HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselőtársunk részéről elhangzott, hogy milyen kevés idő jut erre a nyugdíjreformról szóló vitára. Enyhe példaként megemlíthetném, hogy ha napirend előtt másfél óráig nem vitatkoztunk volna sajtószemléről és múzeumi kalauzról az ellenzéki pártok előterjesztésében, akkor ma délelőtt is többet beszélhettünk volna erről a nagyon fontos kérdésről. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Hölgyeim és Uraim! Az Evangélium egyik legszebb gondolata Jézusnak az a mondása, hogy nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért. A maga idejében felszabadító és forradalmi gondolat volt ez, amely azt mondta, hogy nem az előírásnak, nem a törvénynek, nem a szabálynak kell vezérelni az embert; minden reform, minden előírás, minden törvény azért van, hogy az embert szolgálja. Valljuk be, nemcsak az egyházakban, hanem a politikában is gyakran elfelejtkeztünk erről az igazságról. Ezúttal azonban őszintén remélem, a nyugdíjreform valóban azért van, hogy a társadalom hosszú távon jobban, tisztességesebben tudjon nyugdíjat fizetni azoknak, akik már nem képesek vagy nem akarnak dolgozni, mert elérték a nyugdíjkorhatárt.
(11.00)
A nyugdíjreform, tisztelt képviselőtársaim, nem öncélú reform, és ez kiderült immanensen, ellenzéki képviselőtársaink is elismerték ezt, hiszen 2009-ben kezd igazán működni. Így igazán sandaság azt állítani, hogy a kormánypártok rövid távú célok érdekében vezetik be ezt a reformot, bár remélem, hogy még 2009-ben is az MSZP lesz kormányon, de addig jó néhány választásra sor kerül. Úgyhogy megmérettethetünk addig, és ha tévedünk, akkor nyilván levonják a szavazók ennek következményeit. (Dr. Surján László: Nem kell addig várni!)
A nyugdíjreform pontosan azt jelzi, aminek a hiányával ezt a kormányt vádolták, néha talán úgy is tűnt rövid távon, hogy jogosan vádolják, mégis a nyugdíjreform azt jelenti, hogy ennek a kormányzatnak és benne természetesen a Szocialista Pártnak van jövőképe, van hosszú távú célja. Ez a nyugdíjreform egy emelkedő országról, egy emelkedő nemzetről szól, egy olyanról, amelyben megindul a gazdasági fellendülés, egy olyanról, amelyben a társadalmi szolidaritás mellett a saját célú megtakarításnak is lesz értelme, mert olyan gazdasági feltételeket fogunk teremteni. Akik tehát a jövőképet hiányolják ebből a ciklusból, azoknak örömmel mondhatjuk, hogy ez a törvény mindenképpen a jövőképről szól. Tizenöt-húsz esztendőre előre szóló törvényt fogalmazunk meg, olyan rendszert építünk fel, amely 2010-2020 között kezd igazán működni; ez azt mutatja, hogy jövőben gondolkodunk, tisztelt képviselőtársaim. Lehet persze, hogy a tervezet néhány pontja korrekcióra szorul - megjegyzem, lesz is erre idő, hiszen mint mondtam, 2009-ben lép életbe -, elhalasztását azonban csak azok óhajtják, akik nem jövőképben, hanem pillanatnyi politikai spekulációban gondolkodnak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen igaza van azoknak az ellenzéki képviselőknek, akik azt mondják, hogy ez a reform csak akkor lesz működőképes, ha Magyarországon hosszú távon megindul a gazdasági fejlődés. Én azonban azt hiszem, hogy egy kormány, egy nemzeti kormány csakis abban gondolkodhat, hogy hosszú távon igenis lesz gazdasági fejlődés, hogy igenis emelkedő nemzet leszünk, hogy nő a jövedelem és csökken az állam eladósodása. Ha nem ebben hinnék, nem foglalkoznék politikával, hanem egészen mást csinálnék.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a nyugdíjreform arra épül, hogy hiszünk a jövőben, hiszünk a jövő Magyarországában, és 2000-ben nemcsak új évszázad, új évezred, hanem valamilyen módon, hisszük, egy új korszak is kezdődik a magyarság történetében. Hiszünk abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem leszünk félbalkáni féldemokrácia, hordószónokkal a miniszterelnöki székben (Derültség.), hisszük, hogy nyugat-európai jellegű fejlett demokrácia leszünk, jó gazdasággal és kiszámítható jogrenddel. Ha ez megvalósul, akkor ez a nyugdíjreform működni fog, és ha esetleg vannak hibái, akkor a következő kormányok ezt ki fogják javítani.
Ha mégsem, tisztelt képviselőtársaim, ha nem lennénk emelkedő nemzet, a gazdaság nem indulna növekedésnek, akkor a mai nyugdíjrendszerrel is csődbe mennénk. Érdemes ezzel szembenézni! Azokban a kelet-európai országokban, ahol populista vezérek vannak hatalmon, ott a jelenlegi rendszer sem működik, az úgynevezett népbarátok garázdálkodása folytán fél évvel elmaradnak a nyugdíjakkal, sok kelet-európai országban ez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, és ha mégis megérkeznek a nyugdíjak, akkor legfeljebb néhány kiló húst lehet venni rajta. Ez nem történt meg Magyarországon, az előző kormány alatt sem természetesen, a mostani kormány alatt sem. Mindenesetre van vesztenivalónk, és nagyon rossz kifogásnak tartom azt, hogy a nyugdíjreform azért nem működik, mert a gazdaság valószínűleg nem fog emelkedni. Ha a gazdaság nem emelkedik, akkor mindannyian megbukunk, nyugdíjasok és nem nyugdíjasok, tisztelt képviselőtársaim!
A jelenlegi nyugdíjrendszer reformra szorul. Ezt mindenki tudja, az is, aki nyugdíjat kap, az is, aki nyugdíjjárulékot fizet, és az is, aki kívülről figyeli ezt a helyzetet. A rokkantnyugdíjasokkal, korkedvezményesekkel, előnyugdíjasokkal együtt közel 3 millió ember kap nyugdíjat vagy ahhoz hasonló ellátást ebben az országban, közel annyian, mint ahányan dolgoznak és nyugdíjjárulékot fizetnek. Hosszú távon ez a rendszer nem tartható, annál kevésbé lenne tartható, mert sajnálatosan egyre kevesebb a gyerek és örvendetesen egyébként egyre több az idősebb ember, ilyen módon ez a rendszer a csőd felé halad, ha nem változtatunk, és hosszú távú felelősségünk, hogy változtassunk. A politika egyik sajátossága, hogy négyévente vannak választások, de a felelős kormánynak 15-20 évre előre szóló döntéseket is kell hozni; most ilyen pillanatot élünk, úgy látom, úgy gondolom.
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány héttel a brit és a francia szocialisták ragyogó választási győzelmei után, úgy gondolom, úgy hiszem, talán joggal mondhatjuk, hogy az új egyesült Európa szociális Európa is lesz; nemcsak Magyarország lesz szociális demokrácia hitem szerint, hanem egész Európa szociális demokrácia lesz, és azt a szociális reformot, amely az Európai Unió országaiban is érlelődik, a szocialista elvbarátaink fogják végrehajtani Londontól Budapestig, Stockholmtól Lisszabonig, tisztelt képviselőtársaim.
Ez a nyugdíjreform hosszú vitákon keresztül megmérettetett az Érdekegyeztető Tanácsban, a szakszervezetek véleményt mondtak róla hosszú, kiérlelt vitában. Jelentős pontokban módosult a tervezet a kisemberek, a mai és a jövőbeli nyugdíjasok érdekében. Az a példa mindenesetre, hogy a szakszervezetek milyen gondos vita után mondtak véleményt erről a törvényről, azt mutatja, hogy aki az ügynek használni akar, aki a nyugdíjasoknak használni akar, az nem bojkottal fenyegetőzik, az nem kivonul, hanem intenzíven részt vesz a vitában, jobbító szándékú javaslatait megteszi, és mint a reformcsomag elénk került változata mutatja, eredménnyel teszi, hiszen nagyon sok tekintetben jelentős változások történtek, szerintem nagyon hasznos változások.
Elég különösnek hat, tisztelt képviselőtársaim, hogy akad itt ellenzéki képviselő, aki a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat véleményére hivatkozik ezzel a törvénnyel kapcsolatban. A tb-igazgatási törvényhez beadott a Fidesz egy módosító indítványt, amely megszüntette volna a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot, és helyette felügyelőbizottságot állított volna. Valamennyi ellenzéki párt tisztelt képviselői név szerinti szavazáson megszavazták ezt a javaslatot. Ez után legalábbis álszentség, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és benne a szakszervezeti képviselők véleményét lobogtatják a Szocialista Párttal szemben. Mi a szakszervezetekkel sok vitát folytatunk, és nem hiszem, hogy az alapvető stratégiai szövetségünket ellenzéki oldalról el tudják rontani. Kísérletezni persze lehet vele, de akkor mulatságos, hogy ugyanazok kísérleteznek vele, akik máskor arról elmélkednek, hogy a szakszervezetekre épülő önkormányzatokat meg kellene szüntetni és sóval hinteni be a helyüket. (Dr. Kis Gyula József: Nem arról beszélünk!) Ez a fajta gondolkodás, számomra legalábbis, ellenséges... - bocsánat, elnézést a szóért: érthetetlen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Különböző vélemények hangzottak el arról, hogy a nyugdíjreform érinti-e a jelenlegi nyugdíjasokat vagy nem. Természetesen érinti, mert több pontjában a jelenlegi nyugdíjfolyósításról is szól, de azon kívül érinti azért is, mert a nyugdíjasok többségének vannak gyerekei, unokái, családtagjai, és azok érdekeit is természetesen figyelemmel kísérik a nyugdíjasok. Sőt gondolom, ezt a közvetítést is több nyugdíjas figyeli, mint aktív dolgozó, és helyesnek és jogosnak tartom, ha nemcsak olyan szemmel figyelik ezt a vitát, hogy az ő érdekeiknek mi használ. Nyilvánvalóan arra is figyelnek, hogy a fiatalabb nemzedékek, gyerekeik, unokáik számára hasznos vagy nem hasznos ez a rendszer.
Azt javaslom és azt kérem a nyugdíjasoktól, hogy nagyon figyeljenek ezekre a vitákra, minden észrevételre, kételkedjenek, persze bennem is, de másokban is, és igyekezzenek összetenni maguknak azt a képet a nyugdíjreformról, amely az igazságot tükrözi, és adjanak tanácsot családjuk azon fiatalabb tagjainak, akiknek nincs idejük nyomon követni ezt a vitát, és akik nyugdíjreform ügyében akkor is a nyugdíjasok véleményét kérik ki, ha esetleg tulajdonképpen nem a nyugdíjasokat érinti, de nekik van idejük arra, hogy türelemmel, értelemmel és élettapasztalattal oda figyeljenek erre a vitára, hiszen nem először hallanak ilyen vitákat.
Ha már ezt megemlítem, akkor mindenképpen azt kell mondani, hogy akármilyen részletkérdésről is beszélünk, tisztelet és hála illeti azokat a nyugdíjasokat, akik a romokból felépítették ezt az országot, akik az elmúlt 40-50 évben dolgoztak, létrehoztak valamit, akkor is, ha ma egyesek lekicsinylik ennek az eredményét, és az elmúlt években is nagyon nagy áldozatokat hoztak azért, hogy valamilyen módon az ország gazdasága talpon maradjon.
(11.10)
Itt a stabilizáció kapcsán sokan emlegetik Bokros Lajost. Nem tudom, Bokros Lajos majd szobrot érdemel-e vagy nem, de hogy az ismeretlen kisnyugdíjas, aki elviselte - és nagy részük türelemmel viselte el - a megszorításokat, biztos megérdemli.
A nyugdíjkorhatár emelése is szóba került érintőlegesen ezen törvény kapcsán, tisztelt képviselőtársaim. Akadtak ellenzéki pártok, amelyek bejelentették - nem mindegyik, hozzá kell tennem -, hogy hatalomra jutásuk esetén a nyugdíjkorhatárt ismét visszaállítják, leszállítják. Mit jelentene az, tisztelt képviselőtársaim, ha ismét kevesebb lenne az aktív dolgozó, és több a nyugdíjjárulékból élő ember? Azt, hogy a nyugdíjak értéke zuhanna. Zuhanna, tisztelt képviselőtársaim! Ez történne akkor, ha a nyugdíjkorhatárt leszállítanánk, és mindenfajta nyugdíjkorhatár-emelésről egyszer s mindenkorra lemondanánk.
Az természetesen csak egy legenda, hogy a munkanélküliség közvetlen összefüggésben van a nyugdíjkorhatárral. Nyugat-Európa egyes országaiban 62, 65, illetve 70 év a nyugdíjkorhatár, ezzel együtt a munkanélküliség százalékban ugyanannyi, vagy több, mint Magyarországon, sőt, a munkanélküliségnek a struktúrája is egészen hasonló. Könnyű meggondolni persze, hogy ha egy 55 éves orvosnőt akarata ellenére nyugdíjba küldenek, akkor egy 17 éves vájártanulót amúgy sem lehet a helyére állítani. Tudom, hogy ez leegyszerűsítő példa, de valóban az élet azt mutatja, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével nem amiatt és nem azokban az ágazatokban nő a fiatalok munkanélkülisége.
Súlyos felelőtlenség tehát, és pontosan a nyugdíjasok érdekei ellen hat a nyugdíjkorhatár leszállítását követelni. Az a fajta lassú, fokozatos, türelmes emelés, amely megvalósul, hitem szerint valóban az egész társadalom érdekeit szolgálja.
Mikor érdemes megcsinálni ezt a nyugdíjreformot, tisztelt képviselőtársaim? És ha ezeket a kérdéseket veti fel a szakszervezet, a nyugdíjaskamara képviselője, vagy akár az ellenzéki párt tisztelt képviselője, akkor fontos kérdéseket vet föl. Az előttünk levő tervezet nyilván nem tökéletes, és hiszem, hogy módosító indítványokkal vagy akár a reform felállítása során ezen javítani lehet; akkor, tisztelt képviselőtársaim, először is, ha elősegíti a járulékfizetési készség javulását, a becsületesebb befizetésre serkent.
Igen különös azt hallani, hogy itt egyes ellenzéki pártok azt követelik, hogy az özvegyi nyugdíjat például emeljük 50 százalékkal. Szívesen tennénk, csak miből? Ugyanakkor, amikor a kormány megpróbálja a járulékot beszedni például a kistermelőktől, különböző vállalkozóktól, akkor az ellenzék hatalmas patáliát csap: isten ments, hogy járulékot beszedjünk! Nyugdíjként azt tudjuk kifizetni tisztelt képviselőtársaim, amit nyugdíjjárulékként beszedünk. Ha a nyugdíjjárulék beszedése ellen ágálunk, akkor azért ágálunk, hogy a nyugdíjasok ne kapjanak nyugdíjat. Ezt az egyszerű igazságot egyszer talán ki kell mondani ebben a parlamentben.
A magánpénztár és ez az egyéni vezetésű számla, ami megvalósul, remélhetőleg valamelyest növeli a járulékfizetési készséget, az ahhoz való kedvet. Csodát persze nem szabad ettől sem várni, de minden, nagyon szerény előrelépés is komoly bevételnövekedést jelent. Az elemi igazságérzet is azt sugallja, hogy erősebb kapcsolat legyen az aktív évek során fizetett járulék és a nyugdíj között. Nincs nyugdíjas, aki kétségbe vonná azt, hogy a nyugdíjnak valamilyen módon tükröznie kell az évek során befizetett nyugdíjjárulékot - már persze azok esetében, akik fizettek nyugdíjjárulékot. Ilyen módon érhető el talán, hogy értékálló is és differenciált is lesz a nyugdíj.
Alapelvként kell elfogadni - és e tekintetben valóban volt vita a törvény kapcsán -, és ellenzéki képviselőtársaim és a nyugdíjasszervezetek észrevételeit megértem, hogy a jelenleg már nyugdíjban levőknek semmiképp se romoljon, hanem lehetőség szerint javuljon a helyzete. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy lesznek, akiknek nem javul, de nem szabad hagyni, hogy jelentősen romoljon a már nyugdíjban levők helyzete.
Legyen világos az állam szociális felelőssége a nyugdíjra nem jogosultak iránt, hiszen csak akkor térhetünk át egy olyan reformra, amely a járulékfizetésen alapul, ha valamilyen módon gondoskodni tudunk azokról is, akik a maguk hibájából vagy más hibájából nem fizettek járulékot, de mégis el kell tartani őket, mert vannak alapvető szociális jogai az embernek.
Azt gondolom, a szolidaritási elv továbbra is megmarad, és hisszük, és reméljük, hogy az állam alapvetően minden állampolgáráról tud gondoskodni a szociális gondoskodás, a szociális felelősség elve alapján. E tekintetben egyébként egyetértek mindenkivel, aki azt mondja, hogy a szociálpolitikában a szociális juttatásokat végül mindig az államnak kell garantálni. Ezt az elvet semmilyen módon nem szabad feladni, és e tekintetben ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a magánnyugdíjpénztárakat illeti, ezzel kapcsolatban elhangzottak vélemények, kritikák, észrevételek. Nyilvánvaló, ez a rendszer csiszolódni, finomodni fog, ezért erről nem szeretnék beszélni, nyilván mások kitérnek rá. Azt nagyon fontosnak tartom, hogy az özvegyek - ahogy képviselőtársaim elmondták - megkapják a 20 százalékos kiegészítést; ez előrelépést jelent.
Rengeteg kérdést kaptam ezzel kapcsolatban. Azt javasolom minden nyugdíjasnak, hogy érdeklődjön, képviselőknél, másutt, fórumokra menjen el, olvassa a vitákat, próbálja az anyagokat, rövid összefoglalókat megismerni - érdemes. Az élet annyi bonyolult helyzetet tud produkálni, amelyek mindegyikére nem tud a törvényhozó itt most a parlamentben választ adni, de minden kérdést érdemes fölvetni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor ártanánk a nyugdíjasoknak, ha hagynánk lassan összeomlani ezt a rendszert, és akkor használunk az egész társadalomnak, ha a jelenlegi rendszer lassú, óvatos reformjával működőbb és igazságosabb nyugdíjrendszert építünk ki Magyarországon.
Magánemberként, képviselőként, katolikus értelmiségiként rengeteg idős emberrel találkozom, időm jelentős részét idős emberekkel töltöm. Azt mondhatom, bármilyen meglepőnek hangzik, hogy az idős emberek hisznek a jövőben. Az idős emberek hisznek a saját életükön túlmutató jövőben is, hisznek abban, hogy érdemes hosszú távon olyasmibe beleszállni, ami egy emelkedő nemzethez visz minket. Sajnos, hogy akadnak fiatalok, akik kevésbé optimisták, mint azok az idős emberek, akiknek csak megköszönhetjük, és kérhetjük türelmüket és bizalmukat. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
