KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap a kormány nevében Akar államtitkár úr már jó néhány félreértést megpróbált tisztázni a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, illetve jó néhány makroösszefüggésre igyekezett felhívni a figyelmet. Én most a felosztó-kirovó rendszert érintő, a tényekkel, illetve a törvénycsomagban szereplő javaslatokkal ellentétes felvetésre szeretnék néhány gondolattal reagálni, bízva abban, hogy talán így elkerülhető a téves alapokra épített vélemények ismétlése. A lefolytatott közel egyórás kétperces-vitára gondolva azt hiszem, nem sok reményt fűzhetek ehhez, de azért mégis reagálnék.
Néhányan élesen bírálták a benyújtott javaslatot amiatt, hogy a szerzett jogoktól foszt meg, a gyermekgondozás és a felső fokú tanulmányok idejét kiveszi a nyugdíjra jogosító szolgálati időből.
(10.50)
Ilyen megállapítást, azt gondolom, azok a képviselők tettek, akik vagy nem olvasták el a társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvényjavaslat legelejét sem, vagy pedig azt jóindulatúan félreértették. Emlékeztetőül a törvényjavaslat 3. oldalán szereplő 3. §-át, amely igen rövid, szó szerint szeretném idézni: "Az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetőleg korlátozni nem lehet." Ennek a követelménynek mindegyik törvénytervezet megfelel. A már megszerzett jogok csorbítása, korlátozása, eltörlése egyik törvényjavaslatban sem szerepel.
A társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvényjavaslat 38. §-ára is felhívom a szíves figyelmüket. Itt rögzítjük ugyanis a szerzett jogok védelmének meghatározó szabályát, mely szerint nyugdíjszerző szolgálati időként kell figyelembe venni azokat az időket is, amelyek az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősültek. Ez tehát azt jelenti, hogy aki például 1997-ben fejezte be egyetemi tanulmányait, vagy akkor volt gyesen, és mondjuk most 23 éves, akkor ha majd közel 40 év múlva nyugdíjba megy, ezek az évek akkor is elismerésre kerülnek. Szó sincs tehát korábbi nyugdíjjogok megvonásáról. Ugyanakkor a nyugdíjrendszer átalakításánál a jövőre vonatkozóan a hagyományos felosztó-kirovó rendszerben is jó néhány változtatást azért kell tennünk, mert az egyes jogszerzéseket meghatározó korábbi feltételekben is jelentős változások történtek, és ezeket a nyugdíjrendszerben is követnünk kell.
Ilyen követő jellegű, a gyes feltételeiben történt változással összehangolt módosítást javasolunk a gyermekekhez kapcsolódó kedvezményeknél is. Többen is kifogásolták, hogy az új szabályok szigorító hatásúak, és a gyermeküket 1997 után szülő édesanyák számára jelentős többletterhet jelentenek.
Tisztelt Ház! Nyugodtan mondhatom - és az alábbi rövid összehasonlítással bizonyára mindenki belátja -, hogy ez nem így van. Nézzük a jelenlegi helyzetet! A gyermek születéséhez kapcsolódó terhességi-gyermekágyi segélyen töltött 24 hét, vagyis mintegy fél év járulékfizetés nélküli szolgálati időt jelent a biztosítási jogviszonyban álló édesanyáknak. Ezt követően a gyes a gyermek 3 éves koráig vehető igénybe, s e két és fél év, vagyis 30 hónap alatt a gyes összegéből 6 százalékos egyéni nyugdíjjárulékot kellett fizetni.
Mit tartalmaz a benyújtott javaslat? Miután a gyesre jogosultság 1995 óta már nem biztosítási jogviszonyhoz, hanem jövedelemhatárhoz kötődik, a gyes idejének eddigi beszámítása már diszkriminatív hatású, hiszen a kisgyermekes anyák egy része nem szerezhet a gyermek otthoni gondozásával szolgálati időt. Ezért született az a benyújtott, az ÉT-n létrejött kompromisszumos javaslat, hogy a gyes helyett minden gyermek után gyermekenként 2-2 év járulékfizetés nélküli szolgálati időt elismerünk, és az egyéni járulékfizetéstől is eltekintünk. Természetesen a terhességi-gyermekágyi segélyezés fél éve továbbra is járulékfizetés nélkül beszámít, így gyermekenként két és fél év kedvezmény általánosan érvényesül, függetlenül attól, hogy az édesanyák gyermekük otthoni gondozásának ideje alatt nem dolgoznak avagy dolgoznak - és ez utóbbi esetben nincs is szolgálatiidő-kiesésük.
Valóban más ez a kedvezmény, de a két rendszer pénzügyi mérlegének összehasonlítása alapján belátható, hogy egyéni többletterheléssel a változtatás nem jár. A jelenlegi gyes utáni 30 havi járuléklevonás összegét ugyanis a javaslat szerinti két és fél év járulék nélküli idővel, a gyermek 3 éves koráig terjedő fél év megvásárlásának terhével kell szembeállítani. Ez pedig a 30 százalékos járulék megfizetésével és az ehhez kapcsolódó adókedvezménnyel együtt nem több, mint a gyes teljes idején levont járulék. A javaslat szerint a szolgálatiidő-vásárlás nincs időhöz kötve, ezt a nyugdíjazásig bármikor - tehát amikor jobb jövedelmi viszonyok közé kerül az illető - lehet realizálni.
Ezenkívül a javaslat lehetővé teszi, hogy ha az édesanyák a gyermekükkel 3 éves korukig otthon maradnak, akkor - függetlenül attól, hogy gyesre jogosultak vagy sem - egyéni döntésük alapján további szolgálati időt vásárolhatnak az előbb említett járulék adókedvezménnyel és időbeli korlát nélküli megvásárlásával. A gyermekgondozási idő megvásárlása nem kötelező, ez egyéni döntési kompetencia. Nem vitatjuk, hogy ez a szabályozás talán bonyolultabb, és bár nem rosszabb, de a jelenlegi igazságtalanságot teljeskörűen nem rendezi. Éppen ezért is nyitottak vagyunk az ésszerű módosítások befogadására.
Az egyetemi évek beszámítása is a gyermekgondozás idejéhez hasonlóképpen változik. Akik 1998 előtt folytatták felsőfokú tanulmányaikat, azok számára, bármikor mennek nyugdíjba, ez az idő nyugdíjszerző szolgálati időnek számít. Akik 1998 után vesznek részt felsőfokú képzésben, azok a gyermekgondozás idejéhez hasonló szja-kedvezmény mellett bármikor megvásárolhatják ezeket az éveket akkor, amikor például a legjobban keresnek. De lehetőséget ad a törvény arra is, hogy helyettük akár a munkáltató is fizesse - szintén az aktuális minimálbér után - a nyugdíjjárulékot.
A nyugdíjreformot elveiben egyértelműen támogató hozzászólásokban is megjelent a társadalmi preferenciáknak, a gyermekvállalásnak, a képzettség szintjének a nyugdíjrendszerbeli további növelésének az igénye. A ma nyugdíjban lévők összességét tekintve a járulékfizetés nélküli idő - tehát az egyetem, a gyermekgondozás, a betegség - alapján kifizetett nyugdíjteher jelenlegi költségvonzata a szakértői becslések szerint 40-60 milliárd forintra tehető. Ez 2-3 százalékpontot kitevő járulékterhelésnek felel meg. Ugyanakkor jogos igény a járulékok csökkentése. A kormányzati javaslat tendenciájában a járulékcsökkentés lehetőségét helyezte előtérbe.
Az özvegyinyugdíj-rendszerrel kapcsolatban felmerült problémák az esetek többségében félreértésen alapulnak. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a változás lényegét, és a félreértéseket néhány példán keresztül tisztázzam!
Az özvegyinyugdíj-rendszer igazságosabbá tételének igénye már évek óta napirenden van. A rendszer belső ellentmondásai közül azt érte a legtöbb és jogos támadás, hogy az az özvegy, aki saját nyugellátásra jogot szerzett, nem részesülhet az elhunyt házastársát megillető, több évtizeden keresztül járulékfizetéssel megszerzett ellátásból. A mai rendszer mindössze arra ad lehetőséget, hogy az átlagos alatti saját ellátás esetén a túlélő nyugdíját az együttfolyósítási határig kiegészítsék. Ez a határösszeg 1997-ben 20 400 forint. Az viszont, aki saját ellátásra nem szerzett jogosultságot, a korhatár betöltésétől élete végéig korlátozás nélkül özvegyi ellátásban részesül akkor is, ha még aktív kereső, magas jövedelemmel bír. Ezt a legkirívóbb ellentmondást, hogy a járulékfizetéssel saját ellátásra jogot szerzett személyeket kvázi büntetjük, kívánja az új nyugdíjrendszer megszüntetni, amikor a saját nyugdíj mellett lehetővé teszi egy 20 százalékos mértékű özvegyi ellátás folyósítását.
Az özvegyinyugdíj-rendszer tervezett változtatása nem érinti az özvegyi nyugdíj jogosultsági szabályait; változatlanul állandó jelleggel özvegyi nyugdíjra a két gyermeket nevelő vagy a rokkant, vagy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött özvegy jogosult, ha az elhunyt házastárs, élettárs az életkorának megfelelően előírt szolgálati időt megszerezte. Változatlanul jogosulttá válik az özvegy nyugdíjra akkor is, ha az előbbi feltételek az elhalálozást követő 10 éven belül bekövetkeznek; az 1993. március 1-je előtt megözvegyülteknél ez az időszak maximum 15 év lehet. Ezt nevezik a jogosultság feléledésének.
E kérdésben számos félreértés van. Sokan úgy gondolják, ha egy nyugdíjas özvegy jelenleg nem kap özvegyi nyugdíjat, akkor 1998. január 1-jétől is csak akkor lesz jogosult, ha a haláleset kevesebb mint 15 évvel ezelőtt következett be.
(11.00)
Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem így van. A megrokkanásnak vagy a nyugdíjkorhatár betöltésének kellett bekövetkezni a haláleset után maximum 15 évvel. Például ha az elhunyt az előírt szolgálati idővel rendelkezett, akkor 1998. évben minden nyugdíjaskorú nő, aki 40 éves kora után özvegyült meg, és minden nyugdíjaskorú férfi, aki 45 éves kora után özvegyült meg, kérheti a saját nyugdíja mellé az új, 20 százalékos özvegyi nyugdíjat. Ez a szabály az özvegyi jogosultaknak rendkívül széles körben biztosítja a jelenleg korlátozottan, illetve egyáltalán nem folyósított özvegyi ellátást, amely a 20 százalékos mérték mellett is több mint 17 milliárd forintot juttat azok számára, akik a korlátozott folyósítás vesztesei voltak. Ez a nagyságrend jól tükrözi a mai rendszer tarthatatlanságát, hiszen a 20 százalékos mérték 17 milliárd forinttal többet nyújt számukra, mint a jelenlegi 50 százalékos özvegyi nyugdíjhoz tartozó, korlátozó folyósítási szabály.
A másik probléma, amelyet felvetnek, hogy az új, 20 százalékos mérték alacsony azoknál a személyeknél, akik saját nyugellátásra nem szereztek jogot. E kérdés megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az érintettek egy része jogosult lesz vagy akár jelenleg is már jogosult saját nyugdíjra, de a saját nyugdíjat még nem igényelte, mert aktívként tovább dolgozik a nyugdíjkorhatár betöltése után is. Ebben az esetben rászorultságról nem beszélhetünk.
A nyugdíjrendszer keretében pedig irreális elvárás a célzott, meghatározott személyi kört érintő rászorultsági ellátások előírása. Nemcsak azért, mert a nyugdíjfolyósító az egyén jövedelmeiről nem rendelkezik információval, egyéni jövedelemnyilatkozatot sem tud ellenőrizni, hanem elsősorban azért, mert az Alkotmánybíróság korábbi döntései alapján egyértelmű, hogy a nyugdíjrendszer keretében a járulékfizetéshez legalább arányaiban nem kapcsolódó megoldás nem alkalmazható, mert ez a járulékfizetésre jogot szerzettekkel szemben diszkriminatív. Ezért a saját jogon nyugdíjjal nem rendelkezők ellátásáról - függetlenül attól, hogy özvegy vagy sem - a szociális ellátórendszer keretében kell gondoskodnunk, és gondoskodunk is. A nyugdíjreformcsomag egyik lényeges rendező elve, hogy a szociális feladatoktól megtisztítsuk a nyugdíjrendszert.
Csaknem minden ellenzéki képviselő és számos kormánypárti képviselő is felvetette a nyugdíjak értékállandóságának, az indexálás módosításának problémáját. Erre egyértelmű válasz a nyugdíjasok érdekképviseleteinek vezetőivel történt megállapodás tükrében célszerű majd adni. Itt azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amikor a nyugdíjasok sorsáról beszélünk, akkor nem pusztán 1998-ról kell beszélnünk, hanem az ezt követő évek pozíciójáról is.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
