CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Számos kutatás temérdek adata bizonyítja: Magyarországon a rendszerváltás legnagyobb vesztesei a gyerekek. Azok a gyerekek, akiket a legkevésbé sem kell hogy érdekeljen a felnőttek csatája a hatalomért, akik a jogszabályok szerint cselekvőképtelenek, vagyis nem képesek érdekeiket, jogaikat segítség nélkül érvényesíteni, akik védtelenek, hacsak meg nem védjük őket. Minden negyedik állampolgár 18 év alatti, közülük csaknem félmillióan valamilyen okból hátrányos helyzetűek vagy veszélyeztetettek.
A gyermeknek alapvető alkotmányos joga van a védelemhez, a biztonsághoz. E jog érvényesüléséhez járulhat hozzá az előttünk fekvő törvényjavaslat. Ahogy a miniszter úr is említette, 96 évvel ezelőtt foglalkozott a magyar parlament utoljára a gyermekvédelemmel - azóta nem született a gyermekvédelemről törvényi szintű jogszabály.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény előkészítése - különböző címek és különböző kormányok alatt - lényegében egy évtizedig tartott. A koncepcionális vitákra volt tehát időnk. Az ellenzéki és kormánypártok szinte valamennyi szakértő álláspontját megismerhették és felhasználhatták; még arra is volt idő, hogy fejlődjenek, változzanak a szakértői álláspontok.
A Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja - figyelembe véve a különböző szakértői javaslatokat, illetve a gyermekvédelemben dolgozók észrevételeit és javaslatait - összességében támogatja a kormány által az elmúlt év októberében benyújtott törvényjavaslatot. Jó okunk van erre, ugyanis olyan szemléletet tükröz és olyan változásokat javasol, amelyek eredményeként sűrűbb szövésű lehet a gyermekeket védő társadalmi háló, humánusabb körülmények között folyhat, és így vélhetően eredményesebb lehet a gyermekek nevelése.
A tervezet alapja és legfontosabb erénye, hogy a gyermekek nevelésében biztosítja a család elsőbbségét. A javaslat szerint vitathatatlan joga van a gyereknek a családban történő nevelkedéshez, és az állami, önkormányzati szerveknek mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne kelljen őt saját családjából kiszakítani - különösen ne anyagi okokból. Manapság, amikor igen sok család kerül nehéz anyagi helyzetbe, amikor a jövedelemszerzés lehetősége meglehetősen különböző, különös jelentősége van annak, hogy törvény mondja ki: anyagi okokból egyetlen gyermek sem választható el a családjától. Nem egyszerű deklarációról van szó, hanem arról, hogy egy ilyen törvényi követelmény át kell hogy alakítsa a helyi önkormányzati, a gyámhatósági intézkedések sorrendjét, fontosabbá tegye a családsegítést, mint a családok életébe történő hatósági beavatkozást.
Persze nem könnyű minden esetben pontosan tisztázni, hogy a gyermek azért van-e családjában veszélyeztetett helyzetben, mert ellátása anyagi okokból nem biztosított, vagy azért, mert ezek az anyagi okok, a szegénység, a család életét már más pontokon is megmérgezték. A családon belüli agresszió, a gyermekbántalmazás, az elhanyagolás vagy netán a gyermekek kizsákmányolása mögött, ha nem is közvetlen, de közvetett okként a legtöbb esetben tetten érhető a szülők kilátástalan szociális helyzete.
(11.10)
Nem mindegy éppen ezért, hogy az állami, önkormányzati, társadalmi segítség mikor érkezik. Akkor-e, amikor már válság van, esetleg közvetlen életveszély, vagy akkor, amikor még csak éppen hogy látszanak a családon belüli viszonyokon esett hajszálrepedések. Éppen ezért a tervezet nagy előnye, hogy a legnagyobb jelentőséget a megelőzésnek, a prevenciónak tulajdonítja, amelyet csak messziről követhet a hatósági eszközrendszer, illetve a gyermekek intézményes ellátása.
Persze nem elég deklarálnunk a problémák megelőzésének fontosságát. A tervezet nemcsak beszél a prevencióról, hiszen a hatáskörök és pénzeszközök döntő többségét a veszélyeztetettség megelőzésére irányítja. Az élet már többször igazolta, a gyermekek védelmében a hátrányos helyzet, a veszélyeztetettség megelőzésére fordított összegeknél sokkal többe kerül később a szenvedélybetegségben szenvedők gyógykezelése, a bűnözés által okozott kár; olcsóbb az iskoláztatás elősegítése, mint a szociális és munkanélküli ellátórendszer üzemeltetése.
Ha most átmenetileg eltekintünk attól, hogy egy egészséges társadalom megóvja tagjait egészségük károsításától, a bűn elkövetésétől, és csak szigorúan gazdasági szempontból nézzük a megelőzés hasznát, akkor is azt tapasztaljuk, hogy kevesebbe kerül és nagyobb az eredményessége, mint a későbbi, sokkal drágább válságkezelésnek. Magam is támogatom a törvényjavaslatnak azt a felfogását, amely szerint a legfontosabb a megelőzés, s csak annak eredménytelensége után következhet fokozatosan a hatósági beavatkozás, és csak mindezek után, a legvégső esetben képzelhető el a gyerek intézményes nevelése, elválasztása a családjától.
Ahhoz, hogy a családot és alapvetően a problémák megelőzését elősegítő gyermekvédelem működjön Magyarországon, jelentős szervezeti korszerűsítésre van szükség. A törvényjavaslat erénye, hogy vállalja a gyermekvédelmi rendszer reformját. "Reformját" mondtam, pedig a szakértő szemek egy sor olyan elemet találnak a törvényben, amely nem új. Sőt, a javasolt gyermekvédelmi ellátórendszer, intézményrendszer és igazgatási rendszer elemeinek többsége a gyakorlatban létezett már valamikor Magyarországon.
A magam részéről szívesen támogatom azt a felfogást, amely szerint nem az a reform, amikor fenekestől felforgatunk mindent, hanem az, amikor a rendelkezésünkre álló tapasztalatok, modellek elemzése alapján olyan régi és új megoldások elegyét alakítjuk ki, amelyek együtt egymáshoz illeszkedő hatékony modellt eredményeznek.
A szocialista frakció támogatja a kormányt abban, hogy útját állja a jelenlegi helyzet sokszor személyes okokból vagy presztízsszempontból történő konzerválásának. Az ellátási, igazgatási és intézményi reform semmit nem ér azonban, ha annak szakmai tartalma nem világos, ha nincsenek garanciák arra, hogy szakmailag igényes munka folyjék egy megreformált rendszerben. Könnyen belátható az az egyszerű követelmény, hogy a gyerekekkel csak a nevelésükhöz értő személyek és intézmények foglalkozzanak.
A törvényjavaslat - nagyon helyesen - a gyermekvédelem rendszerének minden elemében fontosnak tartja a szakmai követelmények betartását, és vállalja, illetve több esetben a kormány számára előírja szakmai előírások, követelmények, képesítési előírások megfogalmazását.
A gyermekvédelem reformját a tervezet összeköti a hatósági igazgatási rendszer átalakításával is. Szocialista párti képviselőtársaimmal egyetértve vallom, igen fontos változás, hogy a gyermekellátási, családtámogatási szolgáltatások és a hatósági beavatkozás, intézkedés elválik egymástól. Ne ugyanott, ne ugyanazok játsszanak egyszerre segítőt és hatóságot, hiszen e feladatok keveredése - mint tapasztalhattuk már sokszor - mind a szolgáltatások, mind a hatósági beavatkozások eredményességét csökkenti, és számos esetben vezet lelketlenséghez, jogsértésekhez.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bármennyire is nem szeretnénk, bizony előfordul, hogy egy gyermeket akkor védünk meg a káros befolyástól, esetleg az erőszaktól vagy az elhanyagolástól, ha kiemeljük a családjából. A természetes ész és szív ebben a helyzetben is azt diktálja, hogy a szülőktől való elválasztás csak átmeneti legyen, mindaddig, amíg helyre nem állítható a család működőképessége, hogy legalább a családban, rokonoknál nevelkedjen a gyerek, vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy másik családban. A törvényjavaslat ezt a természetes gondolkodást követi akkor, amikor megállapítja a különböző hatósági intézkedések és intézményes ellátások rendjét.
Igen, minden szakmai és gazdasági elemzés azt mutatja, hogy a nevelés eredményesebb a családot helyettesítő rokonnál vagy nevelőszülőknél, mint gyermeknevelő intézményekben, és eredményesebb a családias jellegű kiscsoportos formákban, mint a nagy kastélyokban működő állami nevelőotthonokban. Az Állami Számvevőszék több mint egy évvel ezelőtti vizsgálata nemcsak a szakmai eredményesség fokozataira mutatott rá, hanem arra is, hogy a nagy osztatlan állami nevelőotthonok fenntartása és működtetése rengeteg forrást elvon a gyerekektől. Ugyanaz a pénz sokkal inkább fordítódik a gyerekre a családban vagy a család jellegű nevelőotthonban, mint a nagy létszámú intézményekben.
Két adatra emlékeztetném önöket ennek igazolásául. Az egyik: a miniszter úr által is említett adat, amely szerint a családok 19 éve alatt költik közvetlenül a gyerekre azt a pénzt, amit az állami nevelőotthonok öt év leforgása alatt. Vagy egy más adat: az állam mintegy 300 ezer forinttal támogatja a megyei önkormányzatok által fenntartott nevelőotthonokat, egy gyerek tényleges bekerülési költsége ugyanakkor meghaladja a 700 ezer forintot is. Gondoljanak bele, ha ennek csak a felét megkapnák a nehéz helyzetben lévő családok, mennyivel jobb körülményeket tudnánk a gyerekeknek teremteni. Üdvözlendő ezért, hogy a tervezet határidőt tűz ki az intézményrendszer kötelező átalakítására, és támogatandó a kormány azon gyakorlata is, hogy ezt az átalakítást anyagiakkal is ösztönzi.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alkotmány koncepciójának vitájakor teljes egyetértés volt e Házban a tekintetben, hogy a gyermekek jogait a Magyar Köztársaság által aláírt és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezménynek megfelelően minden körülmények között biztosítani kell. A törvényjavaslat ennek a követelménynek kíván megfelelni, következetesen prioritást adva a gyermekek jogainak, megfogalmazva a jogvédelem szükségességét is.
Ugyanakkor - megítélésünk szerint - e szabályok további pontosításra szorulnak. Egyfelől az általános elvekben megfogalmazott gyermeki jogokat végig kell vinni a gyermekvédelem egész rendszerében, valamennyi intézményében, másfelől pedig biztosítani kell a jogvédelmet, jogorvoslatot minden eljárásban, éppen a gyerekek védelmében.
A tervezet fontos erénye, hogy nem áll meg a szolgáltatás, intézkedés és intézményrendszer kialakításakor a tizennyolcadik életévnél. Tapasztalatból tudjuk, hogy semmit nem ér az egész gyermekvédelem, ha egyik napról a másikra elengedjük a gyerek, illetve a fiatal felnőtt kezét, ha betöltve tizennyolcadik életévét, rábízzuk boldogulását. Saját erőforrások, támasz hiányában sem a pályakezdés, sem az önálló otthonteremtés, sem a családalapítás nem lehetséges. A törvényjavaslat felismerve ezt törekszik arra, hogy intézményes segítséget nyújtson a fiatal felnőtteknek, az intézményes ellátásból kikerülőknek, másolva ezzel egy átlagos család magatartását, vagyis fokozatosan engedjük el a fiatalok kezét, áldozatot vállalva annak érdekében, hogy megkezdhessék önálló életüket, és apró, de nélkülözhetetlen segítséget nyújtsunk az önálló élet kezdetén mindaddig, amíg nem képesek a fiatalok a maguk lábán állva önmagukat is ellátni és eltartani.
Az elmúlt tíz évben a magyar társadalom nálunk, törvényalkotóknál gyorsabban felismerte, hogy felelőssége és tennivalója van a gyermekek védelmében. Számos civil kezdeményezés, szervezet, mozgalom, akció jött létre ebből a célból. A törvényjavaslat erénye, hogy számol a civil kezdeményezésekkel, helyet, lehetőséget biztosít számukra a közreműködésre, ugyanakkor megfogalmazza a nem állami közreműködők tevékenységének szakmai követelményeit is. Magunk is azt erősítjük, hogy a gyermekvédelemben is feladatarányos, szektorsemleges finanszírozást kell támogatni, vagyis azt, hogy mindenki, akinek van szakértelme, elképzelése és elszántsága részt venni a gyermekvédelmi munkában, az megtehesse, és az általa vállalt feladathoz rendelt forrásokhoz is hozzájuthasson, függetlenül attól, hogy állami, önkormányzati vagy civil szervezetről van szó.
Tisztelt Országgyűlés! Szocialista párti képviselőtársaimmal egyetértve nem állítom, hogy a benyújtott törvényjavaslat tökéletes így, ahogy van, a maga 181 paragrafusával már csak szavazásra vár. A számos jó tulajdonság mellett megítélésünk szerint van mit javítani még a törvény szövegén. Módosító indítványainkkal szeretnénk pontosítani a különböző törvényi definíciókat annak érdekében, hogy egyértelmű lehessen a jogalkalmazás, hogy a törvény érvényesítéséhez ne kelljen külön hosszadalmas értelmezéseket fűzni.
(11.20)
Annak érdekében, hogy a törvényalkotói szándék érvényesüljön - amely szerint a megelőzés, a családsegítés a legfontosabb -, pontosítandók, egyértelműen tisztázandók a közoktatási intézményrendszer gyermekvédelmi feladatai is. A szabályozás egyik részét nyáron elvégeztük. A közoktatási törvényben tisztáztuk, hogy az iskola fontos helyet tölt be a gyermekek védelmében. Akkor azért nem részleteztük a tennivalókat, mert várható volt, hogy hamarosan, e törvény tárgyalásakor ismét napirendre kell tűzni az iskolák gyermekvédelmi feladatait is. Most következett el az idő, ezért úgy gondolom, nem kerülhetjük meg e kérdés pontos, alapos tisztázását.
Megítélésünk szerint pontosításra szorul a törvényben a gyermekek ellátásának minimuma is. Nem tartjuk elegendőnek a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80 százalékában - közvetett módon - megállapítani azt a szociális minimumot, amit minden gyermeknek biztosítani kell. Tudjuk, hogy nem könnyű forintban vagy naturáliákban meghatározni egy társadalmilag elfogadható gyermekellátási minimumot. De arra kérem képviselőtársaimat, hogy kíséreljük meg közösen annak érdekében, hogy a későbbiekben ehhez minden kormánynak és önkormányzatnak - függetlenül annak politikai összetételétől - alkalmazkodni kelljen. E nagyívű, kódexjellegű törvény érvényesülésének fontos garanciáját kell biztosítanunk azzal, hogy a már létező és a gyermekvédelem működését meghatározó törvényeket összhangba hozzuk egymással. Ezért képviselőcsoportunk fokozott figyelmet fordít e törvénynek az önkormányzati, a szociális, a családjogi és a közoktatási törvénnyel való harmonizálására.
Befejezésül: mérlegre téve a törvényjavaslat erényeit és hiányosságait, a Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat legtöbb részét, aktívan kíván részt venni a törvény végleges megszövegezésében. Megítélésünk szerint a parlamenti pártok felelőssége közös a gyermekekért. Nem használhatjuk az ő helyzetüket, őket magukat eszközül a magunk politikai küzdelmeihez. Ezért az értelmetlen szócsaták helyett jó lenne, ha e törvény esetében sikeresen tudnánk a közös munkát elvégezni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
