BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim, végre előttünk van egy törvény, aminek örülhetünk. Végre egy olyan törvényről beszélhetek, aminek én valóban tiszta szívvel tudok örülni. És ha már ilyen személyes hangvétellel kezdem a mondandómat, engedjék meg, hogy azt is hozzáfűzzem, mennyire örülök, hogy az eddig előttem megszólaló ellenzéki képviselőtársaim is inkább dicsérőleg és elismerőleg szóltak a törvényről. Én a magam részéről biztos vagyok benne, hogy azok a módosító indítványok, amelyeket mi magunk is, szabaddemokraták és többi képviselőtársam megfogalmazunk majd, nem koncepcionálisan érintik a törvényt. Azt gondolom, hogy végre egy olyan mű van a kezünkben, aminek az alapelveivel, alapértékeivel egyet tud érteni a Ház - és ez valóban öröm.
Ennek a törvénynek a megszületése mérföldkő a magyar gyermekvédelem történetében. Az előzményekről miniszter úr expozéjában már részletesen hallhattunk. Alkotmányunk a legáltalánosabb síkon rögzít gyermeki jogokat és védelmet; a többi törvény főként arról szól, hogy mi a teendő, ha baj van. Az önálló törvény megszületése régóta esedékes, és valóban, nemzetközi kötelezettségünk is sürgette, hogy erre végre sor kerüljön.
(11.40)
Én beszédemben egyrészt és főként arról szeretnék szólni, hogy nekem miért tetszik az előttünk fekvő törvény, másrészt persze szólni szeretnék néhány olyan kérdésről is, amit valóban nem old meg a törvény, illetve amiről azt gondolom, hogy nem lehet számon kérni ezen a törvényen - ezek természetesen elsősorban a finanszírozás kérdései.
Ez a hat részből, 23 fejezetből, 181 paragrafusból álló törvény logikus, az alapelvekhez következetesen ragaszkodó gyermekvédelmi rendszert épít fel.
Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy teljes mértékben egyetértek a törvénytervezet szemléletmódjával, alapelveivel. Legfőképpen azt tartom dicséretesnek, hogy nemcsak arról szól, hogy mit lehet tenni, ha már baj van, hanem arról is, hogy mi mindent lehet és kell tenni, hogy ne legyen baj.
A törvénytervezet készítői jól érezhetően és nagyon bölcsen a megelőzésre, a prevencióra próbálták helyezni a hangsúlyt.
Az alapelvek közül a legfontosabb a gyermek családban tartása. Többen méltatták már előttem azokat a jogokat, amiket a törvény értelemszerűen, indításképp rögzít. Nem szívesen bocsátkozom ismétlésekbe, de nem kerülhetem meg, hogy magam is mint legfontosabbakat, ezeket ki ne emeljem.
Alapelv, hogy csak anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt gyermeket nem lehet kiemelni a családjából. Hatósági beavatkozásra a gyermek családból történő kiemelésére csak végső esetben kerülhet sor, és az elhelyezést akkor is lehetőség szerint családban kell megoldani örökbefogadás útján vagy nevelőszülőknél, illetve legvégső esetben családias gyermekotthonban.
Segíteni kell a gyermek családjába történő visszahelyezését, és ha lehetséges, utógondozást is biztosítani a védelemből kikerülő gyermek számára.
A gyermeki jogok között első helyen kerül rögzítésre az, hogy a gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító saját családi környezetben történő nevelkedéshez. Joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéshez, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához. Joga van a bántalmazással, fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal és az elhanyagolással szembeni védelemhez.
A 9. § tíz pontban részletezi az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek jogait. Egyebek között a gyermek joga, hogy támogatást kapjon gondozójától, törvényes képviselőjétől családi környezetbe való visszatéréséhez.
Felmerül a kérdés, hogy lehet érvényt szerezni majd ezeknek a szép alapelveknek és jogoknak, hogy lehet érvényt szerezni annak, hogy csak anyagi okból veszélyeztetett gyermeket ne emeljenek ki a családjából.
Ismeretes, hogy az elszegényedő családok körében hatványozottan jelentkeznek a gyermekek védelmével kapcsolatos problémák. Éppen ezért rettentő fontos, hogy a törvény második nagy része az ellátásokról szól, azokról a pénzbeni, természetbeni ellátásokról, amelyek a személyes gondoskodást nyújtó alapellátásokkal együtt a gyermek családban tartásához tényleges segítséget jelenthetnek.
Jogi szempontból ezek az ellátások adják meg a kereteit a hátrányos helyzetű, rászoruló gyermekek esélyegyenlősége növekedésének.
Ezen a ponton már magam is áttérek a problémákra, azokra a kérdésekre, amelyek nemcsak ellenzéki képviselőtársainkat foglalkoztatják, hanem engem is.
A legfontosabb pénzbeni ellátási forma, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mértéke valóban rendkívül szerény. A jogosultsági feltétel ezúttal is, mint annyi más szociális ellátás esetében, az öregségi nyugdíjminimumhoz van kötve, sőt főszabályként annak csak nyolcvan százalékához. Ez ugye - hogy érthetően beszéljek - számokban kifejezve azt jelenti, hogy az idei adatok szerint a család egy főre jutó jövedelme 9200 forint alatt kell legyen ahhoz, hogy erre az ellátási formára valaki jogosultságot szerezzen, s ez esetben a támogatás legkisebb összege 2300 forint lehet.
Magam is úgy gondolom, meg kell vizsgálni, hogy meg lehet-e emelni egy kicsit ezt a jogosultsági szintet. Módosító indítványaink egyike ezzel kapcsolatos lesz.
Hasonlóképpen nagyon szerény összegű az otthonteremtési támogatás is, bár mindenképpen jó, hogy létrejön ez az ellátási forma.
A törvény egyértelműen legfontosabb része az alapellátásokról szóló fejezet. A gyermekjóléti szolgálat a szíve ennek a törvénynek. Ha ez nem fog működni, akkor mindaz, amit az alapelvekről, a megelőzésről a bevezetőben elmondtam, írott malaszt marad, illetve maradhat.
A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a családban történő nevelés elősegítése, a tájékoztatástól kezdve a tanácsadáson keresztül a hivatalos ügyek intézésében nyújtott segítségig. Feladata a veszélyeztetettség megelőzése, illetve megszüntetése, s ha végképp nincs más megoldás, a hatósági beavatkozás kezdeményezése.
Itt azonban még mindig nem ér véget a feladatsor, mert a gyermek visszasegítése a családba és az utógondozás is a feladatok közé tartozik.
Sokan talán azt gondolják, hogy túl szép, túl idilli, ahogy a törvény a családgondozást elképzeli, hiszen a települések többségében nem működik még családsegítő szolgálat, és kérdés, hogy a törvénytervezetben leírt gyermekjóléti szolgálatot mikor, mennyi idő alatt, kikkel lehet létrehozni. Nyitott kérdés, hogy fog működni, amit sikerül majd létrehozni. Forrás és szakember kérdése, mi valósul meg a törvényből.
Képviselőtáraim! Ha az ember valamit létre akar hozni, alapvetően két út közül választhat. Dönthet úgy, hogy először apránként megszerzi a hozzávalókat, kialakít egy tevékenységet, és utána hozzáigazítja a jogi szabályozást. De történhet ez fordítva is. Kialakíthatjuk előbb a jogi kereteket, és utána kiharcolhatjuk a hozzávalókat. Ehhez a létrehozott jogi keretek a legjobb hivatkozási alapot szolgáltathatják.
Nos, jelen esetben ez utóbbi megoldásról van szó, kár lenne tagadni. Most csak annyi bizonyos, hogy megvannak az induláshoz szükséges feltételek, az induláshoz szükséges források, a '97. évi költségvetés tartalmazza ezeket... (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) - elnézést, nagyon rövid leszek, befejezem -, szólt erről miniszter úr is, Lukovics képviselőtársam is, való igaz, szerények ezek a források, de az induláshoz mindenképpen elégségesek.
Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy ez a törvény létrehozza azokat a kereteket, felépíti a gyermekvédelemnek azt a szerkezetét, amelyben valóban hatékony gyermekvédelmi munka folytatható. Megteremti a lehetőségét annak, hogy a ma és a holnap gyermekei testileg és lelkileg egészséges felnőtteké nőjenek fel. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
