CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mai napon napirend előtt országos ügyként ismét a villamosenergia-ipar privatizációjával foglalkozunk. Most elsősorban a villamosenergia-ipar helyzete, jövője szempontjából, különös tekintettel a szükséges fejlesztésekre, azaz, abból a szempontból, amely egy privatizációnak egyáltalán értelmet adhat.
A kormány 1996 decemberében az Országgyűlés elé terjesztette jelentését, melynek címe "A magyar erőműrendszer létesítési terve az ezredfordulóig és kitekintés a 2010-ig terjedő időszakra." Ez az előterjesztés megállapítja, hogy most már az erőmű-létesítés vállalkozói tevékenység, így az állami ráfordítások igénybevétele nélkül történik.
A privatizáció jelenlegi állásában az új tulajdonosok befektetési szándékait, elképzeléseit csak körvonalaiban ismerjük. Az erőművi villamoskapacitások létesítési, engedélyeztetési és versenyeztetési eljárásrendje, irányelveinek megfelelő jogi formában történő kidolgozása még nem történt meg. Erre az úgymond szilárd alapra épül a kormány erőműépítési programja.
A továbbiakban a programnak csak az ezredfordulóig terjedő részét vesszük szemügyre, mely szerint 2000-ig még legalább 900 megawatt új erőművi kapacitásra van szükség. Ebből az Inke-Liszó 80 megawattos és a csepeli 390 megawattos független áramtermelői kapacitásokra, vagyis a szükséges kapacitás több mint felére egyelőre csak vállalkozói ajánlások vannak. Vagyis ez a program teljességgel megalapozatlan, s a további erőműépítés is bizonytalan.
Ezt az előterjesztők is érezhették, mert a program csúszása esetére körülbelül 200 megawatt importkapacitás szerződéses lekötését helyezik kilátásba. Ez jól egybevág az ÁPV Rt. elnökének a Duna TV-ben elhangzott minapi nyilatkozatával, a villamosenergia-ipar privatizációjával összefüggésben megállapította: "Nemzeti érdek lehet, hogy az energiát, mert olcsóbb, mint amit itthon elő tudunk állítani, ad absurdum külföldről szerezzük be bizonyos százalékban és arányban." Jó tudni, egyszer már volt ilyen "nemzeti érdek", de 1990 előtt.
"Végső esetben - írja a továbbiakban a kormányjelentés - a tartalék kisebb mértékben csökkenthető jelentős kockázatok vállalásával." Mindezt akkor jelentik ki, illetve adják kormánygaranciával írásba, amikor bejelentik, hogy az év végén véglegesen csatlakozunk az UCPTE-rendszerhez.
Köztudomású, hogy a belépés feltételei között alaptétel a megfelelő önálló nemzeti tartalék rendelkezésre állása. A legutóbbi ÁSZ-jelentés is megállapítja, hogy a folyamatos és biztonságos villamosenergia-ellátást súlyosan veszélyezteti, hogy tisztázatlan, az 1997-2000 közötti időszakra eső forrásteljesítmény-növelő beruházások finanszírozása.
Viszonylag rövid idő alatt ide jutottunk a villamosenergia-ipar privatizáció ürügyén történő szétzilálásával. Érdemes ezt a helyzetet összevetni a villamosenergia-termelési és -fogyasztási törvény előírásával, mely a szállító MVM Rt. kötelességévé teszi az ellátásbiztonságot és a legkisebb árú villamosenergia-szolgáltatás feltételeinek megteremtését. Ennek azonban a kialakult helyzetben az MVM Rt. már nem tud megfelelni. A befektetők monopolhelyzetbe kerültek, a potenciális telephelyekkel rendelkeznek. Jövedelmüket az áremeléssel fejlesztési vállalások nélkül is garantálták.
Az MVM Rt. erőműépítési piacról való kiesésével teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk. Csak az épül meg, amit a befektetők akarnak, olyan típusú erőmű, amilyen nekik kifizetődő. S most még az MVM Rt.-t is külföldiek kezére akarják adni. Állítólag nem egészen, csak félig, nem szakmai, hanem pénzügyi befektetőknek, a menedzsmentjogok megtartásával. A tapasztalatok fényében erre csak egyetlen válasz adható: "El a kezekkel a villamosenergia-ipartól!" Ezt a fajta privatizációs gőzhengert már csak az ellátás biztonsága, a hazai erőműépítés miatt is le kell állítani.
Követeljük, hogy a kialakult súlyos helyzetre tekintettel a parlament haladéktalanul tűzze napirendre a villamosenergia-ipar helyzetének megtárgyalását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
