KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Saját 73. számú indítványomról szeretnék szólni, illetve a 74-es Kutrucz Katalin-Aszódi Ilona- féle javaslathoz.
Az én indítványomnak is az volt a célja, hogy valamilyen formában elsősorban a borhamisítók ellen lehessen fellépni. Az általános vitában felvetettek alapján Avarkeszi Dezső úr az általános vita lezárásaként arra hivatkozott, hogy a Btk. jelenleg is megoldja ezt a gondot, aztán olvasva a paprika-ügy első lezárását, azt kell mondjam, bár lehet, hogy tökéletes törvényhely van erre, az alkalmazással akkor ezek szerint valahol nagyon nagy baj van, mert százezer forintos nagyságrendű büntetéssel - legalábbis elsőfokon - úszták meg azok, akik rendkívül veszélyesek voltak az emberi életre. Ha a társadalmi veszélyesség oldaláról nézzük, amiről Hack Péter is nézi, akkor én társadalmilag veszélyesnek tartom azt is, hogy több ezer ember megélhetését tették tönkre például a paprikahamisítók, s ez a borászatból élőknél százezres nagyságrendet jelent. Én ezt rendkívül veszélyesnek tartom.
Amit a 74. számú módosító indítványban Aszódi Ilonáék leírnak, ez önmagában végső soron egy kivonat. A rossz minőségű termék forgalomba hozatala, illetve a '70. évi 36-os tvr, amit a szakma bortörvénynek nevez, az összeolvasatából, összeszerkesztéséből van, hiszen önmagában e bortörvény 4. §-a is kimondja azt, hogy mustot és bort csak szőlőből szabad előállítani, must, bor és borpárlat előállítása, kezelése során kizárólag az FM miniszter által meghatározott anyagokat lehet megengedett arányban felhasználni, és csak meghatározott eljárásokat lehet alkalmazni.
Az 5. § kimondja, hogy fogyasztás céljára forgalomba hozni csak olyan mustot, bort és borpárlatot szabad, amely a szabványnak, ennek hiányában a előírt minőségi követelményeknek megfelel.
Jelentem, mindegyikre megvan a szabvány. Tehát abban igaza van Avarkeszi Dezső úrnak, hogy elviekben most is ki lehetne szabni a három évet, viszont eddig csak harmincezer forintos ítéleteket szabtak ki, ami úgy érzem, hogy rendkívül rossz irányba vitte el az elmúlt három-négy-öt év borászkodását, aminek az eredménye egymillió hektoliter hamisított bor és százezer család megélhetésének a kérdése.
Én ezért érvelnék Hack Péter és Avarkeszi Dezső úr felé is, de az én indítványom egy kicsit tágabb. Ez foglalkozik egy esetleges újabb borhamisítással is. Lehet, hogy nem ez a jó megfogalmazás, habár hozzátenném, hogy az FM jogi főosztálya fogalmazta ezt meg a helyi ottani miniszteriális szakértőkkel együtt, és valahol hozzátette gondolatait a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is, mint az egyik legnagyobb ilyen élő szervezet. Tehát ha ez nem jó, akkor találjunk ki valami mást, de úgy érzem, valami megoldást a Btk.-ba feltétlenül be kell tennünk, mert ha nem tesszük, akkor folytatódnak azok az ügyek, mint amik most már szerencsére egyre jobban kipattannak úgy az Alföldön, mint a történelmi borvidékeinken. S ha egyszer kirobban egy osztrák borbotrány, akkor ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Az általános vitában hivatkoztam arra, hogy Ausztriában ezt úgy is meg lehetett oldani, hogy ott nyolc évet szabtak ki a legnagyobb hamisítókra és forgalmazókra.
Még egy gondolatot, ami nem a 73-ashoz kapcsolódik. Nagyon sajnálom, hogy a kobzás ilyen szempontból nem jött elő. Pedig valahol valamikor a régesrégi bortörvényben és a Btk.-ban is szerepelt a kobzás intézménye, azzal megtoldva, hogy nem elég volt az, hogy elkobozták, hanem a hamis bort előállító termékét az ő költségére még le is kellett párolni, hogy valamilyen formában értékesíthető legyen. Ma ennek a lehetősége sincs megteremtve, és előáll az a fura helyzet, hogy a lefoglalt hamisított bort, mivel nagymértékű környezetszennyező, mert savas a Ph-ja, nem lehet olyan könnyen megsemmisíteni, még veszélyes anyagnak is minősítik, s emiatt félnek is a hatóságok, hogy ilyen hamisított terméket egyáltalán lefoglaljanak.
Köszönöm szépen.
