DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Budapest Bank-botrány kezdetén határozottan emlékszem egy nagyon optimista képre: az ország legjobb bankja a Budapest Bank, az ország legjobb bankvezére Bokros Lajos volt. Ezt miniszterré választásakor nemcsak a kormány tagjai, de a kormányzó párti képviselők is fölerősítve hangoztatták országszerte. Ha ez a bank jó volt, akkor nincs magyarázat arra, hogy ilyen összegért adták el ezt a bankot, hiszen mínusz lett, még mi fizetünk rá arra, hogy a bankot eladtuk. Ha ez a bank olyan rossz volt, amit a vételára nagyon hűen tükröz, akkor félretájékoztatták a közvéleményt és minket is két éven keresztül, és a bank rossz állapotáért Bokros Lajos felelős.
A Budapest Bank eladásának néhány jogi és politikai manőverére szeretnék rávilágítani, olyan jogiakra, mint például az előnytelen visszavásárlási garancia, amit képviselőtársam már részletesen kifejtett. Gyakorlatilag minden eszközért, rossz hitelekért, rosszul kihelyezett hitelekért, elvesztett perek utáni fizetési kötelezettségért 8,5 milliárd forint erejéig fedezetet vagy kezességet vállalt a magyar állam.
Az eladás után, tehát 1996. január 1-je és július 30-a közötti időpontra is, még hat hónapra ilyen fizetési kötelezettséget garantált a magyar állam a vevőnek. Csak angol nyelven készítették el ezt a szerződést. Az is fölmerült időközben, hogy eladható volt-e a jelenlegi pénzintézeti törvény szerint a Budapest Bank egy egyébként nem banki főprofilú cégnek.
Furcsa története volt annak a 3,5 milliárd forintnak, amit 1995. év végén bennhagytunk mint eladók a Budapest Bankban. Kétszer húzta hasznát december hónapnak a vevő. Egyszer 1995 decemberében, amikor elvitte előlünk és elvitte a bank elől a 3,5 milliárd forintos nyereséget. Másodszor akkor, amikor '96-ban, néhány nappal a mérlegzárás előtt visszavesszük tőle a bankot, a Polgári Bankot, és vállaljuk azt a 700 millió forintos veszteséget, amit néhány nap múlva már a Budapest Banknak kellett volna vállalni.
De ettől sokkal érdekesebbek a politikai manőverek. A kormány felelős vagy nem felelős? Ebben a körben nem tudjuk eldönteni mi, ellenzéki képviselők, hogy a két miniszter közül ki mond igazat: a volt miniszter vagy a jelenlegi miniszter, aki egyébként nem volt ott a kormányülésen. Kinek és miért volt olyan sürgős az eladás? Amint már hivatkoztam rá, a kényszerhelyzetű eladás mindig valamilyen kiszolgáltatottsággal jár. Semmiféle végszükség nem inspirálhatta a kormányt arra, hogy ilyen gyorsan el kell adni a Budapest Bankot.
Ami az én szememben még furcsább, hogy két miniszternek személyes érintettsége volt az ügyben. Erre tekintettel a miniszterelnök úrnak valami nagyon különös következetességgel és körültekintéssel kellett volna a privatizációs eljárásban részt vennie. Hiszen volt egy privatizációs miniszterünk, Suchman Tamás, aki a Budapest Bank fiókigazgatója volt, és volt egy pénzügyminiszterünk, aki korábban a Budapest Bank elnöki székéből lett pénzügyminiszter, és ő maga készítette elő egyébként a privatizációs szerződést. Önmagában a pénzügyminiszter személyes érintettsége elegendő ok lett volna arra, hogy sokkal nagyobb körültekintést tanúsítson a miniszterelnök úr.
Mi történt 1995 decemberében? A miniszterelnök úr külföldön van, helyettesíti őt a kormányülésen az a pénzügyminiszter, aki a saját privatizációját korábban előkészítette. Most ő a levezető elnök. A kormány előtt semmi nincsen. Nincs egy szerződés, nincs egy szerződésfordítás, mert az idő rövidségére tekintettel arra hivatkoznak, hogy ezt nem tudták megtenni.
Kérem szépen, az egész kormány hitelét minősíti az, hogy egy ilyen horderejű ügyben, ahol kiderült, hogy körülbelül már tízszerese a minket ért veszteség a Tocsik-ügynek, a kormány úgy döntött, hogy egy darab szerződés nem volt előtte, és az a személyében érintett miniszter tette meg az előterjesztést, aki személyében érdekelt volt, ha másért nem, presztízsszempontokból. De utóbb, a szerződést megismerve feltételezem, hogy nemcsak presztízsszempontból, hanem egyéb anyagi érdekeltségből is jobban képviselte a vevők, mint a magyar nemzet érdekét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
