AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés napirend előtt visszatérően foglalkozik a bankprivatizáció különböző kérdéseivel. Erre és a mai jelentkezésekre tekintettel néhány aktuális gondolatot és szempontot szeretnék a témában elmondani.
Abban talán egyetértés van, hogy a gazdasági rendszerváltás egyik alapvető kérdése a magyar bankrendszer meghatározó részének privatizálása. Az előző kormány által megkezdett folyamat az elmúlt másfél évben jelentős lépésekkel előrehaladt. Ma már a leginkább kockázatos üzleti hitelezés nagy részét valódi szakmai befektetők által tulajdonolt kereskedelmi bankok végzik, e tulajdonosok ellenőrző szerepe pedig biztosíték újabb bankkonszolidációs hullámok elkerülésére is.
A privatizáció lényeges szerepet játszott abban, hogy '96-ban a bankok tőkeellátottsága javult, a minősített kintlévőségek aránya kezelhető szintre csökkent, s a szolgáltatások színvonalának emelkedése is megfigyelhető. A Deutsche Bank kutatóinak friss tanulmánya szerint egy sor pénzügyi mutató alapján a magyar bankszektor tekinthető makroszinten a leginkább fejlettnek a visegrádi országok között. Az előrelépés azért is nagyon fontos, hiszen a bankszektor állapota kihat az egész gazdaság teljesítményére, sőt ezen is múlik, hogy tudunk-e stratégiailag a térség pénzügyi központjává válni.
Az egyes bankprivatizációs ügyletek közül a közelmúltban a Budapest Bank, majd az MHB eladása váltott ki különös közfigyelmet. Korábbi ígéretünknek megfelelően szeretném jelezni, hogy elkészült a Budapest Bank több száz oldalas privatizálási szerződéseinek magyar fordítása, amit a képviselők, illetve szakértőik természetesen megtekinthetnek. Ezzel a lehetőséggel eddig három ellenzéki párt képviselője élt. A szerződés szakmai értékelése részleteiben most nyilván nem vitatható meg, erre talán a parlament gazdasági bizottságában lehetne mód.
Egyes megjelent sommás véleményekre reagálva mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet néhány szempontra.
1. Egy bankprivatizációs ügylet nem minősíthető kizárólag a vételár alapján. A bankprivatizáció elsődleges értelme ugyanis olyan tulajdonosi háttér megteremtése, amely képes a bankműködés szakmai színvonalát és - aláhúzva - biztonságát az európai piacgazdasági normákhoz közelíteni és a bank tőkeerejét növelni. A vételárat tekintve szeretném aláhúzni, hogy a Budapest Bank kétségkívül bonyolult konstrukcióban végrehajtott tőkeemelése után az állam kezében maradt a részvények 23 százaléka, aminek tervezett, szerződéssel biztosított eladása jelentős bevételt fog eredményezni.
2. A konkrét tranzakciót a szerződéskötés körülményeit mérlegelve szükséges elemezni. '95 végén a Magyarországgal szembeni bizalmatlanság - a márciusi stabilizációs intézkedések ellenére - még mindig igen nagy volt, húzódott az IMF-megállapodás is. A Budapest Bank vételétől egymás után két nagy hírű pénzintézet is elállt, ami sajnos önmagában is értékcsökkentő tényező volt. Ebben a helyzetben a Budapest Bank privatizálása a pénzügyi világ bizalomindexének mércéjévé vált, és ezért a sikeres eladás igen fontossá vált.
3. A bankok értékesítése esetében nyilvánvalóan nagy a vevő kockázata a kintlévőségek valóságos állapotát illetően. E probléma kezelésére két út kínálkozik: a gyorsabb megoldást jelenti az eladási szerződésben garanciák, így például az eszköz-visszavásárlási garanciák alkalmazása. Eszerint ha valamely eszköz meghatározott nettó értéken van nyilvántartva a bank mérlegében, akkor az eladó vállalja ezen az értéken az adott eszköz későbbi megvásárlását. Ez a visszavásárlás azonban önmagában nem jelent feltétlenül veszteséget, hiszen a BB esetében is a nettó nyilvántartási értékeket független könyvvizsgálói vélemény erősítette meg. A probléma másik lehetséges kezelési módja garanciák nyújtása még a privatizációs tranzakciót megelőzően, illetve a bank portfóliójának olyan kitisztítása, amely kiemeli a vitatható kintlévőségeket.
Tisztelt Ház! A BB privatizációs szerződésben alkalmazott eszközkivásárlási garancia beváltását jelentette a Polgári Bank részvényeinek közelmúltban történt visszavásárlása. A Polgári Bank állami tulajdonlása átmenetinek tekinthető, így a visszavásárlás és a későbbi eladás pénzügyi szaldója ma még nem ítélhető meg. Az említett visszavásárlás lehetőséget adott az eredeti privatizációs szerződés néhány ponton történő módosítására. Így az ország és a bank megítélésének javulására is tekintettel az adásvétel időpontjáig keletkezett eszközök körére szűkült az eszköz-visszavásárlási garancia alkalmazhatósága, és töröltetni tudtuk a részvény-visszavásárlási kötelezettséget arra az esetre, ha a bankkönyv szerinti értéke az eladáskorinak több mint 50 százalékával csökkent.
Összességében: mai értékelésünk szerint is a Budapest Bank eladása szükséges és hasznos lépés volt, a módosítás utáni szerződést pedig mindkét fél oldaláról megfelelőnek tartjuk. Természetesen a privatizáció megvalósításának vannak megszívlelendő tanulságai a szerződéskötés nyelvétől a garanciavállalás módjának megválasztásáig, amit a további hasonló tranzakcióknál hasznosítani szükséges.
Végezetül szeretnék emlékeztetni arra, hogy a bankvilág egyik alaptörvénye a diszkréció. A külföldi tőkebeáramlásban fennálló közérdek nyilván azt kívánja, hogy a kontrollmechanizmusok a jövőben is... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)... ehhez a diszkréciós igényhez igazodva működjenek, mindenekelőtt szakmai vitákra alapozva. Remélem, ehhez konstruktívan hozzá tudunk járulni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(15.20)
