DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Midőn a kormány megbízásából előterjesztem a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatot, egy olyan javaslat megvitatását és elfogadását indítványozom, amelyhez hasonlókat a magyar törvényhozás ezt megelőzően 1901-ben fogadott el.
Az 1901-ben elfogadott VIII. és XXI. törvények teremtették meg annak feltételeit, hogy az akkori Magyarországot a gyermekek védelme tekintetében felzárkóztassák a nemzetközi gyakorlathoz; ma inkább úgy mondanánk: az európai normákhoz. A törvények előterjesztője: Széll Kálmán, akkori miniszterelnök a gyermekvédelmet az emberiség nagy és szent ügyeként és emellett nemzeti ügyként jellemezte. Expozéjának egy mondata, mely szerint "a gyermekvédelem a közigazgatás költészete", szállóigévé vált.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat szellemiségében elődjének tekinti az 1901-ben elfogadott törvényeket. Csak sajnálhatjuk, hogy az évtizedeken át ható törvények alapján kialakított gyermekvédelem fejlődése - az önök előtt is ismert okok miatt - megtört. A ma nemzetközileg elfogadott elvek és a megőrzésre érdemes hazai hagyományok érvényre juttatása, illetőleg megerősítése a törvény legfőbb hivatása. Elfogadásával minden bizonnyal új korszakába lép a gyermekek védelmét szolgáló intézményrendszer. Itt és most szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy ez a törvény nem a súlyosan veszélyeztetett, családi hátteret nélkülöző gyermekek ügye. Minden, Magyarországon élő gyermek érdekét védelmezi, de - érthető okokból - megkülönböztetett figyelmet fordít azokra, akik valamely okból különleges védelemre szorulnak.
Tisztelt Országgyűlés! A törvény előkészítésében részt vevők túlnyomó többsége azzal a meggyőződéssel végezte munkáját, hogy a gyermekek védelmét szolgáló intézményrendszer minden szempontból megérett az átalakításra, sőt bizonyos értelemben késésben vagyunk. Késésben vagyunk, mert az utóbbi években lezajlott társadalmi-gazdasági átalakulás következtében a jelenleg hatályos szabályozás és az ennek alapján működő intézményrendszer környezete lényegesen megváltozott, a diszharmónia egyre élesebb. Az új követelményekhez igazított alkotmány az állam alapfeladataként jeleníti meg a család és ifjúság érdekeinek védelmét, a 67. §-ban pedig a gyermek jogaként rögzíti a család, az állam és a társadalom részéről azt a védelmet és gondoskodást, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges.
Ugyanennek a paragrafusnak a (3) bekezdése a családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések körébe utalja. A hatályos rendelkezéseknek - az alkotmány szelleméhez és betűjéhez igazodó - új rendelkezésekkel való felváltása mindmáig várat magára. Nem másról van tehát szó, mint az alkotmány által már garantált jogok egy részének kibontásáról. Erre ösztönöz bennünket a gyermek jogairól 1989-ben New Yorkban elfogadott és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett egyezmény is, amely egységes rendszerbe foglalja a gyermek jogait és a gyermek támogatására és védelmére vonatkozó kötelezettségeket.
Tisztelt Országgyűlés! A családok és a gyermekek sorsát alapvetően befolyásolja az őket közvetlenül körülvevő környezet, a társadalom és a gazdaság állapota. Sokan és sokhelyütt leírták már: a rendszerváltás, az átmenet időszaka a gyermek számára ez idáig inkább csak veszteségekkel járt. Közismert továbbá az a tény is, hogy a családok számára a szegénység kockázata egyenes arányban nő a vállalt gyermekek számával, és fordítva: a szülők jövedelmi viszonyai alapvetően meghatározzák a gyermekek helyzetét, életesélyeit.
(10.10)
Mindezekről a tavaly lezajlott családpolitikai vitanapon is sok szó esett.
Hazánkban a 18 év alatti gyermekek száma az ország lakóinak körülbelül egynegyede. A veszélyeztetettként nyilvántartott gyermekek száma sajnos folyamatosan növekszik; számuk az elmúlt év végén 313 ezer volt. A legtöbb gyermeket érintő veszélyeztető ok maga a szegénység, vagy arra visszavezethető. Az elmúlt években jelentősen megszaporodtak a gyermek- és fiatalkorú devianciák, az alkohol- és drogfüggőség. Szakértői vélemények szerint a magyar 16 évesek közel 10 százaléka kipróbált már valamilyen illegális kábítószert. Körülbelül 22 ezer gyermek esetében - ez a 18 év alatti korosztály 1 százaléka - a családpótló, teljes ellátást biztosító gondozás, nevelés az állam felelőssége. Közülük legtöbben most is a régi, korszerűtlen, nagy létszámú otthonokban élnek. Az állami gondoskodás alatt álló gyermekek körülbelül 42 százaléka nevelkedik nevelőszülőknél, noha ez az arány a második világháború előtt körülbelül 90 százalék volt.
A települési önkormányzatoknál körülbelül 2300 elsőfokú gyámhatóság működik; a gyermekek sorsát érintő legsúlyosabb döntések - például a családból való végleges kiemelés elrendelése - itt születnek. Az elsőfokú gyámhatóságokon dolgozó gyámügyi előadók száma körülbelül 3 ezer.
Tisztelt Országgyűlés! A ma működő gyermekvédelem egyre nagyobb arányban bizonyul alkalmatlannak a gyermekek védelmének szolgálatára, mert hiányoznak a szilárd, a hosszú távú tervezést is lehetővé tevő feltételek. A rendelkezésre álló források szűkössége mellett külön gond, hogy az elavult intézeti struktúra egyre több pénzt emészt fel anélkül, hogy a gyermekek sorsa valamelyest is javulna.
Az elmúlt időszakban megindultak bizonyos reformfolyamatok és kezdeményezések, de mára - éppen a törvényjavaslat késése miatt - azok is elbizonytalanodtak, akik e területen korábban élen jártak. A továbblépéshez ezért is elengedhetetlen és sürgős a feltételrendszer megújítása.
Az önök előtt levő törvényjavaslat alapvetően azt a célt kívánja elérni, hogy a gyermekek védelmét, minden rászoruló gyermek esélyegyenlőségét növelő intézményrendszer alakuljon ki. A nemzetközi tapasztalatok tanulmányozása során meggyőződhettünk arról, hogy mennyire sokféle, egy-egy ország adottságaihoz és lehetőségeihez alkalmazkodó változat képzelhető el. Itt is igaz, hogy nincs egyedül üdvözítő megoldás, de vannak szilárd értékek, amelyeknek minden ország gyakorlatában célszerű érvényre jutniuk.
Mindezekre tekintettel fogalmazódnak meg a törvény alapelvei, amelyek közül most csak a következőket emelném ki. A gyermek nevelésére elsősorban a családja jogosult és köteles, amelyhez segítséget nyújt az állam és az önkormányzat. A család életébe hatósági eszközzel történő beavatkozás kizárólag akkor engedhető meg, ha a gyermekek védelme más módon nem valósítható meg. Meg kell előzni a gyermekek veszélyeztetettségét, a gyermeket csak törvényben meghatározott esetekben lehet családjából kiemelni. Hatékony eszközökkel segíteni kell a gyermek családjába történő visszahelyezést, illetőleg a védelemből kikerülő gyermek utógondozását, önálló életkezdésének támogatását. A gyermek személyi és vagyoni érdekeinek közvetlen védelme érdekében kell kialakítani korszerű gyámügyi igazgatást. Végül a gyermekkel kapcsolatos minden eljárásban és ügyben jusson érvényre a gyermekek érdeke mindenekfelett.
Összességében a törvényjavaslat egy hosszabb távon fenntartható, családi nevelésre orientált védelmi rendszer kialakítását helyezi előtérbe. Kiemelkedően fontos szerepet szán a családok erősítését szolgáló területi gondozásnak, az önkormányzatok ellátásra irányuló szolgáltatási tevékenységének, valamint a gyermekek védelme ügyében felelősséget vállaló és feladatot ellátó állami, önkormányzati és társadalmi szervek együttműködésének.
A törvényjavaslat terjedelme, a gyermekvédelem minden területére kiterjedő változtatási igénye nem teszi számomra lehetővé, hogy minden kérdésről részletesen szóljak. Szeretnék azonban néhány ügyre rávilágítani. A törvényjavaslat mindenekelőtt új munkamegosztás kialakítását szorgalmazza az állami, önkormányzati és társadalmi szervek között; különösen számít a társadalmi szerveződéseknek az eddigieknél erőteljesebb közreműködésére. Szándékaink szerint a törvényjavaslat lebontja ennek összes akadályát - jogi és adminisztratív értelemben egyaránt. Az érthetően szigorú szakmai feltételek mellett, a törvényben megállapított kivételektől eltekintve a gyermekvédelem minden területén vállalhatnak feladatot. Az állammonopólium ma lényegében csak a közhatalmi jogosítványok gyakorlására szorítkozik.
Az önkormányzatok viselik változatlanul a gyermekek védelmének fő súlyát, de változó munkamegosztásban. A települési önkormányzatok elsősorban a törvényben rögzített szolgáltatásokat és támogatási formákat működtetik, különös tekintettel a megelőzésre és a családok erősítésére. A megyei önkormányzatok lesznek továbbra is felelősek az otthont nyújtó ellátásokért. A családi hátteret ideiglenesen vagy véglegesen nélkülöző gyermekek számára biztosítani kívánja a javaslat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt más családhoz kerüljenek. Intézményben történő tartós elhelyezés csak ennek meghiúsulása esetén kerüljön előtérbe.
A törvényjavaslat intézményesíti az állami nevelésből kikerülő, nagykorúvá vált fiatalok otthonteremtési támogatását, amelynek segítségével reális eséllyé válhat az önálló otthon megteremtése. A törvényjavaslat szorgalmazza a gyámügyi igazgatás korszerűsítését, amely nélkül a gyermekek személyi és vagyoni érdekvédelme, illetőleg a gyermeki jogok érvényre juttatása érdemben nem lehetséges.
Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a gyámügyi igazgatás a gyermeki jogok egyik legfőbb védelmezője, és e tekintetben valóban minden gyermek érdekében cselekszik. A társadalom jelentős része előtt még ma sem ismeretes igazán, hogy a gyámhatóságok a szűken értelmezett gyermekvédelmen túl milyen feladatokat látnak el. Példaként kívánom említeni, hogy közel 40 ezer gyermek vagyoni érdekeit védelmezik, és ennek keretében több mint 12 milliárd forint letétet kezelnek, és több mint százezer ingó- és ingatlantulajdonos kiskorút tartanak nyilván.
A tervezet a területi államigazgatás reformjával összhangban tesz javaslatot az átszervezésre, amelynek vezérlő elve, hogy a gyermekek életét lényegesen befolyásoló döntésekhez jobban rendeljük hozzá a megfelelő szakértelmet. Az elsőfokú gyámhatósági feladatok jelentős részét - éppen a speciális szakmai felkészültségi igényre tekintettel - egyes városok, illetve fővárosi kerületi polgármesteri hivatalok ügyintézői látnák el. A javaslat szerint az első fázisban nem minden városban működik majd elsőfokú gyámhatóság. A másodfokú gyámhatósági feladatokat a megújított közigazgatási hivatalok látnák majd el. A hatáskörök megoszlására és az egyes gyámhatóságok illetékességére a törvény pontosan javaslatot tesz.
A gyámügyi igazgatás korszerűsítésének további fontos eleme új, korszerű nyilvántartás meghonosítása, összhangban a személyes adatok kezelésének törvényi szabályozásával. A gyámügyi igazgatás korszerűsítéséhez szorosan kapcsolódik a hivatásos pártfogói feladatok újrafogalmazása is. A megyei gyámhivatalok mellett pártfogó irodák jönnek létre, és reményeink szerint ezzel hosszú távra sikerül a megelőzés és az utógondozás szempontjából nélkülözhetetlen pártfogói munkához a jelenleginél jobb személyi és tárgyi feltételeket biztosítani.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban foglalt jogok és alapelvek, új ellátási formák hathatós segítséget és támogatást abban az esetben jelentenek a családok és a gyermekek számára, ha a megvalósítani kívánt célokhoz megfelelő anyagi eszközöket rendelünk. Korántsem közömbös azonban, hogy az újonnan kialakítandó intézményrendszer közgazdasági szempontból mennyire lesz hatékony. Meggyőződésem, hogy e területen is mérhető a felhasznált források társadalmi hasznosulása.
A törvény-előkészítés során hatásvizsgálatokat is végeztünk. Ennek két tanulságára szeretném felhívni az önök figyelmét. A nemzetközi adatok egyértelműen arra utalnak - és ezt erősítette meg az első alkalommal elvégzett ilyen hazai vizsgálat is -, hogy a prevenciós eszközök fejlesztése ugyan költségigényes, invesztíciót igényel, de messzemenően olcsóbb, mint az ennek elmaradása esetén szükségszerűen belépő következmények kezeléséhez szükséges intézmények fenntartása.
(10.20)
Magyarországon ilyen irányú teljes költséghaszon-elemzés még sohasem készült, de szebb terveink szerint a gyermekvédelem szakmai irányítására a Népjóléti Minisztérium mellett létrejövő új országos intézmény a magyarországi viszonyokhoz igazítja a nemzetközi gyakorlatból átvehető ilyen irányú szakmai és módszertani eszközöket. Egy másik hatásvizsgálat szerint a jelenleg működő gyermekvédelmi intézményrendszerben öt év alatt annyit fordítunk minden gyermek nevelésére, amennyit a családokban a gyermekek 18 éves korig használnak fel.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1997. évi állami költségvetés az év során várhatóan hatályba lépő törvény végrehajtásának első üteméhez biztosít többletforrásokat. Az összesen több mint 6 milliárd forintos többletforrás - ez nem foglalja magában a költségvetésben biztosított normatív támogatások összegét - legnagyobb részét a családok új pénzbeni támogatásának eszköze: a rendszeres gyermekvédelmi támogatás igényli, körülbelül 4 milliárd forintot. A többi a gyámügyi igazgatás és a pártfogói hálózat átalakításának, a gyermekvédelmi intézményrendszer fejlesztésének, a gyermekjóléti szolgálatnak a családsegítő szolgálattal összehangolt kialakításának és az otthonteremtési támogatás bevezetésének 1997. évi feladataihoz biztosít fedezetet. A kormány véleménye, hogy a törvény végrehajtásához, a belépő új ellátási formák működéséhez szükséges forrásokról a következő években is megfelelően gondoskodni kell.
Tisztelt Országgyűlés! Külön szeretnék szólni azokról, akik a mai nehéz körülmények között hivatásként végzik gyermekvédelmi tevékenységüket, és e helyről is szeretném megköszönni lelkiismeretes, áldozatos munkájukat. Szeretném biztosítani őket arról, hogy a törvényjavaslat nem szorgalmaz olyan intézkedést, amely egyes szakmai rétegekben munkanélküliséget eredményez. Ellenkezőleg, szinte minden területen folyamatosan új munkahelyeket teremt, éppen annak következményeként, hogy a jelenleginél szélesebb körű és erőteljesebben működő szolgáltatásokat hoz létre. Kétségtelen azonban, hogy sokak számára a törvény életbelépése, hatálybalépése változást, új ismeretek elsajátításának kényszerét jelenti majd. Új szellemiséggel és szakmai tudással az érintettek döntő többsége - meggyőződésünk szerint - képes lesz a javasolt reformok megvalósítására, a gyermekek védelmének hosszú távú stabil biztosítására. A törvényjavaslat nem titkolt célja az, hogy újra felépítse a gyermekek ügyében eljárók társadalmi elismertségét, presztízsét.
A beterjesztett törvényjavaslat esetében, tisztelt képviselőtársaim, nem üres frázis az, hogy az előkészítő munkába széleskörűen bevontuk az elméleti és gyakorlati szakembereket, a társadalmi és szakmai érdek-képviseleti szervezeteket. A viták eredményeként alakult ki a most már önök által is megismerhető, a törvényben megtestesülő konszenzus. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden kérdésben lezártnak tekinthetők a viták. Ahhoz, hogy a gyermekek védelmét hosszú távon szolgáló törvénnyé válhasson a beterjesztett javaslat, szükség van képviselőtársaim tevékeny közreműködésére is.
Meggyőződéssel vallom, hogy a gyermekek védelmének ügye mindannyiunk közös gondja. Ennek a gondolatnak a jegyében kérem önöket, hogy javaslataikkal járuljanak hozzá a törvényjavaslat további jobbításához.
Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.)
