsolatos művészeti aspektusok kifejezésre kell hogy jussanak, meg kell fogalmazni a törvényben, hiszen ez a településkép alakításánál rendkívül fontos szempont.
Messzemenően egyetértünk Balsay Istvánnal, és úgy emlékszem, más képviselőtársunk is szóvá tette ezt, hogy az építési tilalmak elrendelését minden esetben az építési hatóság jogkörében kell hagyni. Természetesen más is kezdeményezhet építési tilalmat, a Környezetvédelmi Felügyelőség is vagy más is, de ha nem egy kézben van az építési tilalom elrendelésének a kérdésköre, akkor megint csak kaotikus állapotok jöhetnek létre.
Építési engedély kiadásánál az építési jogosultságot is vizsgálni kell, szemben a jelenlegi törvénytervezettel. Ezt hangsúlyozottan aláhúzzuk, hogy az építési engedély kiadásakor a hatóság vizsgálja az építési jogosultságot is. Ezzel megint csak számos pereskedésnek és később kellemetlen jogkövetkezménynek lehet elejét venni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos és dicséretes törekvése a törvénytervezetnek, hogy eurokonform legyen, hogy figyelembe veszi az Európai Unió követelményrendszerének, előírásainak legfontosabb elemeit, hiszen ez a mai törvénykezési rendszerünkben, a törvénykezési folyamatunkban egy alapvető követelmény, és ezt elismerőleg kell megemlítenem, hogy erre a törvénytervezet messzemenően törekszik.
Befejezésül: a Magyar Demokrata Fórum támogatja e törvény létrehozását. Bízva abban természetesen, hogy a koncepcionális módosulások az elhangzottak alapján - amelyeket, nagy örömmel kell mondjam, nem egyedül mi teszünk, hanem mások is -, bekövetkeznek majd, és Baja Ferenc miniszter úr szavaira szeretnék utalni, aki az expozéjában azt mondotta, hogy messzemenően, az eddigi gyakorlatnál is fokozottabb mértékben figyelembe fogják venni az ellenzéki pártok javaslatait is, módosító indítványait is. Kell is ez, hiszen ez egy olyan törvény jelentőségénél, súlyánál fogva, amiben valóban konszenzusra kell törekedni, s ebben bízva, erre gondolva a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)
