DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tudós kollégáim itt már nagyon sok szépet elmondtak, és részletekbe is mentek az építési törvény fontosságát illetően. Én a bevezetőben szeretnék egy-két általánosabb hangsúlyt, általánosabb következtetést is levonni ennek szükségességéről.
Bevezetőül hadd mondjam el - amire azért már némi kis utalás volt -, ez az elmúlt két és fél év bebizonyította, hogy a kormány a legszükségesebb gazdasági stabilizációs intézkedéseken túl igen nagy gondot fordított arra, hogy az emberi életkörülményekkel összefüggő alapvető törvényeket is megalkossa a Ház. A környezetvédelmi bizottság - áttekintvén az elmúlt időszakot - mintegy ötven olyan törvénnyel foglalkozott eddig, amely törvények közvetlenül vagy közvetve, de érintették az emberi életminőség legkülönbözőbb oldalait.
Azt hiszem, az építési törvény ebben a sorban kiemelkedő szerepet tölt be, és bevezetőben is hadd mondjam, a szocialista frakció nagy örömmel támogatja, hogy ez a törvény vitára kerül, még akkor is, ha természetszerűleg egyes elemeivel pillanatnyilag nem százszázalékosan ért még egyet.
Amit szeretnék elöljáróban kiemelni - ez talán egy picit szubjektív, de erre hivatkozva szeretném a lényeget elmondani -, hogy számomra, aki építészmérnöki diplomával rendelkezem, minden nap egy csoda bejönni ebbe a Házba, minden nap egy alapvető élmény, hogy itt dolgozhatom ez alatt a rövid időszak alatt. Azt hiszem, mindannyiunk számára hasonló élményt jelent ez az épület, és tudnunk kell, hogy minden, ami az embert körülveszi, az valamilyen módon az ember keze által átalakítottnak tekinthető, hiszen gyakorlatilag a hétköznapi életünk valamennyi feltételét valamilyen beavatkozás, a közösségi és az egyéni lét közötti kompromisszum hozza létre.
Nem hiszem, hogy van olyan képviselőtársam, aki ne ütközött volna már valamilyen módon az építési hatóság illetékességével, hogy ne kellett volna létrehozni bármit környezetében maga, gyermeke vagy családja számára. Tehát azt hiszem, egy olyan ügyről van szó, ami valóban össztársadalmi ügynek tekinthető, ha ezt újra és újra akarjuk szabályozni. Magyarul: itt ennek a törvénynek az alapvető célja az emberrel való foglalkozás, az ember tevékenységével közvetlenül szabályozást hozni létre, méghozzá úgy, hogy lehetőség szerint - és ez a legnehezebb dolog ebben a törvényben - se az egyéni, se a közösségi érdek ne szenvedjen csorbát.
Azt kell mondani, hogy elődeink nagyon bölcsek voltak a törvényhozás tekintetében, hiszen ennek a törvénynek az előélete 1836-ra, majd '870-re, majd '939-re és '64-re nyúlik vissza, amikor is érdekes módon egy-egy objektum megépítésétől jutott el tulajdonképpen a törvényhozás az általánosításig; nevezetesen egy Lánchíd megépítésétől jutott el gyakorlatilag a városrendezés és a városfejlesztés teljes keretének szabályozásáig. De gondoljunk bele, hogy ezen törvények alapján, a '800-as évek végén, a '900-as évek elején meghozott törvények alapján, a létrehozott közmunkatanács alapján még most is, ma is utakat építünk, és azokat a szabályozásokat vesszük figyelembe, amelyeket akkor azok a rendezési tervek írtak elő számunkra kötelező jelleggel.
Mi ennek a törvénynek egy nagyon fontos lényege? A hosszú távú, nagy távlatú gondolkodás, a generációkra előre történő meghatározása a cselekménynek. Ugyanakkor mi következik egy-egy ilyen törvényből? Valószínűnek tartom, hogy szellemi szubsztanciánk, általában a kulturális meghatározottságunkon túlmenően igazából véve a nemzet vagyonát a létrehozott, épített környezet adja. És jó ezzel szembenézni, jó tudni azt, hogy mi az, ami szabályozza azt, hogy a jövő generációja számára ezt a vagyont megőrizhessük, majd tovább is fejleszthessük.
Ez a törvény ugyanakkor rendkívül kemény abból a szempontból, hogy különböző lényeges viszonyokba lép be, viszonyokat határoz meg. Nevezetesen, az előbb említettem már az egyén és a közösség viszonyát. Bármelyik telekalakítás, bármelyik ház egy kisebb közösségre vonatkozóan már kötelezettségeket is jelenthet, és minden egyes szabályozási terv, rendezési terv és szerkezetalakítási terv viszont meghatározza az egyén által már szerzett jogokat, arra valamilyen módon visszahat. Tehát a törvénynek az ide kiható gondolkodása mindenféleképpen nagyon komolyan veendő.
Komoly viszony a megrendelő, a vállalkozó között alakul ki abban, hogy valaki valamit csinálni akar, és azt valakiknek végre kell hajtani és üzembe kell helyezni. Ez hihetetlen sok konfliktus forrása, amelyre szintén ennek a törvénynek és az azt követő szabályzatnak iránymutatást kell adni. De alapvetően itt az érdekek és az értékek közötti viszonyról is szó van, nevezetesen arról, hogy sajnos különösen piacgazdasági körülmények között természetes az, hogy az építés folyamatában is gazdasági érdekek dominálnak, hatnak, miközben alapvetően értékekről, emberi értékekről, kultúráról van szó, s e kettő viszonyát is megfelelő módon tudni kell szabályozni.
Ennek általánosítottabb formája tulajdonképpen a négy fő kategóriában történő gondolkodás, hiszen a törvénynek mind a négy, az életünket körülvevő alapvető viszonyra ki kell terjednie. Ez tehát a természeti környezet és az épített környezet viszonya.
A másik természetesen az a társadalmi környezet, amelyre valamilyen módon visszahat, amelyik létrehozza ezt; természetesen a kultúra, amelynek ez szerves lenyomata évezredekre visszamenőleg, valamint a gazdaság, amely egy különlegesen fontos eleme ennek a törvénynek, és az azzal kapcsolatos viszony.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, amiről sokszor beszéltünk már itt a parlamentben, de igazából véve annak a meghatározása most következik előttünk, nevezetesen az, hogy az építőipar mint olyan az építésügy egyik fontos szegmense, a nemzetgazdaság húzóágazata. Az egész világon is mindig bebizonyított tény, hogy mint egy barométer jelzi a gazdaság erejét és hat vissza a gazdaság fejlődésére. Tehát megint csak fontos ebből a szempontból a megfelelő gazdasági szabályozás, ennek követő jellege is.
Képviselőtársam, Balsay úr már foglalkozott az állam és az önkormányzat viszonyával, mint egy nagyon jelentős viszonnyal, amire a törvénynek hatni kell. Én itt megint csak a kompromisszum pártján vagyok, elfogadván azt, hogy természetesen minden helyi közösségnek joga, egyúttal kötelessége is saját magának a környezeti feltételeiről gondoskodni, de ezt csak egy általános szabályrendszer, csak egy törvény keretei között teheti, amely viszont állami, ágazatközi együttműködésen alapulhat. Ezeknek a törvényeknek a végrehajtása, példának okáért, mint egy jól működő főépítészi rendszer vagy akár egy építési felügyeleti rendszer, mindenféleképpen az állam közbeavatkozását, adott esetben lehet, hogy gondoskodását igényli.
Erre a törvényre azért is van nagyon nagy szükség, mert hiszen egy újjáépítést kell tudni megkezdeni. Utaltam rá, hogy az előző években alapvetően gazdasági törvénykezés folyt, most kezdtünk áttérni tulajdonképpen a környezettel kapcsolatos, a kulturális, a társadalmi élettel kapcsolatos alapvető törvények megfogalmazására. Itt végül is a rendszerváltást követő nagyon-nagyon fontos periódushoz érkeztünk, amikor bízunk abban, hogy a stabilizáció hatására a fejlesztések, a beruházások volumene meg fog változni, ebből adódóan tehát ennek az újjáépítésnek is egyfajta keretté kell válni.
Mit jelent az újjáépítés mai nagyon szép fogalmunkkal, az úgynevezett modernizációval? Ez megint csak összefüggésben van azzal az emberi szubsztanciával, amire utaltam a legelején. A törvény tulajdonképpen - igazából lehet, hogy sok részletére érdemes volna kitérni, de ez nem az általános vita feladata - két nagyon lényeges kérdéskörben is különböző viszonyt fejez ki, és ez az egyedi építés és a városrendezés, a településrendezés, a településtervezés kérdésköre.
Azt is tudnunk kell, hogy ezen utóbbi az, ami nagyon sok további kategóriával leírható volna, a területgazdálkodástól a környezetgazdálkodásig, hiszen mindaz a szabályozás, ami a törvény hatására végbemegy, ilyen módon a felhasználásra keríthető területekkel történő erőforrás jellegű gazdálkodásnak meghatározó elemévé válik, és akkor, amikor fenntartható fejlődésről van szó, ennek egyik legkomolyabb eleme az a véges rendelkezésre álló erőforrás, amit adott esetben földnek, bővebben környezetnek fogadhatunk el.
Ugyanakkor ennek a törvénynek van még azért egy-két nagyon jelentős feladata. Meghatároz további olyan viszonyokat, amelynek a gondolat megszületésétől a tervezőn, a beruházón, a kivitelezőn keresztül a használatba vevőig egy nagyon kemény folyamatban kell tudni megtestesülni, és ennek a folyamatnak az egymást követő lépcsőit kellene tudni oly módon szabályozni, hogy itt lehetőség szerint a legmagasabb értékek jöhessenek létre.
Amiről a törvényben igazán kevés szó van, az pontosan ezeknek a fogalmaknak és ezeknek a társadalmi irányultságú kategóriáknak a meghatározása, ennek a célrendszernek a törvényben történő leképezése.
(18.20)
Ilyen szempontból tehát - ha szubjektív kritikával szabad élnem és nem kizárólag a szocialista frakció véleményét tolmácsolnom - azt gondolom, hogy miközben egy rendkívül korrekt és jól szerkesztett törvénnyel van dolgunk a maga technikai, technicista felfogásával, természetesen megnyílva a környezeti, az európai uniós és másfajta igények irányába, aközben azt hiszem, mindennek a célrendszernek - tehát a társadalmi célrendszernek - a törvényben történő leképezése szűkebb maradt a szükségesnél vagy a kívánatosnál.
Magam is szólni szerettem volna arról - ami tulajdonképpen ehhez a gondolathoz tartozik, és amire Balsay úr ismét felhívta a figyelmet -, Balsay úrral teljes egyetértésben, hogy meg kell alkotni a településfejlesztésről szóló törvényt, tehát végre be kell zárni azt a közeget, amely pillanatnyilag nyitott egy nagyon fontos elemében, amit csak az önkormányzati törvény és a területfejlesztési törvény többé-kevésbé fed le, pontosan ennek a bizonyos társadalmi térnek a pontos meghatározásának az időbeniségét, a hozzá tartozó eszközrendszert és alapvetően ezeknek a végrehajtásáról szóló felelősséget, hiszen ez az, ami ebből az elemből kifejezetten hiányzik.
Ennek a törvénynek a végrehajtásakor azonban - túl azon, hogy ténylegesen a magyar társadalomban van a jogkövetésnek bizonyos hiányossága és problémája - nézzünk szembe azzal is, hogy rendkívüli módon lezüllött, pontosan azért, mert az elmúlt időszakban, már a rendszerváltást megelőző időszakban is kemény kritika érte azokat, akik a környezetet alakították - tisztelet igazából a kivételnek -, a rendszerváltás időszakában pedig kifejezetten politikai erővé vált a műszaki beavatkozásokkal való szembenállás, ebből adódóan további hitelét vesztette egy olyan mérnöktársadalom, amelyik viszont ennek a törvénynek a végrehajtását kell hogy magára vállalja. Azt hiszem, hihetetlen komoly gondot jelent a jövőben ennek a személyi állománynak, ennek a felkészültségnek a fejlesztése. Ehhez hozzátartozik a teljes mértékben szétesett magyar építésügy - ebbe beleértem a magyar építésügy valamennyi részét - kutatási-fejlesztési háttere, az erre fordítható állami gondoskodás, eszközök - netalántán önkormányzati és vállalati eszközök -, nagyon nagy mértékben meggyengült az oktatási háttér és ennek az applikációja. S nem az a probléma, hogy nem képez eleget, hanem az, hogy mindaz a célrendszer, amely alapján mi ezt a törvényt európainak kívánjuk, mindaz, amiről az elmúlt két és fél, öt vagy hat évben ebben a parlamentben beszéltek, tehát tulajdonképpen az átalakulás gazdasági-társadalmi feltételrendszere az ez iránti érzékenyítésében sajnos a műszaki értelmiség háttérben van, nem biztos, hogy érti pontosan ezeket a folyamatokat, és nem biztos, hogy megfelelően fel tud zárkózni.
Ezért én a bizottsági ülésen is nagyon keményen és határozottan kértem az illetékes tárcát, és áttételesen kérem tulajdonképpen a kamarát, de leginkább a Magyar Építőművészek Szövetségét, hogy még az általános vita szakaszában, ha lezáródik, a részletes vita szakaszában, de még az elfogadást megelőzően a magyar építésügy, a magyar építészeti kultúra helyzetéről, magyarul azokról az igényekről, amelyek felmerülnek, hogy teljesíthető legyen az, amit egy törvény absztrakciója tartalmában előír, valamilyen ismertetést, valamilyen tájékoztatást kapjunk, és tűzzük ki ugyanúgy, mint a vízgazdálkodással kapcsolatban a koncepciót - vagy ahogy a környezetvédelemről bejön a program, vagy a területfejlesztésről a koncepció -, hogy értsük meg, igazán mi van mögötte, milyen célok érdekében, milyen eszközökkel lehet a következő időszakban elmozdulni. Azt hiszem, igazán annak az építési nyílt napnak, amit szerveztünk is, az egyik fő mondanivalója az, hogy ezzel mindenképpen foglalkozni kell.
Nem kívánok a törvény fő fejezeteinek a részleteibe menni, de egy-két dolgot mindenképpen szeretnék konkrétabban is hangsúlyozni.
Említettem volt, azt gondolom, hogy a fogalommeghatározásnak bizonyos általánosabb társadalmi igényű kategóriákra is jó volna kiterjedni. Lehet, hogy naiv vagyok, de bizony a településtől a házig számtalan olyan kérdés van, amely igazából szól az emberhez, szól az alkalmazóhoz is, és igazán nincs benne tulajdonképpen a törvény fogalommeghatározásában. Azt hiszem, hogy a településrendezési fejezet - a legfontosabb fejezet, amire Balsay úr is utalt - ennek a folyamatos végigvitelével, működtetésével kapcsolatos általános szabályok nagyon fontosak, és ezeknek a részletes megvitatása kiemelt szintet kellene hogy jelentsen. Itt rendkívül sok olyan, közvetlenül az egyén kisközösségeit érintő anyagi beavatkozás és anyagi háttér megteremtése is szükséges, amely elengedhetetlen feltétele annak a szabályozásnak, amelyet nagy távra kell tudni meghozni.
Kiemelkedően fontosnak és jónak tartom a sajátos jogintézmények felsorolását és azoknak az alkalmazását. Felhívom a figyelmet olyan apró kérdésekre, mint például az önkormányzati elővásárlási jog problémája, amivel a részletes vitában és a bizottsági munkákban mindenképpen érdemes tovább foglalkozni. Nagyon jó az a része, amely összhangba hozza a környezetvédelmi törvénnyel, tényleg lényeges új elemnek is tekinthető, és azoknak a lényeges követelményeknek a "törvényi definíciója", amelyek az európai műszaki szabályozásnak történő megfeleltetést jelentik. Ez lehet az alapja annak, hogy végre az eléggé elmaradott szabványosítási, szabályozási tevékenység is előre haladjon.
Azt hiszem, hogy a kamarai törvény elfogadásával - amiben a parlament igazán jeles munkát végzett - a tervezés vállalkozási jellege több támaszt kapott, ezért igen komolyan érdekel, hogy a kamarának és a különböző építésügyi szervezeteknek ezzel kapcsolatban mi a véleménye.
A legfontosabbnak és talán a leglényegesebbnek - előttem már ez is elhangzott - az építésfelügyeleti rendszernek a visszaállítását érzem. Tudomásul kell venni, hogy akkor, amikor mi rendezési tervről beszélünk, akkor emögött a rend megteremtéséről van szó. A rendet minden formájában - tehát az egyedi építések kivitelezése formájában is -, miközben jogokat adunk, kötelességként kell előírni, tehát ennek a felügyelete, ellenőrzése nem csupán anyagi vagy erkölcsi érdek, hanem nagyon sok esetben az egyén életvédelmi érdekeit is biztosítja. 1989-ben még államtitkárként volt szerencsém szembenézni egy olyan kimutatással, amiből az tűnt ki, hogy 1988-ban több mint 15 ezer olyan építmény született, amelyben legalábbis megkérdőjelezhető volt, közelíthető volt még az életveszélyre való ráutalás is. Tehát nem lehet elfogadni azt, hogy felügyelet nélkül maradjon, ezért ez ennek a törvénynek egy nagyon komoly eleme.
A magam részéről kissé kételkedem abban, hogy a Környezetvédelmi Alapba kizárólag a bírságokat kellene mint eszközöket bevezényelni, hiszen egy önkormányzat nagyon sokfajta más eszközt is megteremthet annak érdekében, hogy ne az általános, hanem a saját helyi megyei környezetvédelmi alapjait ilyen értelemben feltölthesse.
Azt hiszem, csak egyetérteni lehet azzal a szándékkal, amely hosszú vita után első fokon az önkormányzatok kezébe adta az építésügyi hatósági eljárást, azt a jegyzőhöz rendeli, de ugyanakkor azt hiszem, hogy más okokból és azt követően mindenképpen el kell fogadni a törvénynek a jelölt alapállását.
A magam részéről tehát - összefoglalólag - a törvényt egyértelműen tárgyalásra és elfogadásra alkalmasnak tartom, a szükséges apróbb módosítások javaslatát meg fogjuk tenni, és majd engedelmet fogok kérni, hogy a műemlékekkel kapcsolatos törvénytervezetről egy más alkalommal szóljak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
