DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években sok ígéretet hallottunk, amelyekből végül is nem lett semmi. 1996. október 1-jei kérdésemre Szabó György, akkori népjóléti miniszter úr megígérte, hogy a gyermeki jogokról, a gyámügyről szóló törvényjavaslat rövid időn belül az Országgyűlés elé kerül, és ígéretét némi késéssel be is tartotta. Külön örömömre szolgál, hogy ebben az egész társadalom számára fontos kérdéskörben annyi elnagyolt és elrontott törvényjavaslat után végre egy alaposabban kidolgozott törvényjavaslat is a kezünkbe került.
A törvényjavaslat a felölelt jelentős területen az összefüggések bonyolultságánál fogva természetszerűen tartalmaz hibákat, de mégis ki kell jelenteni, hogy e törvény megalkotásával fontos kötelezettségének tesz eleget az Országgyűlés.
Fontos ez a törvény azért is, mivel a gyermek jogairól szóló egyezményhez való csatlakozást már 1991-ben kihirdette az Országgyűlés, és a határozatnak megfelelően 1993 végéig ki kellett volna dolgozni az egyezmény követelményeinek megfelelően a jogszabályokat.
Így hát most, a század végén megszületik ez a jogszabály, amely az átfogó, 1901-es családvédelmi törvényre - erre utalt pozitívan a miniszter úr - emlékeztetve mondja ki a megváltozott körülményeknek megfelelő szentenciákat, természetesen a szegényesebb körülményeket - erre is többen utaltak - figyelembe véve, tekintettel voltak erre is.
A törvényjavaslat formai részét tekintve talán célszerűbb lett volna az egész javaslatot az 1952. évi IV. törvénybe illeszteni, így alapozva meg egy egységes családjogi törvény modernebb megalkotását. Ez annál is inkább indokolt lett volna, hiszen a gyermeki jogok vagy az ehhez kapcsolódó jogi és közigazgatási tevékenységek alapvetően mégiscsak a családon belül zajlanak le, illetve azt érintik. Hogy ennek ellenére mégis önálló törvényjavaslat született, feltételezhetően abból ered, hogy megalkotói egyben a gyámügyi közigazgatás korszerűsítését is meg akarták oldani, nem várva meg a területi államigazgatási szervek általános reformját, illetve átalakítását.
Gyakorlatilag talán ez az eljárás érthető, bár aggályos, mivel az elképzelések szerint létrejövő, úgynevezett "integrált közigazgatási hivatal" - idézőjelben, tekintettel arra, hogy ez elég furcsa elnevezés egy hivatal nevére vonatkozóan - és az önkormányzatok, polgármesteri hivatalok kapcsolatrendszere még sok vonatkozásban nem tisztázódott, illetve a későbbiek során alakul ki. Véleményem szerint többek között azért is tolták ki a jogszabály hatálybalépésének időpontját.
A törvényjavaslat tartalmi értékelésénél meg kell állapítanunk, hogy más, az Országgyűlés elé kerülő javaslatokkal ellentétben ez a javaslat jól tagolt, áttekinthető, így ellenzése is lényegesen könnyebb, mint más esetben, ahol először ki kell találni, hogy valójában mit is akar a jogalkotó.
A törvényjavaslat második fejezete egyértelműen rögzíti a gyermeki jogokat és a szülői felelősség kérdéseit, az alkotmánnyal, illetve a nemzetközi egyezménnyel összhangban. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy jogrendünk még ma is nehezen tud alkalmazkodni ezekhez a kérdésekhez. A jogok törvényben rögzítése értelemszerűen megteremt bizonyos garanciális alapokat, de a jogok védelme már jóval kevésbé meghatározott. A jogvédelmet egyedül az állampolgári jogok országgyűlési biztosára ruházza, ez rendkívül kevés. Közismert, hogy a gyermekekkel kapcsolatos bűncselekmények és visszaélések döntő hányada, rejtve marad a családokon belül, így csekély az esélye annak, hogy a legbotrányosabb eseteket kivéve ilyenek eljussanak az országgyűlési biztoshoz. Nem véletlenül hangsúlyozom, hogy a jogvédelem körül problémák láthatók, ugyanis később, a gyámügy feladatkörének vázolásakor, már szinte szó sem esik a gyermeki jogokról.
A törvényjavaslat elfogadása esetén feltétlenül folytatni kell annak vizsgálatát, hogy milyen módon lehet szervezetten érvényesíteni ezeket a jogokat. Hasonló módon zavaró, hogy amikor a felnőttek kötelezettségeiről esik szó, nyoma sincs olyan utalásnak, hogy milyen szankciókkal jár a gyermeki jogok megsértése. Abban az esetben ugyanis, amikor a gyermeki jogok megsértése nem kifejezetten bűncselekmény jellegű, semmi sem történik. A gyermekvédelem ugyanis csak azokkal az esetekkel foglalkozik, amelyek messze túlnyúlnak az alapvető gyermeki jogokon.
Ezzel kapcsolatban még azt szeretném kiemelni, hogy a 8. § rögzíti a gyermek jogát a szabad véleménynyilvánításhoz, és ezen belül azt is, hogy az őt érintő ügyekben panasszal éljen. Ezt a jogot a törvényjavaslat indoklása is rendkívül fontosnak tekinti. Azonban teljesen figyelmen kívül marad, hogy ezt a jogot hogyan lehet gyakorolni. Nyilvánvaló, hogy egy felnőtt számára nem okoz gondot, vagy legalábbis lényegesen könnyebb megtalálni azt a fórumot, ahol sérelmével kapcsolatban panasszal élhet, bár néha ez még a felnőttnek sem sikerül.
De hova fordulhat egy gyermek? Arra aligha van módja, hogy felkeresse az állampolgári jogok országgyűlési biztosát. A gyermekek védelmének rendszere többnyire jól kialakított. Meglátszik, hogy nem elkapkodva - és meghívott szakemberek - dolgozták ki. Más kérdés, hogy a problémák a részletekben rejlenek. Ezek a problémák már a pénzbeli ellátásoknál kezdődnek. A rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás bevezetése, különösen azt a szempontot is figyelembe véve, hogy ezek a támogatások kifejezetten gyermekcentrikusak, szociális szempontból mindenképpen előrelépést jelentenek, illetve az lenne, ha a törvényjavaslat nem kötné azt a települési önkormányzat rendeletéhez.
(11.00)
A két támogatási formára ugyanis az állandó lakosok után járó differenciált szociális és gyermekjóléti normatív állami hozzájárulás - magyarán az a kalap, amelyből az önkormányzat a legkülönbözőbb támogatásokat és ellátásokat fedezi - ad biztosítékot.
Sajnos közismert, hogy ez az önkormányzatok döntő többségénél túlságosan is leterhelt, és már az eddig megállapított támogatásokat is sok esetben korlátozniuk kellett. Egyáltalán nem megnyugtató, hogy a helyett, hogy külön kötött felhasználású normatív állami hozzájárulásként került volna a pénzügyi forrás meghatározásra, egy olyan általános normatívába lett belegyömöszölve, ahol fennáll a veszélye, hogy az önkormányzatok a támogatást nem az elképzelések szerint szabályozzák.
A törvényjavaslat által a VI. fejezetben rögzített alapellátások számos, jelenleg fennálló problémát megoldanak megvalósításuk esetén, illetve végre először megpróbálják rendszerbe foglalni a különböző ellátásokat és azok szervezeti kereteit. A jól megfogalmazott rendszerben azonban vannak logikai és gyakorlati lyukak. Logikai problémának kell tekinteni, hogy amíg a törvényjavaslat különválasztja és gondosan definiálja a gyámügyi igazgatási szervezet kérdéseit, addig a gyermekvédelem igazgatási, illetve szervezeti kereteit elnagyolja. Különösen vonatkozik ez a társadalomban legközvetlenebb kapcsolatot tartó gyermekjóléti szolgálatra, illetve a területi gyermekvédelmi szakszolgálatokra. A gyermekvédelmi és gyermekjóléti szolgálat feladatköreiben alapvető problémákat oldhat meg, ha rendelkezik megfelelő eszközökkel és a problémák megoldásához a megfelelően rögzített hivatali kapcsolatokkal. A 40. §-ban leírt keretek azonban szervezetileg túl cseppfolyósak, és szinte semmire sem kötelezik az önkormányzatokat.
A gyermekjóléti szolgálat jelzései ugyancsak semmire sem kötelezik a családvédelmi szolgálatokat, amelyek azonban - ki kell jelenteni - igen kevés rögzített feladat- és hatáskörükkel sok és értékes munkát végeznek. Itt is célszerű lett volna pontosan definiálni, hogy a szakszolgálat szervezetileg milyen követelményeket támaszt, ugyanis rendkívül bizonytalan, hogy mit kell érteni például a szakszolgáltatást nyújtó intézmény alatt. Itt valamivel jobb a kapcsolatrendszer, hiszen a 61-64. §-ok legalább tartalmazzák a hivatalos kapcsolatokat a gyámhivatallal, az országos szociálpolitikai és családvédelmi intézettel, bár ködbe vész a kapcsolat a működő megyei, illetve fővárosi önkormányzattal.
Az előzőekben említett, az akkori népjóléti miniszter úrhoz intézett kérdésemben felvetettem azt is, hogy az örökbefogadás eljárása a jelenlegi gyakorlat szerint elbürokratizált, nem szolgálja sem a gyermekek, sem a leendő szülők, sem az ország érdekeit.
A kapott válasz értelmében a gyámhatósági eljárás új alapokra kerül majd, ami az örökbefogadás minden mozzanatát érinti és érinteni fogja. Valóban, a törvényjavaslat alaposan megváltoztatja az örökbefogadás eljárásait, számos új szemponttal egészíti ki azt. Le kell szögezni azonban, hogy az örökbefogadással kapcsolatos bürokratikus tortúra korábban sem a törvény szövegéből adódott, hanem abból, hogy a törvény nem védte ki a folyamat elbürokratizálódását.
A javaslat összegezése azonban gondokat fog jelenteni továbbra is. Oka pedig véleményem szerint az, hogy a gyermekvédelmi intézménynek a korábban vázolt elnagyolt szervezése még nem kiforrott.
Befejezésül azt szeretném leszögezni: a törvényjavaslat megszületését a Független Kisgazdapárt a jogalkotás fontos lépésének tartja, de azt szeretné jobbá tenni, így pártunk számos módosító javaslatot nyújtott be. A kritikai észrevételeket, amelyeket tettem, még hosszan sorolhatnám, de az idő miatt nem tudom folytatni. Éppen ezért azt remélem, hogy ezek a módosító javaslatok megfelelnek majd az elvárásoknak, és ennek következtében pártunk is képes lesz... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ...elfogadni a törvényt.
Köszönöm szépen. (Taps.)
