DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindahhoz a mozaiksorhoz, amit képviselőtársaim most az általános vita e szakaszában elénk tártak, amikor a távközlésről szóló '92-es törvény módosításáról a Magyar Demokrata Fórum véleményét szeretném összefoglalni, akkor ezt a mozaiksort csupán kiegészítem, bár az elhangzottakat illetően némi hangsúlybéli különbséggel. Ugyanis a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint oly mértékű részletességgel taglalni azokat a kérdéseket, amelyeket Kósa Lajos részletesen, pontosan, és nagy hozzáértéssel megtett, nem érdemes a következők miatt.
Ahogyan azt Hoffmann Attila bevezetőben jelezte, véleményünk szerint sem kellőképpen koherens, sőt néhol összefüggéstelen a szabályozás, ugyanakkor, és erről szeretnék majd összefoglalólag szólni, ő is megkérdezte, hogy vajon a törvényjavaslat miért nem merít jobban az európai normarendszerből.
Amit ki szeretnék emelni bevezetőben az MDF véleménye kapcsán, az az, hogy voltaképpen olyan kivételezettségek - és itt Kósához csatlakozom -, monopolisztikus helyzetek jönnek létre, mindkét megelőző hozzászóló nagyon diplomatikusan, vagy tán nem kívánta néven nevezni, a Pann-Tellel kapcsolatos mulasztások és rátelepedések kapcsán olyanfajta monopólium, vagy kvázi monopólium jöhet létre, ami egyrészt szemben áll az Európa Tanács ajánlásaival, illetőleg határozataival, de Magyarország területére vonatkozóan szemben áll a médiatörvény vonatkozó bekezdéseivel is.
Nos tehát, tisztelt Országgyűlés, a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a KHVM előterjesztése az ágazat értékelését tekintve... - értékelésen itt most az ágazatnak nem a jelentőségéről, nem a fontosságáról, nem a mostani kommunikációs kultúrában és nemzetgazdaságban betöltött szerepéről gondolom, hogy kell szólni, hanem az ágazat anyagi, fizikai, forintértékéről. Ez nem egyértelmű, hiszen körülbelül 100 és 300 milliárd forint közötti az előterjesztésben az értékelés, melyhez eközben nincsen hivatalos mérce. Ugyanakkor a nyugati érdekek nyomása érzékelhetően lefelé tereli az árakat. Kósa Lajos képviselőtársam szólt arról, hogy a monopóliumok kapcsán, illetőleg bizonyos lobbyérdekek érvényesülése során a sokak által természetesnek nevezett paci jelenségek közepette sérülnek nemzeti érdekek. A Pann-Tel révén egy lobby készül rátelepülni a létező infrastruktúrára, kiszakítani akarván a piac egy részét. Azért sem tartja a Magyar Demokrata Fórum - talán nem bántó a szó, ha azt mondom - méltónak ezt az előterjesztést arra, hogy A-tól Z-ig, lexikonszócikktől lexikonszócikkig, ahogy ezt Kósa Lajos mondta, valóban műszaki, jogi, sőt definitív kérdésekre kívánnak választ adni az előterjesztők a mellékletben.
Azért nem tartjuk fontosnak vagy érdemesnek ezekbe ilyen részletekbe menően belemenni, mert generálisabb és általánosabb problémákat látunk. Ezek a következők:
A hálózatok működtetése, valamint a tartalmi szolgáltatások címén elkezdődött már egy ideje az előbb említett távközlési lobby és más lobbyk rátelepedése például az Internetre is, ami egyfajta fura módon jelentkező második gorenje-korszakot hozhat Magyarországra, amit úgy értek, hogy a Magyarországról szóló információkat is lassan külföldről fogjuk beszerezni az Interneten át, és a magyar információvagyon célszerű felhasználása és működtetése ehhez képest másodlagos, vagy éppen a gorenje metafora működtetése a magyar információvagyon célszerű itthoni felhasználása és működtetése helyett fog történni.
Ma Magyarországon az információszabadság hiányának egyik legfontosabb összetevője éppen az, hogy a technikai készségek dolgában, mint telefónia, rádió- és tv-vételi lehetőségek s a többi, egyre nagyobb különbségek lesznek régiók, városok és falvak, és ne szégyelljük kimondani, szegények és gazdagok között. Többek között azért, mert a fejlesztés a fizetőképes kereslet után megy, ez természetes, de a jelenség azért válik egyre erőteljesebbé, főleg a közeljövőben, mert a kormányzat nem, vagy nem kellőképpen törődik a hiányok fölszámolásával.
Nos, tisztelt Országgyűlés, az MDF első kifogása az, hogy a Horn-kormány vezérelve nem az elmúlt évtizedekben fölhalmozódott információs infrastruktúra-hiányok fölszámolása, hanem a liberalizálás, ami a súlyos egyenlőtlenségek felszámolása helyett a kormányzati felelősség föladását jelenti, emellett - Pann-Tel - az állami bevételekről való részbeni lemondás.
Az MDF második ellenvetése: a távközlés, műsorszórás, tartalmi szolgáltatások médiaiparrá való összeépülése Magyarországon úgy megy végbe, hogy közben nem tisztázódik az állami és a közérdek, nincs megfogalmazva a nemzeti érdek, nincs megfelelő jogi és pénzügyi szabályozás, hanem az állami feladatokat és kompetenciákat egyszerűen átadják a magánszférának, melynek szereplői nem minden esetben a magyar piaci élet szereplői.
Harmadik ellenvetés: a távközlés - és erről is szólt már az előttem beszélő - az új társadalmi paradigma, az információs társadalom egyik meghatározó pillére a gazdaságban, a társadalmi életben és a kultúrában egyaránt. Aki csak egyszer is használta már előbb általam említett Internetet, a világhálót, az tudja, hogy mit jelent, milyen dimenziókat nyit meg a mai korban az új társadalmi paradigma, ez az említett információs társadalom.
A kilátásba helyezett döntések - amiket részben a távközlésről szóló, előttünk fekvő módosítás is tartalmaz, s ez a lényeg talán, illetőleg a lényeget alkotó gondolatsor első fontos eleme, hogy a kilátásba helyezett döntések -, tisztelt Országgyűlés, mai ismereteink szerint egyértelműen hátrányos helyzetet teremtenek a jövőre nézve.
A negyedik ellenvetés: mielőtt a parlament ilyen horderejű döntések felelősségét veszi magára, használható hatástanulmányokat és elemzéseket kellene, vagy kellett volna kérnie arról, hogy milyen feltételek mellett, milyen jogi szabályozás keretei között lehet a tulajdonra, a működtetésre és a gazdaságosságra nézve döntő, jó elhatározásra jutni. Ezeket az információkat az Országgyűlés elé terjeszteni a kormány kötelessége lett volna, amennyiben a meglévő törvény módosítását egyáltalán komolyan gondolják.
Közülünk, gondolom, senki nem vonja kétségbe az előbb már említett szószedetszerű műszaki definíciók hitelességét, pontosságát. Nyilvánvaló, hogy a szakma számára milyen fontos különbség van műsorszórás, műsorelosztás s a többi, ott rendkívül részletesen fölsorolt több tucatnyi műszaki definíció között. Azonban az Országgyűlés, amelyik egy ilyen típusú munkában ilyen ütemben dolgozik, bár mi mindig így dolgozunk, tehát önmagában ez sem nem mentség, sem nem magyarázat... - de nem távközlési szakember képviselők elé beönteni egy ilyenfajta, mondjuk úgy, szószedetet, beönteni ilyenfajta fogalommagyarázatokat a lényeg megvilágítása helyett, s mindazok helyett, amiket az alábbiakban fel fogok röviden sorolni, ez mulasztás.
Végül az ötödik ellenvetés: a magyar parlamentnek nem volna szabad - reméljük, nem is fog - megelégednie egy korábbi törvény módosításának látszó előterjesztéssel, hanem éppen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán is előzetes szakértői állásfoglalást kellene, vagy kellett volna - vagy fogunk? - kérni arról is, hogy a tervezett lépések hogyan illeszkednek, és illeszkedhetnek-e egyáltalán az Európai Uniónak a távközlési szektor szabályozásával kapcsolatos állásfoglalásaihoz.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezeknek megfelelően a Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, hogy mi, a Magyar Országgyűlés, a távközlést illetően nem vagyunk döntési helyzetben mindaddig, amíg, először: nincs szakértői jelentés arról, hogy mi az európai normákhoz való pontos viszony. Egyébként, aki kapott egy katasztert arról, hogy mik pontosan a távközlésre vonatkozó európai normák, 10, 20, 50 pontban összeszedve, akkor nyilván a részletes vitában az ezekkel rendelkező képviselő ismertetni fogja majd ezt velünk.
(20.00)
Nincs döntési helyzetben az Országgyűlés a távközlést illetően továbbá mindaddig, amíg nincs szakértői jelentés arról sem, hogy az alapvető jogi, törvényi, jogszabályi környezet megváltoztatásának most éppen mi az indoka és az iránya. Amíg nem tudjuk, hogy az adott jó szabályozást kell-e nyitni a globális nemzetközi liberalizáció felé, vagy pedig - és ezt kormánypárti képviselőtársaink véleményét és elhangzott felszólalásait ismerve nem hihetjük - egy elmaradott szabályozást kell alapvetően gyökereiben megújítani, esetleg csak korszerűsíteni.
Nincs továbbá döntési helyzetben az Országgyűlés addig, amíg nincs előttünk jelentés arról, hogy az államigazgatási szabályozásban kinek mire van/lesz kompetenciája az érdekvédelem és az ellenőrzés kérdéseiben; amíg nincs jelentés arról, hogy a szakmapolitikai állásfoglalások - információtovábbítás, használat, kommunikáció és a többi -, aztán az információtechnológia és a telekommunikációs műsorszórási politika viszonya vagy a magyar ipar milyen szerepet fog majd kapni a várható 100 - vagy 300? - milliárdos nagyságrendű fejlesztésekben, mi garantálja mindebben a magyar részvételt és a tartalmi szolgáltatásokban mi garantálja a magyar dominanciát, különös tekintettel a sokat és szeretettel emlegetett, ám a legritkább esetben betartott médiatörvényre.
Nem vagyunk továbbá döntési helyzetben addig, amíg nincs hiteles - és ezt emelném ki hozzászólásom végéhez közeledve - hírközlés-politikai összefoglaló, amíg nincs összefoglaló képünk a hírközlés területének egészéről és ez nincs a parlament előtt; valamint amíg nincs garancia arra, hogy a piac szereplői ne hozhassanak létre az információ és a média szabadságát korlátozó monopóliumokat. Megint egy szögletes zárójelet kell tennem: nyilvánvaló, hogy bizonyos törekvések kikerülni, kijátszani vagy pedig legyengíteni próbálva a médiatörvénynek már a preambulumában megfogalmazott monopóliumellenes tiltásait, a kiskapuk tucatjain keresztül igenis monopóliumok létrehozására törnek és törekszenek - szögletes zárójel bezárva.
Végezetül, tisztelt Országgyűlés, nem vagyunk döntési helyzetben addig, amíg az Antenna Hungáriának az utóbbi időben felgyorsult, a médiatörvénnyel kapcsolatos infrastruktúra-fejlesztései olyan helyzetben vannak, amilyenben vannak, illetőleg amíg adott esetben aktuális üzleti, piacpolitikai számos furcsa dolog - én egyelőre csak furcsának nevezem ezeket a jelenségeket - kapcsolódik éppen most a távközlési törvény módosításához.
Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan tehát: a fenti információk Országgyűlés elé terjesztése és azok megvitatása nélkül az MDF nem tartja időszerűnek a távközlési törvény közelebbről meg nem határozható érdekeket szolgáló jelen módosítását, akkor sem, ha készséggel elismerjük azt - más kormánypárti és ellenzéki képviselőtársainkkal egyetemben -, hogy ez a módosítási kísérlet számos hasznos, a jövőben részleteiben feltétlenül beépítendő vagy el nem ejtendő elemet tartalmaz. Azonban így, ebben az időpontban, ilyen konstellációban, ilyen szerkezetben és a fenti információk hiányában az MDF nem tudja támogatni ezt az elképzelést. Köszönöm.
