DR. HOFFMANN ATTILA
DR. HOFFMANN ATTILA
DR. HOFFMANN ATTILA (MSZP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Még ezen a késői órán is örömmel tölt el, hogy napjainkban egy gazdasági célokat szolgáló törvénytervezet, nevezetesen a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény vitáján, illetve a T/3110. számú képviselői önálló indítványként benyújtott módosító javaslat indoklási részében milyen hangsúlyt kap a környezetvédelmi szempontok fontossága. Vizsgáljuk meg azonban tüzetesebben a napirenden lévő törvénymódosítást, és rögtön kitűnik, hogy az bár indoklásában több ízben is pozitívan hangsúlyozza a környezet- és természetvédelem fontosságát, valójában még az 1993. év óta hatályos törvény hiányosnak mondható környezetvédelmi szabályozási rendszerét is csorbítja.
A módosítási törvényjavaslat nem veszi figyelembe a Bt. hatályba lépése óta elfogadott törvényeket, így különösen a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt, a vízgazdálkodásról szóló 1995. LIV. törvényt, illetve a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezéseit. Ilyen rendelkezés többek között a módosítási törvényjavaslat 1., 3., 7., 8., 11., 12., 13., 16., 18., 21., illetve 25. §-a. A törvényjavaslat azért is kifogásolható, mert nem pótolja - bár erre többször utal - a 29/1995. (V.25.) alkotmánybírósági határozatban kifogásolt Bt.-rendelkezéseket, sőt egyes módosítási szakaszaiban - a 8., 13., 16., illetve 27. § - a korábbi környezetvédelmi előírások rendelkezéseinek tartalmától is visszalép, csorbítja azokat, ezért a 28/1994. (V.20.) alkotmánybírósági határozatban foglalt elvekkel sem egyeztethető össze. Teszi ezt akkor, amikor az Alkotmánybíróság a Bt. csupán egy szakaszának, nevezetesen az 1993. évi bányásztörvény 26. §-a vizsgálata során is arra a megállapításra jutott, hogy a bányásztörvény alkotmányellenesen preferálja a gazdasági érdeket, miközben a természeti érdekek védelme a gazdasági érdekekkel szemben sokkal nagyobb súllyal mérlegelendő. Az Alkotmánybíróság döntése szerint a bányatörvényben a környezethez való jog védelmének nincsenek meg a garanciái. Jelen módosító javaslat, ahelyett, hogy pótolta volna az Alkotmánybíróság által feltárt hiányosságokat, még fokozza a környezethez való jogot érintő, az 1993. évi bányatörvény aránytalan súlyos korlátozásait.
(21.20)
Szemben az Alkotmánybíróság döntésével és indoklásával, ahelyett, hogy a természeti értékek védelmét a gazdasági érdekekkel szemben nagyobb hangsúllyal mérlegelné, a módosítási javaslat már a jelenleg is igen korlátozott lehetőségek körét csökkenti, és ezzel a környezethez való jog védelmének garanciáit teljes mértékben kiiktatja.
Környezetvédelmi, vízgazdálkodási szempontból többek között különösen elfogadhatatlan a törvényjavaslat azon törekvése, hogy a geotermikus energia kérdéskörére felfűzve a bányatörvény terjedjen ki a felszín alatti vizekre is. Alkotmányossági szempontokból aggályos és szakmailag helytelen. A vizek, és ezen belül a kizárólagos állami tulajdonban álló és így forgalomképtelen felszín alatti vizek igénybevétele vízjogi engedély alapján történik. Vízjogi engedély alapján de jure nem ásványianyag-kitermelést, hanem vízi munkát végeznek, amely nem tartozik a bányatörvény hatálya alá. A kizárólagos állami tulajdonban álló felszín alatti vízkitermeléssel, -kiemeléssel nem megy át a felhasználó tulajdonába, így koncesszióba sem adható. Erről egyébként Balsay képviselőtársam is említést tett.
Ezt a kérdéskört érinti a T/3110. számú képviselői módosító javaslat 1., 3., 7., 12., 21. és 25. §-a, anélkül, hogy megnyitná a bányatörvény azon pontjait - a 49. § (11) és (12) pont -, amelyek kiegészítő módosításával a geotermikus energiahasznosítás környezetvédelmi, vízgazdálkodási szempontból is megnyugtathatóan rendeződne.
A geotermikus energia igénybevételére vonatkozó szabályozási résznek, amennyiben nem kerül rögzítésre, hogy az csak a felszín alatti víztermeléshez nem kapcsolódó geotermikus energiára vonatkozik, hazánk természeti, hidrogeológiai viszonyai között igen nagy a jelentősége. Magyarország medence jellegéből adódóan a felszín alatti vizek egységes hidraulikai rendszert alkotnak. A felszín alatti vizek, melyeknek szerves részét alkotják a 30 Celsius foknál melegebb hévizek is, stratégiai jelentősége és így védelme az utóbbi években szerte a világban és Magyarországon is egyre nagyobb hangsúlyt kap.
A korlátozott utánpótlódású felszín alatti vizek mind ivóvízellátásunk, mind ökológiai érdekeink hosszú távú biztonsága miatt kiemelt védelmet élveznek. Ezt is az indokolja, hogy az elmúlt évtizedekben folytatott felszín alatti vízelvételek - beleértve a hatvanas évek óta jelentkező energetikai célú hévíztermeléseket is - hatására olyan regionális víznyomásszint-csökkenések alakultak ki, melyek mértéke az ország egyes területein, például a Duna-Tisza-közi homokhátságon már a talajvízszintek tekintetében is komoly aggodalomra ad okot. A hévízadó összletekben a regionális vízszintsüllyedések - 0,5 és 1 méter/év - az ország egész területén kimutathatók.
Tárgyi törvénymódosítás egyértelmű szűkítő értelmezések hiányában történő elfogadása, továbbá a jelenleg még meg sem nyitott bányatörvény 49. § (11) és (12) bekezdése hatálya esetén számolni kell az ország több területrészén stratégiai jelentőségű felszín alatti vizeink visszafordíthatatlan károsodásával. Ennek következménye az ország ivóvízellátására, mezőgazdaságára, ökológiai értékeire részletesebb indoklásra nem szorul. Ezért a törvény 1., 3., 7., 12., 21. és 25. § elfogadása semmiképpen sem támogatható.
Külön figyelmet érdemel a törvényjavaslat azon része, a 11. § (10) bekezdés, amely a bányajáradék elmaradt, át nem hárítható tájrendezési feladataival foglalkozik. A törvényjavaslat szerinti konstrukciót aggályosnak tartom.
Nem értek egyet azzal az elképzeléssel, hogy a tájrendezési célokra fordítható összegek csökkenjenek és teljesen szabadon felhasználhatóvá váljanak. Ez a koncepció ellentétes a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 8. § (2) bekezdésében foglalt alapelvekkel, miszerint a környezethasználó gondoskodni köteles a tevékenysége által bekövetkezett környezetkárosodás megszüntetéséről, a károsodott környezet helyreállításáról. A javaslat ellentétes a közérdekkel is, amikor a bányavállalkozók kötelezettségét átvállalva a közpénzekből támogatná a jövőbeni bányászati tevékenységgel érintett önkormányzatokat, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a közösségi vagyonból a korábbi bányászati tevékenység miatt károsodott önkormányzatokat kell kárpótolni s nem a bányavállalkozók terheit csökkenteni.
Az erre vonatkozó 11. § indoklásának az az állítása pedig, hogy a tájrendezésre biztosított alap törvényben előírt feltételei miatt az alap gazdálkodási lehetősége ésszerűtlen, mert az jelenleg csak kisebb tájsebek felszámolására teremt jelentős, több milliárd forintos összegű forrást, jelen formájában nem tényszerű.
Összefoglalva javaslom, hogy a törvénymódosító javaslatot tisztelt képviselőtársaim annak ismeretében vitassák, hogy:
1. a környezet-, természetvédelmi szempontokkal ellentétes, illetve a felvillantott hiányosságokat tartalmazó javaslatok a huszonnyolc paragrafusra kiterjedő módosítás közel kétharmadát érintik;
2. ezeknek a problematikus módosító javaslatoknak nagy része további módosító indítványokkal nem oldható fel, mivel a különben nagy terjedelmű törvényjavaslat számos olyan paragrafust nem nyit meg, amelyekre szükség lenne egy korszerű, a hatályos törvényeknek megfelelő, az Alkotmánybíróság iránymutatását kielégítő módosításnak;
3. a meg nem nyitott zárt szakaszokhoz pedig a Házszabály alapján módosító indítvány nem nyújtható be; végül
4. a törvényjavaslat hiányos, mert nem tartalmazza a környezet általános védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény 43. § (1) bekezdése szerinti vizsgálati elemzést, miszerint a környezetvédelemmel összefüggő törvényjavaslat előkészítője köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni s értékelni, és azt vizsgálati elemzésében összefoglalni.
Tisztelt Elnök Úr! Végül én is csatlakoznék Balsay képviselőtársam javaslatához, hogy az általános vitát ne zárjuk le, azt napoljuk el. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
