DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Búcsút venni valakitől, akit becsültünk, akkor is nehéz, ha a távozó hosszú és megelégedett élet után hagy itt bennünket. Solt Ottília fájdalmasan korán, 53 évesen, sok-sok küzdelem és fájdalom után ment el közülünk. Méltó az Országgyűlés főhajtására is, nem csupán azért, mert az 1990-94-es parlamenti ciklus szabaddemokrata országgyűlési képviselője, a szociális és egészségügyi bizottság alelnöke volt, hanem mert neve összeforrt a rendszerváltást előkészítő demokratikus ellenzéki mozgalom történetével is.
Ahhoz a bátor és tettre kész, a hatvanas-hetvenes években eszmélő, alkotó szociológus nemzedékhez tartozott, mely nem csupán elméleti síkon vizsgálta az egypártrendszer kritikus gyengeségeit, hanem a szegény megyéket, lepusztult kistelepüléseket, cigánytelepeket járva - a közvetlen tapasztalatszerzés alapján is - emberi sorsok segítését vagy megoldását is kereste. Ebből a hozzáállásból született a Szegényeket Támogató Alap, a SZETA létrehozásának gondolata a hetvenes évek végén. Ez a kis, elszánt szervezet, miközben a demokráciának is iskolája volt, kézzelfogható segítséget akart nyújtani azoknak, akiket az akkori politikai rendszer képmutató módon, többszörösen hátrányos helyzetű személyeknek vagy csoportoknak nevezett. A SZETA másik célja az volt, hogy bátran nevén nevezve a valóságos problémát, a pipiskedő műszavakkal szemben ki akarta mondani a "szegények", a "szegénység" szavakat, rászorítva ezzel a rendszert a felelősség elvállalására és ösztönözve a jobb helyzetben lévőket a szolidaritásra.
A rendszerváltást előkészítő időszak egy másik fontos intézménye a Beszélő című folyóirat volt. Solt Ottília hosszú éveken át volt az illegális lap, majd a legálissá vált folyóirat főszerkesztője is. Az idén tíz éve annak, hogy e lapban még stencilezett formában, annak különszámaként megjelent a "Társadalmi szerződés", mely először fogalmazta meg jól átgondoltan és minden részletre kiterjedően, hogy Magyarországon gyökeres politikai fordulatra van szükség.
(15.10)
Ennek a széles politikai és szakmai köröket vitára késztető munkának egyik szerkesztője és a "Szociális biztonságot, méltányos szociálpolitikát" című fejezetnek szerzője is volt Solt Ottília. S habár az azóta eltelt évtized alatt sok minden megváltozott, Solt Ottília akkori elemző szavai és javaslatai ma is igazak.
A rendszerváltást közvetlenül megelőző kerekasztal-tárgyalásokon szociálpolitikai kérdésekben a Szabad Demokraták Szövetségét szakértőként képviselte. Természetes volt, hogy a demokratikus választásokon az új Országgyűlés képviselője lett. A parlamenti jegyzőkönyvek őrzik mindig szakszerű és alapos felszólalásait, javaslatait. Nem kis része volt az 1993-as szociális gondoskodásról szóló törvény végső szövege kiérlelésében. Akik abban az időszakban is a parlament széksoraiban ültünk, jól emlékezhetünk arra, hogy szakmaisága és szenvedélyes embersége még ellenfeleit, vitapartnereit is magával ragadta.
Vannak olyanok, akik humanistaként és az emberi szolidaritás vagy az alapvető emberi jogok védelmezésének élharcosaként látják őt. Joggal. Életéhez hozzátartozott a távoli szabolcsi faluból befogadott, cigány családból való elárvult kislány támogatásától a politikai okokból pszichiátriai kezelésnek alávetettek jogaiért való megalkuvás nélküli küzdelem és a március 15-ei, illetve október 23-ai ünnepségek szervezése, az azokon való demonstratív részvétel, melyért hatósági őrizetbe vétellel is számolnia kellett.
Életének utolsó éveire árnyékot vetett sok családi tragédia és betegsége is. De ebben az állapotban, a gyilkos kórral is dacolva, tovább tevékenykedett. Létrehozta a Wesley János Lelkészképző Főiskolán a mára akkreditált szociális munkás szakot, és megadatott neki, hogy az elsőként felvetteket négy éven át, csaknem a diplomáig végigkísérhesse.
Solt Ottília méltó arra, hogy neve ott legyen a nemzet nagyasszonyaié között. (Taps.)
