DR. GARAI ISTVÁN
DR. GARAI ISTVÁN
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Elnök asszony, nagyon szépen köszönöm a szót. Egy logikai ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet, amely nemcsak ma jelent meg a Ház falai között, hanem már a vezérszónokok beszédei során is, és általában más szövegkörnyezetben és más törvényjavaslatok tárgyalásánál is. Kis Gyula képviselőtársam azt mondta, hogy rengeteg homályos pont van ezen egész rendszer finanszírozásában, a gazdasági hátterében, és nagyon nehéz átlátni bizonyos folyamatokat, hogy mi lesz a jövőben, tíz-húsz-harminc év múlva. Azt kell mondjam, hogy bizonyos értelemben igazat is adok neki.
Ugyanakkor képviselő asszony gyakorlatilag pontos számokat említett azzal, hogy 100 milliárd forintos hiányt jósolt évente a rendszer finanszírozásában. Itt némi ellentmondást észlelek, ami egyébként is jellemző szokott lenni. Ha van valami pozitívum egy kérdéskör, egy törvényjavaslat kapcsán, akkor ezt az ellenzéki képviselőtársaim mintegy megkérdőjelezik, mondván, hogy ezt előre nem lehet látni. Míg nyilván, ha a serpenyő másik részében valamilyen negatív összefüggés van, amely valóban nem tagadható, mert elképzelhető, hogy bekövetkezik, ezt ők már teljesen pontosan tudják előre, öt-tíz év vonatkozásában is.
Teljesen egyetértek Ungár Klára hozzászólásával, hogy ez a törvényjavaslat szerzett jogokat nem kérdőjelez meg, és ez egy rendkívül fontos dolog, hogy ebben a kérdéskörben ne vezessük félre a társadalmat. Egy konkrét esetre hívnám még fel a figyelmet, mert ez felmerült az özvegyi nyugdíjakkal kapcsolatosan is.
(10.50)
Már csak azért sem sérthetett szerzett jogokat, mert ez az intézményrendszer az előző parlament ideje alatt nem létezett. És mindazoknak, akik itt most rendkívüli módon aggódnak az özvegyekért - jogosan, mert hátrányos helyzetben vannak -, csak azt tudom mondani, hogy talán ezt a kérdéskört 1990 és '94 között is fel lehetett volna vetni azok részéről, akik akkor ezt tevőlegesen talán már meg tudták volna oldani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Pusztai Erzsébet: Hát, persze! Tevőlegesen!)
