DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló T/4294. számú törvénytervezet, amit most tárgyalunk, olyan nagy jelentőséggel bír a hazánk népességének egyre növekvő hányadát kitevő nyugdíjasok, de mondhatni a társadalom minden rétege számára is, hogy annak lelkiismeretes megvitatása nagy alaposságot igényel. Érthetetlen tehát a kormánynak az az erőfeszítése, hogy a javaslat megvitatása és elfogadása feszített időkeretben még a tavaszi ülésszak alatt megtörténjen. Ha ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában fogadja el az Országgyűlés, akkor a nyugdíjasok az elkövetkezendő időben rosszul fognak járni, mert nyugdíjemelésük legalább 5 százalékkal lesz kevesebb.
Ez a javaslat több sebből vérzik, és joggal vívta ki a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és az érintett egyéb civil szervezetek - mint például a Magyar Nyugdíjasok Egyesületének országos szövetsége, a Szakszervezetek Egyeztető Fórumának nyugdíjas szervezete, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének nyugdíjas tagozata, a Nyugdíjas Klubok Országos Szövetsége, a Vasas Nyugdíjasok Országos Tagozata, a Pedagógus Szakszervezetek, a Vasutas Nyugdíjasok Országos Szervezete, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, az Építőipari Dolgozók Szervezetének Szövetsége, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Egyesülete - kritikáját és rosszallását.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint államháztartási reformot csak széles társadalmi egyetértés alapján szabad végrehajtani. Különösen így van ez egy esetleges nyugdíjreformnál, amely ma vagy holnap saját helyzetén vagy hozzátartozóján keresztül mindenkit érint. A nyugdíjak ma sem biztosítják megfelelően az időskorúak megélhetését, dolgos évtizedek után százezrek szorulnak családjuk támogatására, anyagi segítségére, és százezrek ennek híján nyomorognak.
A közüzemi árak állandó növekedése mellett még akkor is nehéz e költségek kifizetése, amikor a házaspár - élettárs - mindkét tagja ehhez hozzá tud járulni. Csak olyan átalakítás nyerhet tehát megfelelő támogatottságot, amely javítja a helyzetet, biztonságosabb és kedvezőbb nyugdíjat ad, nem vesz el szerzett jogokat és kedvezőbb nyugdíjat ad az aktív korosztályok ma is elviselhetetlen terhei mellett.
Bármilyen konstrukciót is alkalmazzanak, a nyugdíjat végső soron a járulékból fedezik. Ezek nemzetközileg is rendkívül magas színvonala azonban korlátozza a bevételeket, hiszen a befizetés elkerülésére kényszerít. Ráadásul akadályozza a gazdaság növekedését és a reálkeresetek emelkedését, és ezáltal ugyancsak mérsékli a befizetéseket. A nyugdíjreformnak magában kellene tehát foglalnia a járulékreformot.
Az előterjesztett törvényjavaslatok lényegében egyik szempontnak sem felelnek meg. Általában nem javítják az amúgy nagyon is javítandó helyzetet. Az egyetlen kivétel - amire később visszatérek - az özvegyinyugdíj-jogosultság korrekciója. Korrekcióról beszélek, mivel a megörökölt nyugdíj 20 százalékos mértékét csak igen szerény javaslatnak kell minősíteni. Azzal pedig, hogy a nyugdíjreform feltételeit nem biztosítják, csak megígérik, óriási kockázatot vállalnak. A magas gazdasági növekedés és az alacsony infláció nem a gazdaság mai és közeljövőbeli állapotát írja le, fordulatra pedig a jelen kormány gyakorlata alapján nem számíthatunk, már csak azért sem, mert fenn kívánja tartani a gazdasági fejlődést akadályozó és a feketegazdaságba kényszerítő sarcszerű elvonásokat.
Továbbra sem végezték el a társadalombiztosítás átvilágítását, pedig arra a gazdálkodás tartalékainak feltárása, a jövőbeli gyakorlat kialakítása érdekében mindenképpen szükség van. De azt sem veszik figyelembe, hogy a tervezett átalakítás végrehajtására a nyilvántartás nem alkalmas, a megszervezés pedig - a nyugdíjbiztosító szerint - további 15-20 milliárd forintba kerülne. A kiadások alátervezése és a bevételek túltervezése miatt a nyugdíjbiztosításnál óriási hiány alakulhat ki. Ez a kormány számításaival ellentétben nem marad a bruttó hazai termék 1 százaléka alatt, hanem elérheti az évi 100 milliárd forintot is.
(10.30)
Ennek rendezését a központi költségvetésben fogják megoldani, ami csökkenti a gazdaság egyéb céljaira fordítható összegeit.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Ház! A nyugdíjrendszer másik körében, az úgynevezett tőkefedezeti pénztárakban ugyanakkor jelentős tőkék halmozódnak fel. Ez a lehetőség vakította el a kormányt úgy, hogy mindennek ellenére keresztül akarja hajszolni az úgynevezett nyugdíjreformot. Lehetetlen tehát széles társadalmi támogatottságot biztosítani a tervezett reformnak.
(A jegyzői széket Szili Sándor foglalja el.)
Rendkívül sajnálatos, hogy szerzett jogosultságokat szüntet meg, ami véleményünk szerint alkotmányellenes intézkedést jelent. Tizenöt évről húsz évre emelik a minimálisan szükséges szolgálati időt. Ugyanakkor a korábbi gyakorlattal ellentétben a gyermekgondozás és a felsőfokú tanulmányok ideje nem számít be a szolgálati időbe; ezzel az előremutató szabályozást, a gyermekgondozás és a felsőfokú tanulmányok társadalmi elismertségét változtatják meg, bemutatva, hogy a gyermekgondozást és az értelmiségivé válást milyen kevéssé értékeli a kormány. A kérdést egyébként azzal vélik elintézni, hogy ezeket az éveket pénzért meg lehet vásárolni, szolgálati idővé tenni. A nyugdíjak évenkénti korrekciójánál is olyan gyakorlatra tér át, ami a némileg változó körülmények miatt ma kevésbé előnyös a nyugdíjasoknak.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a nyugdíjrendszer átalakításának kulcskérdése a finanszírozhatóság. Ugyanakkor e kérdés vizsgálatát nem tartjuk teljesnek, sőt éppen az alapkérdésre, miszerint miért lesz finanszírozható a javasolt nyugdíjrendszer, nincs válasz. A témával foglalkozó számítások középpontjában az áll, hogy a tőkefedezeti elem bevezetése következtében a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben jelentkező hiány minden évben a GDP 1 százaléka alatt maradjon. Ez azonban nem válasz, mert csak úgy módosítja a kérdést, hogy az említett feltétel teljesülése mellett miért állítható, hogy a nyugdíjrendszer hosszabb távon finanszírozható.
Az elmúlt időszakban a finanszírozási nehézségeket a magas elvonásokkal hozták kapcsolatba a gazdaságpolitikusok - jogosan. Ebből következően a finanszírozhatóságot ebből a szempontból kellene megközelíteni. A számítási anyagban szereplő megközelítést azért sem tudja a Független Kisgazdapárt elfogadni, mert ezt az összefüggést nem is vizsgálták kellőképpen. A nyugdíjrendszerre vonatkozó számításokat egy általános nemzetközi sémákat követő modell alapján végezték, amin a szakemberek még most is vitatkoznak.
Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint megállapítható, hogy a javasolt nyugdíjrendszer finanszírozhatósága nincs alátámasztva, a közölt számítások a vártnál kedvezőbb képet festenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben - és egyúttal az államháztartásban - kialakuló hiányokról. A nyugdíjrendszer költségvetésében évente jelentkező hiány ugyanis a felültervezett bevételek és az alultervezett nyugdíjkiadások következtében 30-40 milliárd forinttal több lesz, mint amennyi a nyugdíjreformmal kapcsolatos törvényjavaslatokban szerepel. A javasolt nyugdíjrendszer alapvetően változtatja meg a nyugdíjarányokat, amelyek szorosabban kapcsolódnak a befizetett járulékokhoz. Ugyanakkor nincs egyértelműen igazságos nyugdíjformula, azt társadalmi konszenzussal kellene kialakítani, amihez pedig elengedhetetlen a nyugdíjarányok megállapítása; ez a társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkozóan lényegében nem szerepel a benyújtott csomagban.
A javaslat alapvető hibái közé tartozik, hogy megítélésünk szerint rossz a vegyes finanszírozású rendszer kalkulációja. A vegyes finanszírozású rendszer lényegében öregségi nyugdíjat biztosít, így részarányát az öregségi nyugdíj kalkulációja alapján kell meghatározni. Ennek alapján a tőkefedezeti rész aránya egynegyed helyett egyharmad. Itt ugyanis arról van szó, hogy a jelenlegi 30 százalékos járulék alapvetően háromfajta kifizetés fedezetét biztosítja: az öregségi nyugdíjat, a rokkantsági nyugdíjakat és a hozzátartozói ellátásokat.
Az öregségi nyugdíjak fedezetét az 1996. évben közel 23 százalékos járulék biztosította. Tekintettel arra, hogy a tőkefedezeti pillérbe fizetett járulék alapvetően öregségi nyugdíjat szolgál, a 8 százalékos befizetést a 23 százalék körüli értékhez kell viszonyítani. Ez a kalkulációs hiba az előzőkben említett irreális hozamfeltételezéssel együtt eredményezi, hogy a magas költségekkel dolgozó és örökölhetőséget is biztosító tőkefedezeti rendszert magába foglaló vegyes finanszírozású rendszer a nem pályakezdőknek is előnyt biztosíthat a bemutatott számítások szerint.
A szakmailag korrekt kalkulációjú vegyes finanszírozású rendszer működtetéséhez az öregségi, a rokkantsági és a hozzátartozói nyugellátások külön kalkulációjára lenne szükség. A szakmai elvárás azt követeli, hogy reálisan kalkuláljuk a vegyes finanszírozású rendszer felosztó-kirovó elemeit is.
A másik probléma, amiről még beszélni szeretnék, a nyugdíjreform törvénytervezetének az évenkénti nyugdíjemelésre vonatkozó javaslata. A jelenleg érvényben lévő törvény alapján a nyugdíjakat az előző évi tényleges nettó keresetek növekedésének megfelelően emelik. Az 1995. év végéig a nyugdíjak emelése a tervezett nettó keresetnövekedés alapján, illetve ha várható ettől eltért, úgy annak figyelembevételével történt. Évről-évre vita tárgyát képezte a várható keresetnövekedés mértékének meghatározása, ezért tértek át 1996. január 1-jétől az előző évi tényleges adatok figyelembevételére. A nyugdíjak emelését azért kapcsolták a keresetekhez, mivel ezzel teremtettek összefüggést a járadékfizetés és a nyugdíjak forrása között. Az éveken keresztül meglévő magas infláció hatását a nyugdíjasok ugyanúgy elszenvedték és érzékelik, mint az aktívak; az aktívakkal történő azonos teherviselés elvét a nyugdíjasok elfogadták.
Amíg az utóbbi két évben a reálbérek 17 százalékkal csökkentek, addig a nyugdíjaknál ez 22 százalékot tett ki. A nyugdíjak reálértéke pedig 1990 óta több mint a felére csökkent. Most, amikor az várható, hogy az infláció az előző évekhez képest jelentősen mérséklődik, áttérni olyan rendszerre, amely az infláció hatását veszi figyelembe, enyhén szólva etikátlan. Etikátlan azért, mert a nyugdíjasokat az aktívakkal szemben hátrányos helyzetbe hozza, és feladja a sokat hangoztatott "együtt sírunk, és együtt nevetünk" elvet. A nyugdíjemelés módszerének évenkénti változtatása a nyugdíjasokat rendkívüli mértékben elbizonytalanítja, és kedvezőtlen helyzetbe hozza.
A Független Kisgazdapárt véleménye, hogy a nyugdíjakat továbbra is - a jelenlegi törvénynek megfelelően - az előző év tényleges nettó kereseteinek alakulása szerint kellene emelni, ugyanis a jelenleg hatályos nyugdíjemelési rendszer összhangban van a mindenkori bevételekkel, így a nyugdíjak évi emelésének fedezete biztosított, valamint a korhatár emelése bővíti a rendelkezésre álló forrást.
(10.40)
A másik fontos kérdés, amivel nem értek egyet, az özvegyi nyugdíjak rendelkezésének törvénytervezetben szereplő változata. Az özvegyi nyugdíjak módosítása nem kellően megalapozott, mivel szerzett jogokat csorbít, és nem terjed ki mindazokra, akiknek elhunyt hozzátartozója nyugdíjat szerzett. Az özvegyi nyugdíjak öröklésének indokoltságát többször is felvetettem az Országgyűlésben. Felhívtam az egyedül maradt nyugdíjasok elviselhetetlen helyzetére a figyelmet, arra tehát, hogy az emelkedő költségeiket, közüzemi díjaikat egy nyugdíjból sokszor egyszerűen képtelenek fedezni. Javasoltam, hogy az özvegyen maradottaknak ne egy évig, hanem életük végéig folyósítsák elhunyt házastársuk nyugdíjának a felét. Akkor merev ellenállásba ütköztem.
Az anyagiak hiánya azonban nem mindig zavarja a kormányt. A nyugdíjreform hatalmas hiányát például könnyen finanszírozhatónak tartja. Most viszont az özvegyek helyzetének rendezésére a kormány saját felismeréseként terjeszt elő javaslatot - természetesen hozzá illő, nagyvonalú javaslatot. Eszerint az egyedül maradt özvegyek elhunyt társuk nyugdíjának egy részét ugyan egy éven túl is megkapnák, de ennek mértéke mindössze 20 százalék lenne, ami alig old meg bármit is.
Ezért most megismétlem a korábbi javaslatomat: az özvegyen maradottak részére életük végéig elhunyt házastársuk, élettársuk nyugdíjának 50 százalékát folyósítsák. Ezt a változást természetesen a meglévő nyugdíjrendszerbe illesztve is meg lehet valósítani. Ez sem indokolja tehát, hogy bizonytalan kimenetelű, megalapozatlan, a társadalom számára súlyos veszteségeket okozó árreformot fogadjunk el. Elfogadhatatlannak tartom azt is, hogy az intézkedés az éves nyugdíjemelések terhére valósuljon meg, s ennek forrása az évenkénti nyugdíjindexálás tervezett módosítása legyen. Az özvegyi nyugdíjak rendezésére a költségvetés biztosítson fedezetet a privatizációs bevételekből (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen azt a vagyont, amelyet privatizálnak, a jelenlegi nyugdíjasok hozták létre - befejezem, elnök asszony.
Az a véleményem, hogy ez a nyugdíjtervezet csak igen alapos és körültekintő megvitatást követően lenne alkalmas arra, hogy a Független Kisgazdapárt, valamint más ellenzéki pártok konstruktív módosító javaslataival végül elfogadható, és ezt a kérdést legalább harminc évre rendező törvényi szabályozássá váljon. A Független Kisgazdapárt csakis ilyet tud támogatni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)
