DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor az általános vita kezdetén arról beszéltem, hogy a rossz minőségű termék forgalomba hozatala tekintetében ez a kis módosítás, hogy az előkészület is büntethető lesz, megoldja ezt a problémát, én nagyon optimista voltam. Ennek az volt az előzménye, hogy még a törvény előkészítési szakaszában Koczka Évával az Igazságügyi Minisztériumból együtt részt vettünk egy olyan megbeszélésen, ahol történelmi borvidékek képviselői elmondták az akkori gondjaikat, és azt hittük, hogy tényleg ez egy elégséges megoldás.
A törvény vitája során én is meggyőződtem arról, hogy nem elég. Nem elég azért, mert önmagában a cselekménynek a súlya olyan - és itt utalni szeretnék többek között rendőrségi vezetők tv-nyilatkozataira -, hogy lassan a szervezett bűnözés húzódik át erre a területre az olajszőkítésből. Tehát olyan súlya van ennek az egész cselekménynek, hogy egyrészt a bűnözés oldaláról ez egy jó befektetési forrás, és olcsó, könnyen szerezhető hasznot jelentő befektetési forrás. A másik pedig az, hogy valóban veszélyezteti a magyar történelmi borvidékeket, hiszen a piacon nagyon hátrányos helyzetbe kerülhetnek az így előállított bor miatt.
Őszintén azt hiszem, hogy aligha lehet kétséges, hogy ez a magatartás önmagában eléri azt a társadalomra való veszélyességet, amely az önálló pönalizálását szükségessé teszi. Ezt azért vagyok kénytelen hangsúlyozni, mert azok az érvek, amelyeket Kutrucz Katalin és Aszódi Ilona elmondott azzal kapcsolatosan, hogy a rossz minőségű termék forgalomba hozatala nem elégséges védelmet jelent ezen magatartás ellen, és különösen nem ad elégséges támpontot a bíróságoknak ahhoz, hogy ítéleteket hozzanak ezekben az ügyekben, ezek meggyőző érvek, és én is most már úgy látom, hogy célszerű egy külön nevesített törvényi tényállásnak a létrehozatala ennek a kérdésnek a megoldására, visszaszorítására, amennyire lehetséges büntetőjogi eszközökkel.
Ennek a keretében azonban, éppen a már idézett rendőrségi vezetők riportjai alapján bennem fölmerül az a kérdés, hogy ha ez a tevékenység lassan iparszerűvé válhat, elégséges-e az alapeset, nem szükséges-e, hogy a különösen nagy mennyiségek tekintetében valamiféle minősített esetet is beépítsünk a törvénybe. Mert ha ez a frissen felfutó bűnözési forma ilyen méreteket ölt, akkor bizony különbséget kell tenni nemcsak abban az irányban, amelyről Hack Péter beszélt, hogy aki saját maga számára, nem kifelé, nem társadalomra veszélyes módon végez ilyen tevékenységet, azt azért mégse büntessük meg; ott van a másik oldal, akik ezt viszont szinte iparszerűen végzik, és beállnak egy ilyen bűnözési formára, ott valószínűleg nem elégséges a három évig terjedő szabadságvesztés, amelyet az alapeset tartalmaz a kiszabható büntetés maximumaként.
Ezért én fölvetném azt, ha már így együtt gondolkodunk ebben a kérdésben, és már hónapok óta szeretnénk megoldást találni erre a kérdésre, el kellene gondolkodni azon, hogy akár egy bizottsági módosító indítvány formájában a súlyosabb esetekre valamiféle minősített esetet is megfogalmazhatnánk.
Még egy szempontot szeretnék elmondani. Karakas János fölvetette az elkobzás kérdését, meg szeretném nyugtatni, a hatályos büntető törvénykönyv 314. §-ának (1) bekezdése az egész fejezetre vonatkozik, tehát a gazdasági bűncselekményekre általában vonatkozik. Ezért el lehet kobozni ezeket a termékeket, és ez nemcsak Karakas Jánosnak szól, hanem azoknak is, akik ezen a késői órán esetleg figyelemmel követik ezt a mostani vitát.
Én úgy gondolom, hogy ennek a nagyon akut, és sok embert gazdasági tevékenységében, akár létében fenyegető kérdésnek, másik oldalról pedig egy egyre erősebbé váló bűnözési formának a büntetőjogi szabályozása tekintetében a vita során nagyot léptünk előre, és én bízom benne, hogy mire a törvény szavazására kerül sor, addigra talán megoldást is fogunk találni erre.
Köszönöm szépen.
