DR. TAKÁCS PÉTER
DR. TAKÁCS PÉTER
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Rádióhallgatók! A magyar népképviseleti parlamentnek 1848 óta volt már néhány mélypontja, de mindössze három-négy esetet tudnának a történészek említeni, amelyek során országvezetők és képviselők mélyebbre szálltak, mint az 1997. évi február 10-én zajló napirend előtti polémiában.
Voltaire regényhőse - Kölcsey szavait idézve - ismét "Verőce elé állt", s elmondta: ebben a világban minden a legtökéletesebb, s ha van baj, csupán annyi, hogy az ő regnálása előtti időben egy általa nem szeretett kormány volt hatalmon, és még ennél is nagyobb baj, hogy ellenzéke van a kormánynak, és a sajtó nem azt harsogja szüntelen, amit ő jónak vélelmez. Mert egyébként itt minden a legjobb lenne, csak ez a szószátyár ellenzék bele ne rondítana az általa 1994-ben ígért könnyű álmokba.
De hát ilyen az ellenzék... Akadékoskodó, miniszterelnöki álmokat romboló, és néhány, országért felelősséget érző újságíró, szerkesztő a kormányon kívül időnként mást is a mikrofon és a kamera elé enged.
Nem volt ez fényes napja az ellenzéknek sem. De mit is várhatna az ország egy 28 százalékos, tagolt, egymást legyőzni akaró ellenzéktől, ha az ország második legfőbb méltósága 1994 óta nem képes többre, mint időről időre a pangloszi retorika ismételgetésére?
(21.40)
Pedig lenne mit megvitatni ebben a parlamentben. Időnként talán szólni lehetne arról a kényszerpályáról, amit az Elbától Keletre fekvő országokra rákényszerít az a félszázad, ami megtörte a Kelet- és Közép-Európa társadalmainak szerves építkezését. Márpedig az orosz-szovjet gyarmatosításhoz talán több köze volt Horn Gyulának, mint Antall Józsefnek és Boross Péternek. De majd erről ítél a történelem.
Időnként talán jó lenne arról is szót ejteni, hogy immár a korrupcióval az ázsiai és mohamedán világban előkelő helyet elfoglaló Magyarország - közös ellenzéki és kormányakarattal - miként vetkőzhetné le Tocsik-ügyeit, Budapest Bank, Polgári Bank és energiaszektor privatizálása körüli ügyeit. Talán fontosabb lett volna egy miniszterelnöki felszólalásban azt megmagyarázni, hogy miért csökkentheti a privatizáló francia cég odahaza az energiaárakat, és miért emeli Magyarországon a fogyasztói árakat. A Boldvai-ügynél is izgalmasabb téma. Ajánlom miniszterelnökünknek a legközelebbi napirend előtti felszólalása tárgyául.
Talán érdemes lenne azt is megvitatni, hogy Magyarországon a 4-5 millió vidéki lakos számára szociális hálót jelentő mezőgazdasági kistermelők tömegét mennyiben kell adó- és társadalombiztosítási kényszerrel elriasztani fárasztó tevékenységétől. Sárdobálásnál, becsületes köztisztviselők és közalkalmazottak ismételt mocskolásánál talán jobban érdekelné az ország lakóit, hogy a kisvállalkozóknak miért kell a legkedvezményesebb hiteleik esetén is a felvett kölcsön 8 százalékát a bankoknak kezelési költségként azonnal lepengetni. Sehol Európában nem talál erre példát sem a pénzügyminiszter, sem a miniszterelnök, sem a Nemzeti Bank elnöke. Miért éppen nálunk gyakorolják ezt az uzsorás eljárást a bankok?! Nagyon egyszerű a válasz erre is és megannyi, itt most idő hiányában fel nem vetett kérdésre: azért, mert a magyar miniszterelnök nem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, csak másfél milliónyi emberért lobbyzó kormányos.
Emlékezünk valamennyien itt, a parlamentben a miniszterelnök 1994-es programbeszédére, amikor 15 millió helyett lélekben és közigazgatásban is 10,5 millió magyar miniszterelnökének deklarálta magát. Azóta ebből a számból majdnem félmilliót elvitt a halál, s helyettük nem születtek gyermekek. Nem kellene egyszer az Antall-kormány szidalmazása helyett azzal foglalkoznia napirend előtti felszólalásban, hogy miért ácsolnak évenként immár 38-40 ezer koporsóval többet, mint ahány bölcsőt faragnak Magyarországon? Államférfihoz, de egyszerű politikushoz is méltóbb témák a fentiek, mint visszaszólni nem tudó halottakat rugdosni. De ha valakinek nem az ország, nem a nép, csak a hatalom kell, akkor csak a hatalom megtartása fontos, még akkor is, ha belerokkan az ország. Nem sok híja már!
Nem szószátyár politikusok, nem is ellenzékiek, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai rajzolták meg azt a térképet, amelyiken élesen, egyre élesebben kontúrozódik az a regionális törésvonal, amelyik Magyarországot két részre osztja: Európára és Ázsiára.
Tíz, nagyon lényeges gazdasági és társadalmi jellemzőt vettek alapul a tudósok. Olyanokat, mint az egy főre eső beruházási összeg, a külföldi tőke beruházási hajlandósága, az infrastruktúra fejlettsége, az egy foglalkoztatottra eső éves jövedelem, a betegségi és halálozási mutatók, az ezer lakosra jutó munkanélküliek száma, az iskolából kikerülők munkavállalási esélye, az értelmiségiek aránya, a lakossági elvándorlás mértéke - hadd ne soroljam tovább. A miniszterelnök és a kormány gondolatmenete úgyis érzéketlen ilyen tudományos felmérésekre. Annyi bizonyos, hogy Észak-Dunántúl, a kasztosodó Pannon Liga kegyeltjei által ingyen használt 7-es autópályától északra, az Alföldre, az avarok páskumára benyúló két autópálya csonkjától, melyek közül a "barbárok" által is használt egyik már megfizethetetlenül drága - legalábbis a kegyeltek kasztjába nem tartozóknak -, szóval, ettől a vonaltól behatároltan létezik egy országrész, amelyik Európa. És van a többi, az ország területének háromötöde és lakosságának négyötöde, ami Ázsia, már-már Szibéria. Erről a térségről és e térség lakóiról lemondott a Horn-kormány. Ezt a területet és e területek lakóit legfeljebb holopoknak, csinovnyikoknak, ha nem rabszolgáknak tekinti. Lassan átalakul a kormány is. A Magyar Köztársaság kormánya helyett a Pannon Liga nagytanácsának nevét fogja felvenni, s mint hajdan Alaszkát az orosz cár, a Pannon Liga nagytanácsának elnöke áruba bocsátja majd az ország kizsigerezett, használhatatlan térségeit.
Keserű mondatok ezek, tisztelt képviselőtársaim! De néha szembe kell nézni a tényekkel is, a tudományos előrejelzésekkel is. Sem a kormányt, sem a parlamentet nem hatalmazta fel az alkotmány arra, hogy régiók, térségek és társadalmi rétegek között olyan rohamosan mélyítse a szakadékot, mint teszi ezt a Horn-kormány. Hogy megtehesse, ehhez ideológia kell. Pillanatnyilag sem az SZDSZ, sem az MSZP ideológusainak nincs okosabb gondolata, mint elverni időről időre a port egy halott miniszterelnökön, s annak a nép által leváltott kormányán. Sovány szellemi teljesítmény, de úgy látszik, itt nem az ország fontos, hanem a Pannon Liga megszervezése. Köszönöm a figyelmüket. (Csóti György tapsol.)
