DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva a törvényjavaslattal kapcsolatos eddigi vitát, az a vélemény alakult ki bennem, hogy nagyjából egyetértés van a parlamentben eddig hozzászólók között a tekintetben, hogy egy fontos törvény tárgyalását kezdte meg az Országgyűlés, egy olyan törvényét, amely tulajdonképpen már sok tekintetben elkésett és már korábban el kellett volna fogadni. Ugyanakkor az a realisztikus szemlélet is kicsendült az eddigi hozzászólásokból, hogy igazából nem elég bizonyos törvényeket megalkotni anélkül, hogy annak a környezete rendben legyen, mert ellenkező hatásokhoz vezethet. Lehet egy törvény a legteljesebb mértékig eurokonform, vagyis az európai uniós jogszabályoknak megfelelő, ha ez egy olyan környezetbe illeszkedik be, az illeszkedési pontok megfelelő kialakítása nélkül, amely nem megfelelő, nem biztosítja ezt az illeszkedést, az problémákhoz vezethet.
A Fidesz számára a most tárgyalt törvényjavaslat a polgárosodás ügyével kapcsolódik össze. Tulajdonképpen a reformkor nagy gondolata volt a hitel biztosításán keresztül a polgárosodás elősegítése. Bizonyos értelemben bennünket, mai törvényhozókat is kell hogy fűtsön az a hangulat és az a szellem, hogy a világot valamilyen módon meg lehet változtatni bizonyos akadályok elhárításával, és egy ilyen törvény valóban jelentős lépéseket tehet annak érdekében, hogy a gazdaságban jelentkező problémákat megfelelő intézményi keretekbe, csatornákba terelje. E tekintetben azt hiszem, hogy amikor ilyen törvényeket tárgyal a parlament és ezek valóban hasznosulhatnak és beilleszkedhetnek, akkor valódi termelőmunkát végzünk. Ez az a pillanat, amiről olyan sokat szoktak beszélni egyébként különböző szónokok, hogy ne különböző apró-cseprő ügyekkel foglalkozzon a parlament, hanem a gazdaság nagy jelentőségű ügyeinek tárgyalásával.
Ezzel kapcsolatban tehát ezek az elvek kísértetiesen emlékeztetnek a reformkor gondolkodásához, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt azért is ért egyet e törvényjavaslat tárgyalásával és majdani módosításokkal történő elfogadásával, mert a magyar polgárosodás olyan hőn áhított eszméje egyik megvalósulásának útját látjuk benne.
A másik nagyon fontos, időszerű probléma a gazdaság és a mezőgazdasági viszonyok stabilizálásának kérdése.
(10.40)
Ismét az európai uniós csatlakozást szeretném idehozni; abban az esetben, ha Magyarország teljes jogú tagjává válik az Európai Uniónak, akkor - feltehetően nem rögtön a tagság kezdetekor, de valamilyen belátható időn belül - a földtulajdonviszonyok tekintetében meg kell hogy nyissa a piacát.
Természetesen a magyar gazdák és a magyar gazdaság érdekei jelenleg azt diktálják, hogy ez minél később következzen be. Addig azonban a törvényhozóknak és a kormányzatnak az a kötelezettsége, hogy minél szélesebb és minél biztosabb feltételeket biztosítson a mezőgazdaság megerősödése számára, vagyis annak érdekében, hogy a földtulajdonviszonyok területén is a magyar polgárok - immár polgárosult gazdák - versenyképesek legyenek az Európai Unióval és egyébként más befektetőkkel is. És akkor már nincs is szükség olyan típusú korlátokra, amelyeket ez a törvény is megpróbál beépíteni.
Természetesen más helyzetben vagyunk ma: átmeneti helyzetben. Annak idején a történelemben az első földhitelintézet is egy nagyon tudatos állami beavatkozás részeként jött létre; annak idején még Nagy Frigyes állította fel az első földhitelintézetet, az elszegényedett sziléziai földbirtokosok megsegítésére.
Magyarországon is komoly hagyománya van ennek, és kapcsolódik azokhoz az időszakokhoz, amelyek átmeneti jellegűek. Tulajdonképpen a mostani átmenethez képest késésben van ez a törvény, hiszen az 1848-as polgári forradalom hevében született meg az az 1848-as, XIV. törvény, amely olyan hitelintézetet kívánt felállítani, amelyet "a peres eljárás, sőt, az anyagi törvény tekintetében, sőt, a közönséges törvénytől részben eltérő szabályok alá" kívántak helyezni. Sajnos, ez a törvény annak idején - 1848-ban - nem léphetett hatályba.
A másik ilyen nagy nekilendülés 1963-ban, gróf Dessewffy Antal és Csengery Antal kezdeményezése volt; erre alapították meg a Magyar Földhitelintézetet. Ennek későbbi működését szabályozta az 1971. évi XXXIV. törvény.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat nagy szerephez juthat az elkövetkezendő időszak polgárosodásában és az eljövendő évek magyarországi ingatlanpiacában, és ezen túlmenően a befektetések, a piac egésze biztonságának a további fejlődésében, valamint a külföldi és a belföldi befektetői bizalomnak a növelésében. Ugyanakkor, amikor ilyen kérdéseket tárgyalunk, nem tekinthetünk el azoktól a környező körülményektől sem, amelyek egy ilyen törvényt körülvesznek.
A magyar ingatlanpiacon meglehetősen súlyos helyzet alakult ki. Ezt egyfelől a lakás- és ingatlanvásárlás egyre nehezülő feltételei, az egyre szűkülő hitelkínálat, az állami és önkormányzati tehervállalás csökkenése és nem utolsósorban - közvetetten - az ez évi jövedelemadó-módosítások során jelentkező újabb megvonás, a lakás célú megtakarítás címén igénybe vehető adókedvezmény megszűnése is jellemez.
Másfelől viszont az ország az elmúlt évek folyamán egy irreális ingatlanár-struktúrát termelt ki, különböző spekulációkkal és rendezetlen tulajdoni viszonyokkal; például itt a parlamentben is - a nemrég vitatott "zsebszerződések" elszaporodásával - lényegében egy leplezetlenül működő illegális ingatlanpiaccal szembesülhetünk. Vagyis nem a jelzálog-hitelezés - a Fidesz szerint - az egyetlen terület, ahol a kormánynak van mit tennie az ingatlanpiac és a hitelezés stabilizálása érdekében. Pontosan emiatt fenyegeti meglehetősen súlyos veszély ezt a javaslatot is abban az esetben, hogyha az illeszkedési pontokat nem megfelelően választja meg az Országgyűlés.
Ennek a szabályozásnak a terjedelme szűk, és a mögötte álló hatalmas joganyag, a hitelintézeti értékpapír-jogszabályok egésze első látásra - úgy tűnik - megfelelő keretet biztosít ennek a törvénytervezetnek; a harmincöt rövid paragrafusa azonban hatalmas űrökre mutathat rá a jogrendszer működésében. Mert milyen is az a jogi és piaci környezet, amely ezt az új törvényt fogadja? Tekintsünk egy kicsit túl magán a konkrét jogszabályon! Lehetetlen nem figyelembe venni: az ingatlan-nyilvántartás jelenlegi állapotában valóban csak remélni lehet, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet módosítása bekövetkezik; és az ebben szereplő kormányzati óhaj... - hogy az egész jogszabály működését lehetővé tevő jogot, ezt a törvényjavaslatban szereplő jogot, a jelzálogjogot valóban soron kívül bejegyzik a nyilvántartásba.
Azt gondolom, hogy már ezen a ponton megakad ennek a törvénynek a végrehajtása, hogyha nem teremtjük meg a további jogszabályi hátteret ehhez. Ezért csak bízom abban, hogy minél előbb sikerül a magyar parlamentnek az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet a módosítása egyrészt; másrészt az ingatlan-nyilvántartásnak a technikai feltételeit sikerül megfelelő módon biztosítani, hiszen lehet, hogy ez még ennél is fontosabb dolog.
De ugyanilyen bizonytalanságok származhatnak a létező természetellenes ingatlanárakból - erről itt többen beszéltek a képviselőtársaim -, és a törvény lelke volna e tekintetben az a két további jogszabály, amelyre felhatalmazást ad, amely az ingatlanértékeknek a meghatározására vonatkozik. Ezeknek a tartalmi ismerete nélkül azonban meglehetősen nehéz megítélni magát ezt az egész jogszabályt, mert bármilyen kidolgozottak is legyenek a majdani értékelési szabályok, egyáltalán nem biztos, hogy képesek lesznek arra, hogy a piacon jelenleg tapasztalható mesterséges, sőt spekulatív ármozgásokat közömbösítsék, és így ne csak egy új befektetési forma jelenjen meg a piacon, hanem egy olyan új hitellehetőség, ami a termőföldek tulajdonosainak reális értéken és reális feltételekkel jelenti majd a hitelhez jutás valódi feltételeit. Vagyis ha a kidolgozandó értékelési szabályok elég tágak és megfoghatatlanok lesznek, akkor ennek következtében nem a valós értéken történik a záloghitelnyújtás, és ebből következően magának a törvényjavaslatnak az alapkoncepciója borulhat fel.
Az értékelések valóságosságához fűződő adósi és befektetői érdek egyáltalán nem puszta piaci absztrakció; hiába tűnik is alapvetően biztonságos befektetési formának a jelzáloglevél, hogyha az alapul vett értékben a bizonytalanság tapasztalható.
Ehhez fűzném hozzá a másik tényezőt, a kormányzat többször is kifejezett óhaját, amely azonban meglehetősen döcögve halad, vagy legalábbis cikcakkokban próbálja elérni ezt a célt: ez az infláció csökkentésének a célja. Ez a rendszer igazából - hogyha nagyon őszintén akarunk beszélni a kérdésről - csak akkor működik, hogyha valóban megvalósul az a cél, amit a kormányzat hirdet, vagyis az infláció leszorítása sikerrel jár, lépésről lépésre.
Ellenkező esetben, hogyha ennek a leszorításnak a stabilitásában is cikcakkok tapasztalhatók, abban az esetben ez a törvényjavaslat nagyon nehezen fog érvényesülni, és még akár ellenkező hatást is - a polgárosodással, a tulajdonossá válással ellenkező hatásokat is - kiválthat.
Az ingatlan-nyilvántartáson és az infláció problémáján túl meg kell említeni a másik kapcsolódó ügyet: ez pedig a bírósági rendszernek, a bírósági eljárások működésének a problémája. Biztonságot igazából e tekintetben - befektetői biztonságot - akkor lehet teremteni, hogyha az igazságszolgáltatás gyors és biztos. Ennek következtében a hitelező könnyen hozzájut a hitelezett javaihoz egy csőd esetén. Ez jelenleg nem így működik a magyar jogrendszerben; ez egy újabb feladatot, a bírósági rendszernek a megerősítését ösztönzi - hasonlóképpen a végrehajtási jogszabályokkal.
Én egyetértek azokkal a korábbi hozzászólásokkal, amelyek a polgári törvénykönyvvel kapcsolatos hiányosságokat róják fel a törvényjavaslatnak. Én továbbmennék annyiban, hogy azt gondolom, alkotmányossági problémák is felmerülhetnek azzal kapcsolatban, hogy a tulajdonnak egy tulajdonképpen már kihalt formáját, a kezelői jogot újítja fel egy "Csipkerózsika-álmából" felébredő formában maga ez a törvényjavaslat. Én nem tudok technikai javaslatot tenni erre konkrétan, hogy mi lenne a polgári törvénykönyvnek és az alkotmánynak megfelelő megoldás, de abban biztos vagyok, hogy az a változat, amely a jelenlegi javaslatban szerepel - az ideiglenes tulajdon, illetve kvázi kezelői joggal kapcsolatos javaslat -, dogmatikailag mindenképpen kidolgozásra szorul. Ennek következtében itt alapos, és az Igazságügyi Minisztérium bevonásával történő tárgyalásra volna szükség.
Az eddigiekből is látható, hogy a magyar agrárium - és általában az ingatlanpiac helyzete - és a magyar polgárosodás kérdései nagyon szorosan összefüggenek. Ez azonban - és egy ilyen földhitelintézet - csak hosszú távon megtérülő befektetés, amihez biztos politikai és gazdasági háttér szükséges. Ennek, hogy úgy mondjam, minden elemét - nagyon finoman szólva - jelenleg nem látjuk.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt "Polgári Magyarországért" című vitairatában már korábban is jelezte, hogy nem elegendő egy-egy törvénynek az elfogadása, hanem a megfelelő társadalmi-gazdasági feltételeket kell biztosítani.
(10.50)
Ilyen értelemben a mezőgazdaság általános problémáihoz és általában az ingatlanpiac általános problémáihoz juthatunk el. Ennek következtében véleményünk szerint speciális adókedvezményekkel kell ösztönözni a elmaradott térségekben megvalósuló termelőberuházásokat, állami részvétellel kell megteremteni a fejlesztési bankok rendszerét. Ugyanez a vitairat hangsúlyozta továbbá, hogy az agrárágazat még mindig nem lábalt ki a súlyos válságból, és a mezőgazdaságban még ma is teljesen rendezetlen viszonyok uralkodnak: a birtokszerkezet bizonytalan, és a mezőgazdaság technikai színvonala elmaradott.
Vagyis abban az esetben, ha ezt a törvényjavaslatot a magyar jogrendszerbe, a magyar gazdasági viszonyokhoz nem megfelelően integrálva fogadjuk el, akkor - ugyan kiválóságai és dogmatikai erényei ellenére - az akadozva működő intézményeknek a sorát gyarapíthatja. Sőt - és erre már utaltam az előbb, és ezt szeretném néhány mondatban részletesebben kifejteni -, éppen a polgárosodás ellen hathat. Hiszen megindíthat egy olyan folyamatot, amely a gazdasági szféra más területén már folyik, hogy a kistulajdonosoktól, a gazdáktól a pénz a nagytulajdonosok, a tőkepiaci nagyszereplők felé áramlik, és szívja ki - elsősorban az infláció segítségével - ezeket a gazdasági forrásokat arról a területről, amely társadalmi szempontból is megerősítésre szorul, vagyis a középosztály, az önálló egzisztenciák megerősítésének mindenképpen kívánatos politikai területéről.
Ebből következően - a Fidesz támogatását biztosítva a törvényjavaslathoz - arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ennek tárgyalása során szociális-társadalmi következményekre mindenképpen nagyon ügyelnünk kell, és vigyáznunk kell arra, hogy ne pont az ellenkező hatást érjük el ezzel a törvényjavaslattal, hanem a magyar polgárosodás ügyét szolgáljuk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
