DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! A tavaszi ülésszak első ülésnapján valójában új évet kezdünk, és ilyenkor elkerülhetetlen, hogy ne vessünk egy futó pillantást az elmúlt esztendőre. Meggyőződésem szerint, én nagyon finoman fogalmazok, hogyha az elmúlt esztendő értékelésénél a "lehangoló" jelzőt használom, mert sokkal kifejezőbb lenne az "elkeserítő" vagy a "felháborító".
Itt már elhangzottak a leltárból részletek, és így csak néhány címszó a sajnálatosan gazdag leltárból: a korrupció félelmetes elszaporodása - ami itt nem említődött -, az oktatás, a kultúra, az egészségügy ellehetetlenülése, a gazdasági visszaélések szinte büntetlen elszaporodása, a közbiztonság romlása, a mezőgazdaság csődhelyzete, a kisvállalkozások összeomlása - és lehetne folytatni a sort.
De senki nem beszélt még arról, hogy ennek az áldatlan rombolásnak mi a legsúlyosabb következménye. Legsúlyosabb következménye, hogy ez a társadalom a végsőkig elkeseredett, és vegyük tudomásul, radikalizálódott. Gyökeres változást akar, elege van ebből az erkölcsi fertőből, és a bajt fokozza, hogy az értelmiség megcsömörlött a politikától, s egyre kevesebben vannak azok a józanok, akik a hangzatos szólamok helyett vállalkoznak a "hogyan?" kérdésére adható határozott és gyakorlati válasz megfogalmazására. Valahogy senki nem beszél arról, hogy a jelenlegi helyzet igazi oka, hogy annak idején félbe maradt, illetve meg sem kezdődött a gazdasági rendszerváltozás. A kerekasztal-tárgyalásokon kínosan ügyeltek a jogállam közjogi és politikai intézményeinek a kialakítására. A gazdasági rendszerváltozással, a tulajdonviszonyok értelmes kialakításával azonban senki nem törődött. Az ígéret szintjén befagyott a tavaszi nagytakarítás, a gazdaság területén minden maradt a régiben. A nagy lelkesedésben azt sem vették észre, hogy még a jogi rakéták fellövése is fordítva történt. Először megszületett a gazdasági társaságokról szóló törvény, amit logikusan nem az állami vagyon védelméről, hanem pont megfordítva, az állami vállalatok átalakulásáról szóló törvény követett, és azt ma már nagyon jól tudjuk, hogy mi zajlott le az állami vagyon védelme nélkül a vállalati átalakulás címszó jegyében.
Valójában tehát folyamatosan nyögjük annak súlyos következményét, hogy a 90 százalékos állami vagyon, a nemzet érdekében hasznosan és hatékonyan lebontó gazdasági feltételek megteremtése és egy valóságos gazdasági rendszerváltozás végrehajtása helyett a szinte védtelen állami vagyon széthordásából keletkezett kalandortőke megkezdte a garázdálkodást, kialakultak azok az érdek-összefonódások, amelyek azután a privatizációban a mai napig ismételten felszínre kerülő visszaélésekre biztosítottak szinte korlátlan lehetőséget.
Ebben a súlyos helyzetben milyen feladatok várnak az Országgyűlésre? Nyilván fokoznia és hatékonnyá kell tennie az ellenőrző tevékenységet, és pótolnia kellene a gazdasági élet megtisztítását, a visszaélések megakadályozását szolgáló jogalkotási mulasztásokat.
Hatvanegy törvényjavaslat szerepel a tavaszi programban. Sajnálatosan hiányoznak az előbb említett tartalmú gazdasági jogszabályok; viszont halvány reményt jelent, hogy az eddigi esetleges törvényalkotási hisztéria helyett megjelennek egy adott társadalmi viszony átfogó szabályozására irányuló, nyilván nagy vitát kiváltó törvényjavaslatok, mint a társadalombiztosítás, a nyugdíj, a nyugdíjpénztárak, az egészségügy, az egészségbiztosítás, az igazságszolgáltatás reformja, az eljárási szabályok módosítása, és végre talán megszületik a jelzálog-hitelintézetről szóló törvény is.
Én bízom abban, hogy a parlament nem válik már most a választási kampány színterévé, és próbáljuk meg együttesen... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)... visszaszerezni az állampolgárok egyre csökkenő bizalmát és megbecsülését.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
