BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mint ismeretes, Magyarország 1977-ben szerződött kötött Csehszlovákiával a bős-nagymarosi vízi erőmű felépítésére.
A magyar közvélemény erről a szerződésről keveset tudott. Az 1980-as évek végére viszont már az akkori kormány tagjai előtt is világos volt, hogy ez a szerződés Magyarországra nézve előnytelen, de az építkezést folytatták.
1988. október 7-én a parlamentben személyesen Horn Gyula kérte a képviselőket, hogy fogadják el a kormány előterjesztését, ez akkor az építkezés folytatását jelentette. A Tudományos Akadémia véleményét figyelmen kívül hagyták, a vízlépcsőellenes tüntetéseket pedig egyszerűen szétverte a rendőrség.
'89-90-ben az MSZMP kivételével minden párt vízlépcsőellenes volt, így érthető, hogy az Antall-kormány az építkezést leállíttatta, a nemzetközi szerződést felmondta, és a két fél a hágai nemzetközi bírósághoz fordult.
Az Országgyűlés 25/1994. számú határozatában kimondta, hogy a Duna egyoldalú elterelése miatt Magyarország és Szlovákia között keletkezett jogvitát a nemzetközi bíróság előtt folyó per végigvitelével kívánja megoldani. Tehát peren kívüli egyezkedésre nincs felhatalmazása a kormánynak.
Most viszont kiderült valami: felhatalmazás nélkül tárgyalgattak. Érthető a kormány zavartsága, kiderült valami, amit titokban szerettek volna tartani.
Először tagadták a tárgyalás létét is. Nemcsók János szerint tárgyalás-előkészítő tárgyalások folynak, de mindenkit megnyugtatott: jegyzőkönyv nem készült.
Horn Gyula röviden csak annyit ígért: "a Dunát visszavesszük", sejtetve ezzel, hogy aki odaadta, talán visszavenni is könnyebben tudja.
A kisebbik kormánypárt egyszerűbb megoldást választott: nyilvánosan elítélte a tárgyalásokat - mint az ellenzék. Joggal hihettük volna, hogy az SZDSZ végre a sarkára áll, és a koalíciós egyeztetéseken Horn Gyula szemébe mondják: "Felebarátaim és Üzletfeleim! A Dunát nem engedhetjük. Évtizedig ígérgettük, mindent megteszünk érte." De nem hittük, és tényleg, jött Pető Iván a múlt héten, és a szemünkbe vágta: "Az SZDSZ a következő másfél évben a szocialista koalícióban kíván politizálni." A Dunáról most szó sem esett, esetleg annyi, hogy a vízügyekért felelős minisztert színjelesre értékelték.
Végül január 28-án Kovács László bevallotta: úgy gondolja, a különmegállapodás gyorsabb és olcsóbb. Ez tiszta beszéd. A kormány a parlament felhatalmazása nélkül, felelőtlenül, pozíciónkat rontva a per megkezdése előtt egy hónappal tárgyalgat egy peren kívüli megállapodásról. Ez példa nélküli. Nem tudjuk, hogy miről tárgyalnak, mert jegyzőkönyv nem készül, de a résztvevők személye sokat elárul. Magyar részéről Horn Gyula megbízásából Jakus György a szakmai garancia. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője a nyolcvanas évek legaktívabb vízlépcsőpárti vezetője volt. Szlovák részről Meiar miniszterelnök úr megbízottja Julius Binder, a vízlépcső leghangosabb szószólója. Ezek az urak már félszavakból is értik egymást, pillanatok alatt meg tudnak egyezni egy bősi erőmű csúcsrajáratásában, esetleg egy újabb erőmű megépítésében. Más megoldást ugyanis a szlovák fél nem tud elképzelni. A kérdés csak az: ki képviseli a magyar érdekeket, illetőleg ki akarja visszaállítani az eredeti állapotot? Ha esetleg másban állapodnak meg, mi a garancia, hogy azt be is tartják? Meiar úr nem arról híres, hogy betartja a megállapodásokat.
Bár meg kell vallanom, hogy ilyen szakértők mellett a hágai per sem kecsegtet túl sok sikerrel. Rágondolni is rossz, hogy a tárgyalásban megkérdezik a magyar felet, mit szeretne Magyarország, és erre ebből a szájból csak az a válasz jöhet, hogy "vízlépcsőt." "És mit szeretne Szlovákia" - lesz a következő kérdés. "Hát természetesen vízlépcsőt." "Ezek szerint maguk egyetértenek?" - lehet a következő kérdés, "Egymással igen" - lesz az egybehangzó válasz. "Hát kivel nem értenek egyet?" - el tudom képzelni a bíró arcát. "Hát, elsősorban a magyar választókkal nem értünk egyet" - lesz a magyar szakértő válasza. Ezek után csak annyit tudok mondani: a vizes lobbynak lesz munkája nyugdíjig, esetleg nyugdíj után is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
