GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat előkészítése már hosszú évek óta folyik. Különböző okokból azonban csak most kerül sor a törvénytervezet vitájára. Időszerűsége vitathatatlan, sőt bizonyos értelemben elkésettnek is tekinthető, mert akadályozta nemzeti értékeink fokozott védelmét.
A Független Kisgazdapárt - programjából adódóan - fokozott védelemben kívánja részesíteni különösen a történelmi hagyományainkat őrző ingatlanokat, kegytárgyakat, a népi műemlékeket.
A műemlékvédelem hazánkban az osztrák önkényuralom ellen vívott küzdelem idején bontakozott ki. A kezdeti eredmények egyetemek, múzeumok fokozott védelmét biztosították.
A Magyar Tudományos Akadémia 1847-ben a műemlékek védelme érdekében felhívást tett közzé, amelyben hazafias kötelességnek minősítette a műemlékek fenntartását, megóvását, és célul tűzte ki az emlékek nyilvántartásba vételét. Kossuth Lajos is tett erőfeszítéseket a hazai emlékek védelme érdekében a szabadságharc alatti időszakban.
Az akkori, majd a később ígéretes törekvések valóra váltását jelentős mértékben korlátozták a magántulajdon korlátlanságát rögzítő jogszabályok. Az első hazai műemlékvédelmi törvény az 1881-es XXXIX. törvénycikk azonban már prioritást adott a műemlékvédelemnek, de tiszteletben tartotta a tulajdonosi jogokat is. Az e törvénnyel kapcsolatos kritikák főként azt kifogásolták, hogy az leszűkítetten csak az ingatlanemlékekkel foglalkozik és nem tartalmaz rendelkezéseket az ingó dolgok védelmére. Ennek pótlására 1929-ben került sor, amikor is az ingó műemlékek és egyéb muzeális tárgyak védelme tárgyában elfogadták a XI. törvénycikket. 1942-ben pedig már olyan törvényjavaslat készült, amely az ingó és ingatlan értékekről egységesen kívánt rendelkezni.
A magyar műemlékvédelem történetéről összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az első törvény megalkotására több fejlett országot megelőzően került ugyan sor, de az elképzelések megvalósításához szükséges anyagi eszközöket csak részben tudták biztosítani. A háborút követően azonban hamarosan megalkotásra került az a törvényerejű rendelet, amely átfogóan szabályozta a műemlékvédelem kérdéseit.
A műemlék mint nemzeti érték több érték összetevője. A műemlék ugyanis eszmei érték, használati érték és egyidejűleg gazdasági érték is. Eszmei érték, mert értéke nem mérhető. Használati érték, mert a műemlék lakás és egyéb célra használható. És végül az eszmei értéktől függetlenül épületként is van értéke.
A gazdasági érték azonban nem csupán a telek, az épület értékének a függvénye, hanem annak is, hogy milyen műemlékről van szó. A műemlékekkel kapcsolatos gazdasági és jogi problémák egyik oka a műemlékek egyedisége. Minden műemléknek megvan az a speciális sajátossága, amely más egyéb, még hasonló jellegű emlékektől is megkülönbözteti. Ugyanakkor a jogi szabályozásnak általánosnak kell lennie, tehát valamennyi műemlékre kell vonatkoznia.
A hatósági intézkedéssel történt védetté nyilvánítás egyidejűleg jogok és kötelezettségek keletkezésének forrása. Más szabályok vonatkoznak az ingatlan tulajdonjogának tartalmára, nevezetesen a birtoklás, a használat és a rendelkezés jogára.
(19.00)
Ezek a jogok ugyanis műemlék esetében nagyobb mértékben korlátozhatók, mint az a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseiben rögzítésre került. A jelenleg érvényes szabályok is lehetővé teszik ugyanis azt, hogy például egy műemléképületben lakó tulajdonos az ingatlant csak meghatározott módon hasznosíthatja, és azzal korlátozott mértékben rendelkezhet. Ez utóbbi alatt értendő az, hogy tilos az épület homlokzatát megváltoztatni, és ilyen épületek tekintetében lebontási engedélyt kiadni.
A műemléképületekben lakó tulajdonosok abban a vonatkozásban is speciális jogi helyzetbe kerültek, hogy az átlagostól eltérő kötelezettségek terhelik őket. Tűrni kötelesek azt, hogy az ingatlant közcélra is, például kiállítóteremként használják, és viselniük kell a fenntartással járó költségeket is. Ez utóbbi, tehát a műemlékingatlanok fenntartási költségeinek fedezése azonban nem minden esetben várható el a tulajdonos állampolgártól. Az államnak bizonyos anyagi terheket át kell vállalnia, mert nemzeti érdek a történelmi művészeti értékek fenntartása.
Tekintettel a speciális jogi és gazdasági helyzetre, a gyakorlatban többször tapasztalható, hogy a tulajdonosok szabadulni igyekszenek a műemlék jellegű épületek tulajdonjogától. Előfordult, hogy a műemlék az állam tulajdonába, az önkormányzat tulajdonába és az is, hogy az államtól vagy az önkormányzattól magántulajdonba került. A 83/1992. számú kormányrendelet azonban a tulajdonátruházás tekintetében korlátozó rendelkezéseket tartalmaz, ugyanis felsorolja az állam tulajdonából ki nem adható műemlékeket. Az 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezik az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról.
A fent említett kormányrendeletben felsorolt vagyon azonban nem adható önkormányzati tulajdonba. Ezek olyan kiemelkedő történeti, kulturális értékek, mint például a királyi palota, vagy szűkebb hazámban, Komárom-Esztergom megyében a tatai vár együttese, amelynél szomorúan állapítható meg, hogy az ez utóbbiban található Kuny Domokos megyei múzeum anyagiak híján az egész téli időszakban zárva tart.
Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy a műemlék jellegű ingatlanok korlátozottan forgalomképesek. A műemlékingatlanok hasznosítása csak nonprofit tevékenység lehet, nem irányulhat elsődlegesen nyereség szerzésére, hanem arra, hogy a műemléki jelleg költségei a bevételekből lehetőség szerint fedezhetőek legyenek. A tulajdonosokat pénzügyi eszközökkel kellene az eddigieknél hatékonyabban ösztönözni a műemlékingatlanok védelmére.
Az UNESCO 1983-ban minden év április 18-át műemléki világnappá nyilvánította. Különösen ettől az időponttól kezdődően beszélhetünk az úgynevezett világörökségről, a világ legjelentősebb műemlékeinek fokozottabb védelméről. Ezzel összefüggésben utalni kell a határon túli magyar történelmi emlékek védelmére is, amely az összmagyarság ügye kell legyen, és ehhez a Magyar Országgyűlésnek minden segítséget meg kell adnia.
Örvendetes, hogy a '90-es évektől Erdélyben is megkezdődött a műemlékvédelem újjászervezése, létrejöttek az ezzel foglalkozó hatóságok és civil szervezetek. Megnyugtató számunkra, hogy kellő védelmet és felügyeletet kapott például a besztercei evangélikus templom, a dévai ferences kolostor, a székelydályai református templom, a kálnoki kastély, a nagyszebeni színház stb., több példát lehetne mondani.
A javaslat újszerűen és modern szemlélettel szabályozza a műemlékek védelmét. A szabályozás legfőbb sajátosságai a következők: integrált szemlélet, a kiemelkedő értékek megkülönböztetett védelme, a törvény első ízben szabályozza az úgynevezett sajátos műemlékfajokat, például a történelmi kertek, a felszín alatti épületmaradványok vagy a temetők védelmét.
A fentiekkel összefüggésben, különösen a temetőkben található műemlék jellegű síremlékek fokozott védelmére hívjuk fel a figyelmet, mert ez a kérdés ez idáig nem volt kellően rendezett. A javaslat a szabályozás módszere tekintetében követi a külföldön általánosan elterjedt integrált műemlékvédelem szemléletet. A műemlékvédelmet a tágabb környezettel együtt a településrendezési tervekkel összhangban részesíti védelemben. A műemlékvédelem nemcsak gazdasági és jogi kérdés, hanem szemlélet kérdése is. A műemlékvédelemnek a nemzeti tudat részévé kell válnia, és valamennyi magyar állampolgárnak óvnia kell nemzeti értékeinket. Helyeselhető tehát, hogy a javaslatban önálló fejezetben foglalkozik a műemlékvédelem oktatási és tudományos követelményeivel.
A javaslat pontosan felsorolja a központi és helyi szervek műemlékvédelemmel kapcsolatos feladatait. Az Országgyűlésnek az évi költségvetési viták során megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a műemlékvédelemre fordítható költségvetési támogatás meghatározására. A javaslat néhány új intézményt vezet be, ezek közül kiemelendő az elővédettség azért, mert átmeneti védelmet biztosíthat, és helyeselhető a bírságolási rendszer bevezetése is - természetesen ezt jelentős toleranciával kellene.
Összegezve: hazánkban jelenleg több mint tízezer nyilvántartott műemlék található. A műemlékek 25-30 százalékának állapota minősíthető elfogadhatónak. Sajnálatos módon a legrosszabb helyzetben a népi műemlékek és a kastélyok találhatók. Mindez azt mutatja, hogy a magyar történelem szocialista, piros színnel átitatott negyven éve alatt hazánk kulturális, művészeti, történeti értékei végveszélybe kerültek. A háborút követően kivonuló, illetőleg átvonuló katonai alakulatok felbecsülhetetlen károkat okoztak, amelyek helyreállításával a pártállam egyáltalán nem vagy csupán látszólagosan foglalkozott.
A Független Kisgazdapárt programjának megfelelően a történelmi hagyományok méltó ápolására törekszik. Ennek a szellemiségnek megfelelően támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek alapítványok és egyéb szervezetek létrehozásával nemzeti kincseink megmentésére, megfelelő, szervezett kezelésére és védelmére irányulnak.
Befejezésül: az egyes konkrét rendelkezésekhez több módosító indítványt kívánunk benyújtani, mindezek ellenére a javaslatot elfogadásra ajánljuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
