SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egy építésügyi szakember, nem építészmérnök szól most a SZDSZ-frakció részéről a műemlékvédelmi törvénytervezetről, hanem egy múzeumigazgató, aki élete egy jelentős részét mindig műemléki épületekben élte le, a nagycenki Széchenyi-kastélyban vagy most Mosonmagyaróváron a Cselley-házban. Ezért talán ez a vonzalom a műemlékvédelem ügye iránt, és talán ezért is vállaltam el ennek a műemlékvédelmi törvénynek a gondozását. Hiszen benne élve egy műemléki épületben, megtapasztaltam annak minden előnyét, szépségét, és bizony azt is mondhatom, hogy nehézségét és hátrányát is.
(18.40)
Persze nem azt, hogy egy régi kastélyban lakva az ember köszvényes lett, hiszen a régiekre ez is jellemző volt.
A műemlékvédelmi törvénytervezet általános vitája együtt folyik az épített környezetről szóló törvénytervezettel, s azt gondolom, hogy ez nagyon fontos és hasznos, hiszen az épített környezet alakításáról szóló törvénytervezetnek egyik nagyon fontos része, kapcsolódó része a műemlékvédelemről szóló törvénytervezet is. A műemlékvédelemnek elég jelentős hagyományai vannak Magyarországon, nagyon erős hagyományai, kötődései vannak, és azt gondolom, hogy a megváltozott körülményekhez igazodóan szükséges és fontos egy új műemlékvédelmi törvény megalkotása.
Még mielőtt a jelenleg benyújtott műemlékvédelmi törvénytervezetről szólnék, nagyon fontos az természetesen, hogy milyen megközelítési módokat alkalmazunk egy törvény megalkotásánál.
Az első legfontosabb kérdés, hogy a műemlékvédelemért ki a felelős, s itt nyilván a dominanciák a fontosak. Magyarországon hagyományosan a műemlékvédelemért elsősorban mindig az állam volt a felelős és annak különböző hivatalai, szervezetei; hozzá lehet most tenni, hogy az önkormányzatok is. Ugyanakkor elég jelentős múltja és háttere van a társadalmi szerveződéseknek is, a különböző, műemlékvédelemmel foglalkozó egyesületeknek, civil egyesületeknek, csoportoknak, s azt gondolom, hogy hangsúlyozni kell, hogy a műemlékvédelem ügyében nagyon fontos szerepe van a használóknak, a tulajdonosoknak, tehát minden állampolgárnak.
A másik megközelítési módhoz tartozó kérdés, hogy kinek az érdeke vagy mennyire érdeke a magyar állampolgároknak a műemlékvédelem, a műemlékvédelemmel kapcsolatos kérdések. Hiszen a műemlékvédelemnek egyik alapelve az, hogy bizonyos tulajdonosi vagy használói jogokat korlátoz a törvényben, annak érdekében, hogy ezek a műemléképületek speciális elbírálásban részesüljenek, tehát korlátokat állít fel tulajdonképpen a tulajdonossal és a használóval szemben. Ugyanakkor nagyon fontos az, hogy a korlátok mellé milyen támogatási rendszereket, milyen ösztönző rendszereket épít be, hogy a korlátokon belül a műemléképületek műemlék környezetének megőrzésében érdekeltség jelenjék meg. Én ezt az érdekeltséget, az érdekeltség megjelenését rendkívül fontosnak tartom.
A megközelítési módok közül talán a harmadik kérdés, amiről mindenképpen szólni kell, hogy a műemlékvédelem ügye elsősorban építészeti ügy, avagy kulturális ügy, hiszen ezek a kérdések gyakran fölmerülnek. 1956-tól inkább építészeti ügy, előtte a kultusztárcához tartozó kérdés volt. Én azt gondolom, hogy ezekben a megközelítési módokban a lényeg az, hogy mindegyik elemnek érvényesülnie kell a műemléki törvény megalkotásakor, ugyanakkor bizonyos dominanciákat természetesen hangsúlyozni kell.
A jelenleg beterjesztett törvényjavaslat elég hosszú idő alatt érett meg, hiszen már vagy öt éve tart a műemlékvédelmi törvény megalkotása. Talán azt is mondhatnám, hogy volt egy időszak, amikor túlérett állapotba is került a műemlékvédelmi törvénytervezet előkészítése.
A jelenlegi szöveganyag, ami nálunk van, egy 1995-ös változatnak egy egyszerűsített, pontosított, szűkített formája. Talán ebből is következik az, hogy úgy látjuk, hogy logikájában, tartalmában és néha jogi megfogalmazásában bizonyos bicsaklások és törések vannak a műemlékvédelmi törvénytervezetben. Az a dolgunk nekünk, hogy megpróbáljuk ezeket kiküszöbölni, megpróbáljuk ezeket javítani, és azt gondolom, ezek nem pártokhoz kötődő ügyek, hanem az egész parlament számára fontos az, hogy egy használható műemlékvédelmi törvényt hozzunk létre.
A törvénytervezettel kapcsolatosan azokról a problémákról szeretnék most beszélni, amelyek úgy gondolom, hogy megkerülhetetlenek és mindenképpen rendezni kell.
Az első kérdés talán viszonylag egyszerűen kezelhető, hogy az épített környezetről szóló törvény és a műemlékvédelemről szóló törvény szinkronját pontosabban meg kell teremteni. Tehát érdemes, azt gondolom, még mindannyiunknak átnézni, hogy ezeknek a törvényeknek a hatályba léptetése jól és sikeresen történjék meg, hiszen a műemlékvédelem egy szigorúbb, zártabb szabályozás az épített környezet védelmén belül, és adott esetben egy bizonyos hatályba léptetési csúszás problémát okozhat. De úgy gondolom, hogy ez a kérdéskör elvégezhető.
A másik, amiről mindenképpen hangsúlyosan beszélni kell, hogy a jelenleg beterjesztett törvényjavaslat nem rendezi a hatósági jogköröket. A beterjesztett törvényjavaslat alapján az elsőfokú hatósági jogkör a műemlékvédelem szempontjából a Műemlékvédelmi Hivatalnál marad, ugyanakkor nem kerül megfogalmazásra a másodfok. Én azt gondolom, hogy ezt a kérdéskört módosító javaslatokkal rendezni kell. Itt többféle elképzelés is felmerült. Mi elsősorban azt az elképzelést támogatnánk, ha a műemlékvédelemmel kapcsolatosan is a hatáskörök telepítése az épített környezetben megfogalmazott hatáskörökhöz igazodnék, ami azt jelentené, hogy az elsőfokú hatáskörök az elsőfokú építésügyi hatóságokhoz kerülnének, tehát az önkormányzatokhoz, a másodfok egy másik szintre kellene hogy kerüljön, például a közigazgatási hivatalokhoz, és a műemlékvédelmi szervezetek szakhatóságként vennének részt ezekben a döntésekben. Ez, azt gondolom, hogy egy konform és indokolható hatóságijogkör-rendezés, de természetesen ettől eltérőt is lehet módosító javaslatként beterjeszteni. Azt semmiképpen sem tartanánk szerencsésnek, hogy az első-, másodfok a műemléki hatóságon belül maradjon, illetve azt sem tartanánk szerencsésnek, hogy a másodfok a miniszterhez kerüljön. Tehát ennek a kérdésnek a rendezését szükségesnek tartom.
A következő problémakör a pénzügyi támogatási rendszer problémaköre. A beterjesztett törvényjavaslat ilyen értelemben egyrészt pozitív, hisz a Környezetvédelmi Alapon belül kíván elkülöníteni egy Műemlékvédelmi Alapot, amelynek megteremti a bevételi forrásait is, amelyek talán bővíthetők, és ezekből végül is egy alap rendszerén keresztül juttatja vissza a támogatást a műemlékvédelmi műemléképületekre.
Ugyanakkor megfogalmazódik a pénzügyi finanszírozási témakörben, hogy "egyéb pénzügyi eszközök", és aztán nincs mögé írva semmi. Most én erről szeretnék azért egy kicsit beszélni, hiszen alapvetően fontosnak tartjuk a műemlékvédelem ügyében, hogy olyan ösztönző rendszerek épüljenek bele a műemlékvédelmi törvénybe, amelyek az épületek tulajdonosait, használóit ösztönzik arra különböző eszközökkel, hogy a műemléképületeket kezeljék, gondozzák, fenntartsák. Hiszen megfogalmazódik - nagyon helyesen - a törvénytervezetben, hogy a tulajdonosnak és a használónak törődnie kell a műemléképülettel; csakhogy miből és hogyan, ez a kérdéskör nincs pontosan kifejtve. Tehát azt gondolom, hogy pénzügyi ösztönző eszközöket kell a törvényjavaslatba megfelelő módon beépíteni, amelyek lehetnek adott esetben adókedvezmények, vámkedvezmények vagy kedvezményes hitelkonstrukciók.
Ezzel kapcsolatosan a Szabad Demokraták Szövetsége módosító javaslatokat fog elkészíteni.
A következő problémakör, amiről még röviden szeretnék beszélni, ez a Művelődési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium együttes felelőssége. Hiszen a törvénytervezetben megfogalmazódik, hogy ennek a feladatkörnek az ellátása mindkét minisztériumnak a feladatkörébe tartozik, bár miniszterként, tehát nyomatékosítva, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot nevezi meg a törvénytervezet.
(18.50)
Úgy gondolom, a leírt anyag alapvetően jó és helyes, ugyanakkor szeretnénk bizonyos finomításokat a két minisztérium együttműködésébe még beépíteni, amelyre szintén fogunk módosító javaslatokat benyújtani. Azt gondolom, az a fontos, hogy a két minisztérium együttesen, egységesen, erőteljesen tudja szolgálni a műemlékvédelem ügyét.
Meggondolandónak tartanánk egy országos műemlékvédelmi tanács visszahozását a törvénytervezetbe, amely elsősorban a két minisztériumnak a szakmai, véleményező, tanácsadó testülete lehetne.
A következő problémakör, amiről még szeretnék beszélni, a kiemelkedő műemlékek listája, amely a törvénytervezetnek a mellékleteként jelenik meg. Ezzel kapcsolatosan nagyon sokféle vélemény fogalmazódik meg. Egyrészt az, nagyon fontos, hogy törvényben meghatározzuk azokat az ország vagy nemzetközi szempontból is fontos, kiemelt műemlékeket, amelyeknek fenntartásáról, működtetéséről alapvetően az államnak kell gondoskodnia. Ezt helyesnek tartom, de természetesen továbbgondolva úgy vélem, hogy ennek a körnek valóban egy szűk körnek kell lennie. Tehát valóban a legrangosabb műemléképületeknek kell a listába bekerülniük. Ugyanakkor azok esetében pedig, amelyek más tulajdonos által hasznosíthatók, nyilván nagyon komoly hasznosítási és szakmai feltételek mellett kell megfogalmazni, hogy milyen formában és milyen módon lehet őket hasznosítani.
Azt gondolom, az technikai kérdés, hogy ebben a listában esetleg olyan zárójeles megjegyzéseket ki lehet hagyni - végül is törvényről van szó -, hogy például most csecsemőotthon, ez egy technikai módosítás - hogy valóban ehhez a mellékletlistához ne kelljen olyan sűrűn hozzányúlni. Tehát azok az adatok maradjanak benne, amelyek stabilak és adott esetben nem változnak.
Tehát véleményem szerint szükség van erre a listára, de egy szűk listára van szükség. Végül is a törvénytervezet - helyesen - ad lehetőséget arra, hogy minden évben a költségvetési törvény benyújtásánál adott esetben ez a lista módosítható. Remélem természetesen, hogy az ezen a listán levő műemlékeknek a működtetéséről, fenntartásáról valóban tud a forrásokból az állam gondoskodni. Itt most hadd említsem meg a fertődi Esterházy-kastélyt - amely az én egyik szívügyem -, amelynek felújításával és rendbetételével már évek óta nagyon sokan foglalkoznak, csak nehezen jut előbbre a fertődi kastély ügyének a megoldása. Bízom benne, van olyan jelentőségű műemléképület a fertődi Esterházy-kastély, hogy egy reális és folyamatos finanszírozással a legalapvetőbb problémák a fertődi Esterházy-kastéllyal kapcsolatban megoldhatók lesznek.
Még egy fontos problémát szeretnék megemlíteni, amely az önkormányzatok kérdésköréhez tartozik. Hiszen az önkormányzatok esetében a törvény megfogalmaz egy elővásárlási jogot. Ezzel kapcsolatosan azt gondolom, jobb lenne egy olyan fajta megfogalmazás, amely nem települési, hanem helyi önkormányzatokról beszél, és az elővásárlási jogot köti az önkormányzatok által ellátott kötelező feladatokhoz. Hiszen azt gondolom, azért az a legfontosabb, hogy ilyen esetben annak az önkormányzatnak legyen lehetősége az elővásárlási jogával élni, amelyik abban a műemléképületben törvény által előírt kötelező feladatot lát el. Ez a jelenlegi szövegben nem így van megfogalmazva, de gondolom, ez finomítható.
Apróbb, kisebb problémák - azt gondolom - megoldhatók lesznek majd a módosítás során.
A problémákon túl természetesen nagyon sok pozitív elemet is tartalmaz a műemléki törvénytervezet, és azért ezt szeretném hangsúlyozni. Kicsit hosszabban a problémákról beszéltem, de nyilván a feladatunk az, hogy ezeket oldjuk meg. Nagyon pozitív a komplex szemlélet, amely kulturális örökségként és építészeti örökségként kezeli a műemlékeket. Azt gondolom, pozitív az egész törvénytervezetben megjelenő ismeretterjesztésnek, a közművelődési szempontoknak, az oktatási szempontoknak a beemelése. Nagyon fontos a temetők védettségének beemelése a műemléki törvénybe, az ideiglenes védettség fogalmának a beemelése.
Talán apróságnak tűnik, de a védett területen a szakhatósági jogok közé soroltatott különböző cégtábláknak, reklámtábláknak és egyéb kiegészítő elemeknek az engedélyezése, amely - azt gondolom -, ha kicsi dolog is, de nagyon fontos dolog a törvénytervezetben.
Összegzésként tehát és befejezésként: fontosnak tartjuk azt, hogy a műemlékvédelmi törvénytervezet a parlament előtt van, és a parlament törvényt fog hozni ebben a kérdésben. Véleményünk szerint egy komoly és intenzív munka időszakában vagyunk most, hogy a műemlékvédelmi törvénytervezetnek azokat a problémáit, amelyeket felsoroltam, próbáljuk a helyükre tenni, és remélem, ezáltal egy jól hasznosítható törvényt fog elfogadni a magyar parlament.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)
