DR. HOFFMANN ATTILA
DR. HOFFMANN ATTILA
DR. HOFFMANN ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszteri expozéban tisztelt miniszter úr azzal kezdte, hogy az 1992 novemberében elfogadott távközlési törvény alapvetően jó törvény, de az idő megérett bizonyos elemeinek a módosítására.
Valóban, igaza van dr. Tamássy István képviselőtársamnak, aki június 2-ai felszólalásában a távközlést az elmúlt években Magyarország egyik legnagyobb sikerágazatának nevezte. Az általa már idézett adatok magukért beszélnek, ezeket nem is kívánnám megismételni. Én is csak a saját választókerületem kis példáját teszem ehhez hozzá. Budapest XVII. kerületében - de igaz ez az X. és a XVIII. kerületre is - 1995-ig száz lakosra körülbelül 6-8 telefon jutott, mára ez a szám már 35 körül van. Elértük azt is ezen a területen, hogy mára kínálati piac van, szinte azonnal telefonhoz lehet jutni, akár részletre is. Köszönetet is mond ezért a lakosság, több százezer ember a távközlési ágazatnak, a Matávnak és az Első Pesti Telefontársaságnak is. A mennyiségi fejlődés, növekedés mellett a minőség is ugrásszerűen fejlődött, a hálózat digitalizáltsága már valóban túljutott a 60 százalékos országos átlagon. Miniszter úr szerint a törvénymódosítási javaslat összhangot teremt a médiatörvény és a koncesszióról, illetve a frekvenciagazdálkodásról szóló törvény között.
Nézzük akkor a T/3925. számú törvényjavaslatot magát!
A tervezet több kisebb-nagyobb módosítást tartalmaz az 1992-es törvényhez viszonyítva, amelyek pontosítanak vagy kiigazítanak, elavultakat és időszerűtleneket - például a már kialakult piacszerkezet okán -, nem bizonyultak sikeresnek vagy működőképeseknek. Ezek a kiigazítások vagy törlések nagyrészt rendben is vannak, nem is térek ki rájuk.
A módosítási javaslatok között azonban van néhány olyan koncepcionális kérdéskör, amelyről érdemes szót ejteni. Ezek a témakörök a következők: a közcélú szolgáltatási kör jelentős kibővítése - különös tekintettel a jogok és a kötelezettségek megváltoztatására - vagy a hatósági feladatok megváltozásával, bővülésével kapcsolatos elemek vagy a kábeltelevíziózás kérdésköre, illetve szabályai. Ebben a három kérdéskörben vannak komoly fenntartásaim és aggályaim a tervezettel kapcsolatban. Véleményem lényege a következő:
Az elsőhöz: a törvénytervezet jelenlegi módosítási javaslata kiterjeszti a közcélú szolgáltatások fogalmát, mely szerint lényegében az lehet vagy lesz közcélú szolgáltató, aki nyilvánosan meghirdetett üzletszabályzatot szerződéses feltételekkel alkalmaz, lásd a 10. definíciót a módosításban. Nagyon leegyszerűsítve: szinte aki akar. És miért ne akarna egy szolgáltató közszolgálati lenni, ha ennek a kategóriának vannak előnyei, hiszen jogok kapcsolódnak hozzá, ugyanakkor kötelezettségek szinte semmi?
(19.10)
Miről van szó? Az 1992-es törvény szerint közcélú szolgáltatók a koncesszióköteles távközlési szolgáltatásokat végző szolgáltatók. Ezeknek egyaránt vannak koncessziós szerződéseikből következően - és természetesen számos más jogszabályból eredően is - kötelezettségeik és jogaik.
Néhány a kötelezettségekből: fejlesztés és ellátási kötelezettségek szankciókkal, szolgáltatásminőségi mutatók hatóság által előírva, szankcionálva, kötbérfizetési kötelezettség a fogyasztó felé, az üzletszabályzatok hatósági kontrollja, illetőleg jóváhagyása stb. Néhány a jogokból: a szerződések felmondásának joga törvényes esetekben, a vezetékjogok, a korlátozott kárfelelősség. Vannak és lesznek e tervezetből következően bőven szolgáltatók, amelyek nem koncessziós, de közcélú szolgáltatók az adatátvételi szolgáltatás területén, amelyek a közcélúságból eredő jogokat gyakorolhatják, de kötelezettségeik a koncessziósokkal ellentétben lényegében nem lesznek.
Azt gondolom, a távközlési törvényben a jogok és a kötelezettségek aránya, a fenti szabályok a többivel együtt nemzetközi összehasonlításban is korrekt és jellemzően fogyasztóbarát. Ha ez a módosítás átmegy, akkor lesz belőle egy erősen, illetve aránytalanul szolgáltatóbarát, a jogok és a kötelezettségek viszonyában következetlen törvény. Nem is beszélve arról, hogy ez szerintem visszalépés az európai iránytól; lehetne mondani egy oldallépésnek is.
A második: a hatósági szerepnövekedés, különösen annak jellemzői ebben a tervezetben. Erre talán nem jó az a kifejezés, hogy Európához idomuló, hanem talán egy kicsit ellentétes irányú is lehet szerintem. A távközlésben alkalmazott, illetve alkalmazható eszközök, hálózatok tekintetében eddig is nyomasztó a hatósági szerepvállalás, és a jogosítványok az európai tendenciák tükrében különösen visszásak. Ez a külföldi befektetők szemében pedig különösen érthetetlen és anakronisztikus. A magyarok legalább tudják, hogy ez az örökség a mindenható állam idejéből való, de a külföldiek nem nagyon. A tervezet változtatni kíván ezen a helyzeten, de szerintem nem túl sikeresen. A módosítás szerinti 19. és 19/A §-ok nehezen magyarázhatók részemre - a módosításban a 11. és a 12. §. Például nem tudom, hogy a (3) bekezdés miről szól. Arról, hogy megint évekig nem lesz rendelet, és a hatóság addig ítélkezik, amíg valakik ki nem dolgozzák a megfelelőség lényegi követelményeit?
A hálózatok és a szolgáltatók összekapcsolási és együttműködési szabálya között nehéz eligazodni. A törvénytervezetet és a módosítási tervezetet együtt nézve a szabályozás teljességgel inkonzisztens. Ezekben a témákban hol a kormány csinál majd rendeletet, hol a KHVM-es miniszter, hol pedig a feleknek kell szerződniük. Mi lehet ebből az érdekes törvényi háttérből más, mint egyedi és eseti érdekeknek alárendelt megoldások? Véleményem szerint a mindent tudó és a mindenható hatóságosdi helyett a műszaki harmonizáció eszközeiként jellemzően nem a hatósági engedélyek, hanem a szabványok alkalmazása kívánatos. Erre halad ma a világ, de főképp Európa, ahol az államnak fontos esetekben - például nemzetvédelem vagy életvédelem stb. - a hatóságok inkább szabványok megalkotását kezdeményezik és alkalmazásukat elrendelik, mintsem hatósági engedélyeket osztanának.
A szabványok a piaci szereplők közmegegyezésén alapulnak, annak termékei, és semmiképpen nem hatósági döntések tárgyai. Így sokkal harmonikusabb és korrektebb módon szabályoznak, illetve hatnak a piacra. Még a szabványokról annyit, hogy a hazai szolgáltatóknak ma már szinte mindegyike a nemzetközi szabványosító szervezetekben jut hozzá az új technológiákhoz. Ezek keretében alakítják a hálózati és szolgáltatói együttműködés műszaki feltételeit.
A harmadik, ami a kábeltelevízió kapcsán le van írva: az én értelmezésemben csak annyi, hogy ha ezután egy kábeltelevízió társaság meghirdet egy üzletszabályzatot, azzal közcélúvá nyilvánítja magát. Ebből a közcélúságból azután számos előnyt élvezhet úgy, hogy a serpenyőben a másik oldalon semmi kötelezettsége nincs. Ez kétségtelenül szolgáltatóbarát lépés, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy fogyasztóbarát is. Dilemmáim a következők:
Hol vannak a szabályozási célok megfogalmazásai, a kábeltelevízió műszaki szabályozása vagy más fontos kategóriák, mint az előfizető által műsorok és műsorszolgáltatók szabad választásának feltételei? Miért nem merít ez a tervezet az európai szabályozásból e tekintetben többet?
Végül a tűrésre kötelezésről:
A törvényjavaslat szerint a meglévő hálózatok alépítményeinek tulajdonosai vagy üzemeltetői tűrésre kötelezhetőek. E jog európai szabályokkal történő indoklása nem túl jó, ugyanis az európai tűrésre kötelező szabályok nem ilyenek és nem ilyen jogosultakra vonatkoznak, például a kábeltelevízióra sem. E szabályokkal sikerült elérni azt is, hogy gyakorlatilag lesz olyan kivételezett közszolgáltatói infrastrukturális kör, amelyekre nem érvényesek a közművekre és a közterületek igénybevevőire hatályos területrendezési szabályok, hanem minden további nélkül igénybe vehetik a más által létesített alépítményeket.
Ilyen kivételezett lehetőséget mi indokolhat? A meglévő alépítmények tulajdonosainak még annyi joguk sem marad az ingatlanaik felett, mint amennyi a közterületeknek van. A meglévő alépítmények készítésekor a létesítők csak saját igényeikre terveztek és létesítettek. E lehetőség a magántulajdonhoz kapcsolódó jogokat sérti, és törvény által szentesített eltulajdonításhoz vezethet. A meglévő alépítmények kapacitása véges. Mi történik például akkor, ha újabb szolgáltatók jelentkeznek akár egy hónap múlva? Miért pont egy bizonyos szolgáltató szerzi meg ezt a jogot? Mi történik, ha tönkremegy az esetleges új vendég? Ez felvetheti a tulajdonjogok további alakulásainak kérdéseit, illetve a tulajdonjoghoz kapcsolódó további jogok és kötelezettségek alakulásának kérdéseit.
Összefoglalva: szerintem jobb megoldás lenne, ha a hírközlés-politikai koncepció és a műsorelosztásról szóló törvény koncepciójának megvitatását követően a frekvenciagazdálkodásról szóló törvények módosításával együtt egy csomagban tárgyalná a tisztelt Ház ezt a kérdéskört. De ha ez nem lehetséges, akkor igen megfontolt szakmai vitákban elfogadott módosító javaslatokkal együtt ajánlom majd a tisztelt Háznak elfogadásra.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
