JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Gombos András előadásából - az SZDSZ-től - kiderült, hogy van egy dilemma a törvénytervezet mögött, miszerint akarjuk-e, hogy a mögötte megszerveződő termőföldjelzálog-hitelintézet egyúttal mezőgazdasági pénzintézet is legyen. Van, mert ahogy kiderült Bánk Attila előadásából, feltétlenül szembekerül két elv az intézet kapcsán. Az az elv, hogy nagyon biztonságossá akarjuk-e tenni a tőkegyűjtést és az értékpapír gyűjtését, és az az elv, hogy lehetőleg a mezőgazdaságban más ne játsszon, csak mezőgazdasági gazdálkodó. Ha biztonságossá akarjuk tenni, akkor kell hagyni játszani, ha nem akarjuk biztonságossá tenni, tehát ha nem akarjuk, hogy tőkét tudjon gyűjteni a mezőgazdaságnak, akkor persze kizárhatjuk a mezőgazdaságból.
A harmadik gondcsoport világosan kiderült Ivanics Istvánnak, a Kereszténydemokrata Néppárt előadójának az előadásából, ami abból fakad, hogy iszonyúan felhalmozódott a mezőgazdaság tőkeszükséglete abból következően, hogy a termelés és a tulajdon ilyen mértékig elválasztott még soha nem volt, mint most. És hogy ezt a bizonytalan, így kialakuló termelési szerkezetet stabilizálni lehessen, hogy a gazdálkodó tulajdonossá tudjon válni, ehhez egyszerűen tőkére van szükség, és annak egy nagyon jó beforgatási eszköze a földhitelintézet.
Kicsit lépjünk vissza! Nyilvánvalóan én is az agrárpolitikai következményét akarom nézni ennek a kettős intézménynek, tehát a földjelzálogjegynek vagy ingatlan-jelzálogjegynek és a jelzálogintézetnek, de előtte meg kell néznünk, hogy mire szolgál maga a jegy és maga az intézet. Volt erről szó, de nagyon elvontan.
Azt kell megértenünk, hogy természetesen jelzáloghitelt bárki bármikor adhat. Azonban az leköti az ő forrásait, ha azonban jelzálogjegyként forgalmazható a hitelkövetelés, akkor lehet friss pénzt bevonni, pénzügyi befektetőket bevonni a szektorba, a bank saját forrásai felszabadulnak, és újabb hitelt tud adni. A különböző fajta megtakarítások arrafelé terelhetők, amilyen üzletkörben a mezőgazdaságnak hitelt nyújtó intézetek működnek, és ezért tud nagy forrásbővülést adni egy ilyen intézet akár a mezőgazdasági, akár a lakáshitelezésnek.
Ennek azonban feltétele, hogy olyan standardizált hiteltípusok működjenek a mezőgazdaságban - és természetesen a lakásfronton is -, amelyek könnyen áttekinthetők, amelyeknek a kockázatossága könnyen megítélhető; másrészt az a feltétele, hogy maga a jelzálogjegy, amit forgalmaznak, az biztonságos követelés legyen, ne legyen kiszolgáltatva konjunktúrának és hasonlónak.
(Boros László helyét a jegyzői székben Szili Sándor foglalja el.)
A magyar törvényhozás '91 óta, abbeli igyekezetében, hogy az agrárviszonyokat önállóan, a nemzetgazdaságtól és a tőkepiactól elszakítva szabályozza mintegy a saját vélt logikája szerint, rengeteg butaságot csinált. Ezt be kell látnunk. A tulajdonosztás vagy reprivatizálás mindkét technikája, az is, amelyik a kárpótláshoz kapcsolódott, és az is, amelyik a szövetkezeti közös tulajdonban lévő földek újraosztásához kapcsolódott, semmiféle agronómiai szempontot nem vett figyelembe. Sem technikaiakat - táblásításokat és együttműködési lehetőségeket -, sem pedig politikaiakat, tehát mondjuk, a falusiak előnyét vagy a művelők előnyét a városiakkal szemben. Így minden jó szándéka ellenére faluellenesre sikerülhet mind a két törvény, és mezőgazdaságot nehezítővé vált mind a két törvény.
(10.30)
Ezért is fokozta olyan iszonyúan a két törvény a tőkeszükségletet, hogy ebből ki lehessen jutni. Ugyanakkor maga a két törvény teremtette helyzet, megfejelve a földtörvénnyel - ami az előző ciklus utolsó nagy alkotása volt -, egy olyan parancsot tartalmazott magában, hogy nehogy valaki tőkét merjen vinni a mezőgazdaságba. Ez olyan helyzetet alakított ki, hogy nemcsak a bankok menekültek a mezőgazdasági hitelezéstől, hanem a testvérek attól, hogy ha olyan hülyeséget kívánsz tőlem, hogy a te agrárvállalkozásodba adjak hitelt, hát akkor azt nem... Tehát kifejezetten tőketaszítóvá alakította ez a jogrend a mezőgazdasági tevékenységet.
Pontosan értenünk kell, hogy a földtörvény miért. Azért - és gyakorlatilag betetézte ez a földtörvény, mondjuk úgy, hogy a szűklátókörűségét a korábbi ciklus törvényhozásának -, mert ahelyett, hogy pozitív célra figyelt volna, tehát hogy mit kell szolgálnia a földtulajdonlást és földhasználást szabályozó törvénynek - ha már egyszer csinálunk ilyet; persze nem biztos, hogy kell csinálni, de ha már csináltunk ilyet -, ahelyett negatív célra figyelt, hogy mit akar megakadályozni. Meg akarta akadályozni, teljesen érthetően, a külföldi tulajdont; meg akarta akadályozni, hogy pénzügyi célból befektetők menjenek a földre; de azt a pozitív célt, amit meg kellett volna fogalmaznia, hogy segítse a gazdálkodó tulajdonossá válását, azt viszont nem fogalmazta meg. Így a csupán negatív szabályozás oda vezetett, hogy senki - aki tőkével egyébként érdekelt lenne beszállni a mezőgazdaságba, kereskedő, élelmiszer-ipari üzem, bank, hasonlók - ne merjen, ne tudjon beszállni a mezőgazdaságba - tehát végképp magára maradjon a lehetetlen körülményekkel küszködő termelő.
Ezen a helyzeten az első pozitív segítség éppen a földhitelintézet lehet, hiszen ez az, amely legkézenfekvőbben tudja segíteni a termelőt abban, hogy tulajdonossá váljon. Hiszen a legkézenfekvőbb önálló üzleti köre a földvásárlás hitelezése annak, aki gazdálkodik a földön. Ezt a funkciót egy sovány jogosítványú jelzálogintézet is meg tudja csinálni. Ha azonban arra a másik funkcióra gondolunk, ami itt mindenképpen fölmerül, hogy általános mezőgazdasági fejlesztések generálásában is részt kellene vennie ilyen jelzálogintézetnek, akkor rájövünk, hogy a most beterjesztett törvény erre kevés. Részben azért kevés, mert elég szűk az a kör, amelynek nyugodtan hitelezhet másra is, mint földvásárlásra. Gyakorlatilag a nagyobb magántulajdonosok, tehát a 100-200-300 hektár tulajdonnal rendelkező magántulajdonosok az az egyedüli üzleti kör, ahol tud mezőgazdasági fejlesztési hitelt is kiadni, semmilyen más körnek nem tud a mai magyar jogrendben. Ennek is elég korlátozott mértékig, egyszerűen azért, mert a föld relatíve alulértékelt Magyarországon az egyéb termelőeszközökhöz képest, tehát gépekhez, berendezésekhez képest; tehát ennek is csak kis mértékben tud hitelt adni, semmilyen más körben ez a hitelintézet nem segíti a földvásárláson kívül a mezőgazdasági fejlesztések finanszírozását - nem tudja szegény segíteni!
A másik oldalról, ha kibővítenénk a jogosítványait, ahogy az alapítói akarják, akkor is tudni kell, hogy akkor sem tudna általános hitelezővé válni, de kicsit mozdulhatna ez a kör bőven.
Kiderült az eddigiekből, hogy a háttérben szerveződik az intézet, és teljesen világos, hogy ennek az alapítói két dologra figyelnek, és erre próbálnak befolyásolni bennünket - és félreértés ne essék, én egyetértek az ő szándékaikkal -, egyrészt tehát, hogy úgy alakítsuk tovább a törvényt, hogy még biztonságosabb pénzgyűjtővé tudjon válni, tehát még változatosabb befektetéseket tudjon magához vonni a földhitelintézeten keresztül vagy az ő garanciájával az agrárszektor. Másrészt pedig arra, hogy pótolni lehessen legalább egy szegmensében a magyar mezőgazdaságnak a hiányzó mezőgazdasági fejlesztő hitelezési rendszert, bankrendszert.
Nagyon tudnunk kell, hogy a velünk konkuráló országokban, a Közös Piac fejlettebb országaiban és az angolszász világban is a bankrendszer tartja kézben a mezőgazdasági fejlesztéseket. Ezzel tudják biztosítani azt a nemzeti összehangoltságot, ami kell ahhoz, hogy valóban a világpiacon jól fel tudjanak lépni, és a belső verseny pozitív kiválasztódással menjen végbe. Ezek a bankrendszerek természetesen különböző természetűek a különböző égtájakon, de közös természetük az, hogy egy szilárd partnerkapcsolat, fejlesztési partnerkapcsolat alakul ki a komolyabb gazdák és a bankok között. Ezért ezek automatikusan tudják az egész üzemfejlesztést szem előtt tartani és hitelezni.
A jelzálogintézet szervezői két dolgot szeretnének, ha megtehetnék ők is vagy az ő ügynöki hálózatuk - tehát azok a bankok, amelyek velük valamilyen ügynöki szerződést kötöttek -, egyrészt kiszélesíteni azt a jogot, hogy ne csak ingatlanjelzálogot adhassanak ki, hanem a polgári törvénykönyvben megadott jelzálog-lehetőségek közül mindazokkal kapcsolatban, amelyek lajstromos tárgyak - tehát gépek, berendezések zálogba vételével történhetnek -, forrást tudjanak szerezni erre is kötvények kibocsátásával, tehát nem a kiemelt biztonságú jelzálogjeggyel, de egy szintén elég biztonságosnak ítélt kötvénykibocsátással. Másrészt pedig azt szeretnék, hogy az üzleti felhatalmazásuk kicsit szélesebb legyen, mint ami jelenleg van, éppen azért, hogy a többféle csatornán mind a tőkepiacon, mind a hitelezésben tudjanak mozogni.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Teljesen világos, hogy ez a szélesebb jogosítvány, amit ők kérnek maguknak, egy nagyon ortodox, nagyon beszűkített, mondjuk így: régebbi amerikai jogintézményhez képest több. De az is világos, hogy ha nem tud egy intézet elég lendülettel elindulni és nem tud tőkét mozgatni elég gyorsan, akkor a tőle várt pozitív hatások is csak nagyon lassan tudnak megjelenni az országban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
