DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A különös rész egyik központi kérdése az erőszakos nemi cselekmények, és ezen belül is a házassági életközösségen belüli erőszakos közösülés pönalizálásával kapcsolatos.
Az általános vitában a módosítás szükségességét megkérdőjelezők többnyire kétféle ellenérvet hoztak fel. Kissé leegyszerűsítve a problémát a kérdés akként fogalmazható meg, hogy a törvényhozó tisztelt Ház büntetőjogi védelemre érdemesnek tartja-e az emberi szabadság egyik megnyilvánulási formáját, a nemi szabadságot vagy sem. A társadalmi érdek miatt védelemre érdemes-e vagy sem? Elismeri-e azokat az erkölcsi elvárásokat, amelyek a nemi életben az egyenjogúságot, valamint a kényszermentességet tartják elfogadhatónak és követendőnek? Elutasítja-e az erőszakosságot, üldözi-e az erőszakos cselekményeket vagy sem?
Azok, akik a kérdést nemmel válaszolták meg, többnyire a problémakör lényegét nélkülöző, azt megkerülő választ adtak. Sokan azt hozták fel, hogy az elkövethetőség sajátos körülményeire tekintettel a cselekmény nem bizonyítható, valamint többen voltak olyanok is, akik a joggal való visszaélés lehetőségét látták meg benne. Mindkét feltevés valós tényeken alapszik, de a bizonyíthatóság kérdése eljárásjogi kérdés, és mint ilyen, minden eljárásban felmerül, tehát ez nem lehet érdemi válasz az elutasításra. Annak veszélye reálisan fennáll, hogy egyes esetekben - például a házassági perekben - a javaslat szerinti büntetőszabályt a feleség előnyök szerzésére kívánja felhasználni, például lakás kizárólagos használatának megszerzése, vagy a gyermekelhelyezési kérdésben törekszik ebbéli pozícióra. Megjegyzem, hasonló a helyzet most is, hiszen az ilyen perekben jelenleg is lehetőség van arra, hogy például könnyű testi sértésre hivatkozzon a feleség.
Álláspontom szerint a javaslat szerinti bűncselekmények jogi tárgya, annak jelentősége, a társadalom érdeke indokolja a büntetőjogi védelmet.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)
