DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy az elmúlt öt-hat év törvénykezési gyakorlatának beterjesztett törvényjavaslatai közül talán az egyik legfontosabb csomagját tárgyalja most a Ház.
Miért mondom ezt? Az államtitkár úr, de a bizottság előadói is utaltak arra az igen fontos tényre, hogy a most megtárgyalás alatt lévő törvényjavaslat gyakorlatilag a gazdaság élénkítését, és ezen belül is a mezőgazdaság fejlődését célozza meg. Mint elérni kívánt célt, ezt mindenképpen támogatja a Független Kisgazdapárt. Arról már nem is beszélve, hogy úgy véljük, úgy gondoljuk, hogy a magyar gazdáknak erre a törvényre évekkel ezelőtt lett volna szükségük.
Tökéletesen egyetértünk azzal is, amit államtitkár úr vázolt, mely szerint ez hosszú távon a föld tényleges értékére valószínűleg nagy hatást fog gyakorolni. Eddig a jó hír.
Ugyanakkor jelentős fenntartásaink vannak a törvénnyel kapcsolatosan. Olyan keretjogszabálynak tartjuk ezt, amely a gondolkozásának a középpontjában az előbb említett német típusú lakás-jelzálogjoggal mutat bizonyos hasonlóságokat. Fiskális jellegű ez, bár én ezt nem pejoratív értelemben használom.
Az ilyen nagy jelentőségű törvényjavaslatoknál álláspontom szerint elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy hogyan illik be, hogyan harmonizál a meglévő jogszabályokkal. Elméleti síkon szeretném elsősorban ezt a kérdést megközelíteni.
Az állampolgárok egymás közötti viszonyát alapvetően a polgári törvénykönyv szabályozza; az a legnagyobb és legszélesebb jogszabály, amely a napi életet átfogja, az állampolgárok egymás közötti és az egyéb jogi személyek egymás közötti viszonyát is szabályozza. Hogyan illeszkedik be - ezt kellene, azt hiszem, elsődlegesen megvizsgálnunk - a most tárgyalt jogszabály a nagy általános elvekbe?
Több kisebb problémám van ezzel kapcsolatosan. Egyrészt az elévülési időnek öt évről tíz évre történő módosítását nem igazán értem, a törvény indokolása sem tér ki erre, de úgy érzem, ez talán egy kisebb jelentőségű probléma.
A tárgyalt jogszabály 17. §-a az államtitkár úr által is említett - és nagyon helyesen említett - vagyonellenőri intézményről beszél, és azt mondja ebben a körben, hogy egy megbízásos jogviszonyról van itt szó, tehát "A vagyonellenőrt megbízója vagyonellenőri tevékenység körében nem utasíthatja." Ez a kitétel alapvetően téves, és ellentétes a polgári törvénykönyv idevonatkozó jogszabályaival, hiszen utalok itt a Ptk. 474. §-ára, amely kifejezetten arról szól, hogy nem a vagyonellenőrt, de hát a megbízó a megbízottját igenis utasíthatja, tehát ebben a jogkörben jár el.
Ezek egyébként a kisebb jelentőségű problémáink a jogszabállyal kapcsolatosan.
A Ptk. legutóbbi módosításai során a zálogjoggal kapcsolatosan ingó és ingatlan vonatkozásában fogalmazta meg a polgári törvénykönyv a zálogjog tárgyát. Már a bizottsági ülésen is felmerült az, igen szellemesen egyébként, hogy mi az oka annak, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat a jelzálogjog keretében leszűkíti ezt az ingatlan vonatkozására. És akkor azt a frappáns választ hallottuk a bizottság elnökétől, amikor az ellenzéki képviselőtársam megemlítette azt a példát, hogy egy több millió dollár értékű Boeing repülőgép miért kevésbé számít biztos háttérnek, mint egy, mondjuk, 5 aranykoronás 10 hektáros szikes terület, a bizottság elnöke úgy válaszolt: mert a Boeing leeshet. Igen ám, de az egyébként kétségtelenül szellemes válasz jogilag nem helyes! Tudniillik az általános elvek alapján a megsemmisülő zálogtárgy esetében lévő érték, adott esetben a biztosítási érték mindenképpen legalább jelent ugyanolyan hátteret, mint az adott példában említett földterület.
Úgy érezzük tehát, hogy a törvénynek az a szűkítése, amellyel az ingókat kiszorítja a finanszírozási körből, bizonyos esetekben a gazdaság - már az államtitkár úr által is említett - gyorsabb fejlődését megakadályozza.
Az az álláspontunk ezzel kapcsolatosan, hogy nem célszerű a biztosított tárgyak köréből az úgynevezett lajstromozott ingóságokat kiszorítani. Miről beszélek itt? Nyilván olyan ingóságokat - az előbb említett Boeing példáját követve -, amelyek akár a mezőgazdasági termelésben nagy szerepet játszanak és megfelelő fedezetül szolgálnak egy ilyen viszonyban, több tízmillió forint értékű John Deer traktorokat, gépeket kiszorítani ebből a körből, gazdaságilag is indokolatlan. Erről egyébként a mezőgazdasági bizottság is hasonló álláspontot foglalt el.
A legproblémásabb, én azt hiszem, ennek a törvénynek a leginkább akut kérdése a tulajdonszerzés a hitelintézetek által. Azt a kifejezést használja a törvény, de államtitkár úr is, hogy ideiglenes, átmeneti tulajdon. Az alapvető problémám ezzel kapcsolatosan az, hogy ilyen nem létezik. Nincs ideiglenes tulajdon - vagy van tulajdon, és kész! Lehet ezen persze változtatni, de nem ezen törvény keretei között.
Tehát én az ideiglenes vagy átmeneti tulajdon intézményét mint jogintézményt az általános elvekkel ellentétesnek érzem. Ráadásul semmiféle konkrét szankció nem kötődik majdan a hitelintézet által történő értékesítéshez. Az előbb említett egy-, illetve hároméves értékesítéssel - amelyet az SZDSZ bizottsági előadója is említett -, pontosabban kötelezettséggel kapcsolatban gyakorlatilag semmiféle retorziót nem fűz a jogszabály ahhoz, hogyha ez az értékesítés nem történne vagy nem történt volna meg.
Mindezek előrebocsátásával - ezek egyébként technikai jellegűek voltak - a Független Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy az intézetek, adott esetben ezek a bankintézetek tulajdonjogot nem szerezhetnek a földön, a termőföldön, de ugyanígy nem szerezhetnek az egyéb ingatlanokon sem. Ez egyébként - szintén csak elméleti síkon említem meg - ellentmond a jelenleg hatályos polgári törvénykönyv idevágó szakaszainak, a Ptk. 251. §-át tudnám ezzel kapcsolatosan említeni.
A polgári törvénykönyv fő szabálya, hogy semmis az a megállapodás, amely szerint a jogosult megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát, ha elmulasztják a kötelezettség teljesítését. Én úgy gondolom, hogy ebben a vonatkozásban egyrészt a most tárgyalt törvénytervezet ellentétes a polgári törvénykönyv általános elveivel, másrészt igen nagy veszélynek teszi ki a magyar ingatlanok tulajdonosait, igen veszélyes az, hogyha hitelintézet - adott esetben a most tárgyalt hitelintézet is - megszerzi akár lakás, akár termőföld tulajdonjogát. Arról már nem is beszélve, hogy végül is az anonim jegyek - hiszen nem kötődnek semmihez - felvásárlásával, az esetleges későbbi földtörvény módosításával kinyitjuk a kapukat a külföldiek esetleges tulajdonszerzéséhez.
Összevetve tehát: a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy erre a törvényre szükség van, azonban jelentős módosító javaslatok megvalósulása kell ahhoz, hogy ezt nyugodt szívvel meg tudjuk szavazni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
