AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, egy vitát nemcsak az minősít, hogy hány óráig tart, hanem az is minősíti, milyen mértékben figyelünk arra, hogy mi hangzik el ebben a vitában.
Nekem volt szerencsém e héten pontosan ebben a kérdéskörben, a költségvetési hiány összefüggésrendszerében megszólalni, és úgy tűnik számomra, mintha ez a megszólalás többek számára nem is történt volna meg ebben a Házban. Itt egy gondolatot szeretnék csak az önök figyelmébe ajánlani. Nevezetesen: ha egyszer az államháztartás hiánya úgy nő meg, hogy ezt a többlethiányt a belső megtakarítások növekedése finanszírozza, akkor ez a körülmény nem teszi szükségessé, hogy külső megtakarításokat vonjunk be, ez a körülmény nem jár a fizetési mérleg romlásával.
Arra is szeretném az önök figyelmét fölhívni, hogy az egész elmúlt hároméves időszakban, amikor a költségvetési hiány csökkentésével kapcsolatban érveltünk a Házban, a fő érvanyagunk mindig az volt, hogy Magyarországon sajnos a költségvetési hiány és a fizetésimérleg-hiány, az ikerdeficitek együtt szoktak mozogni. Ebben az esetben nem egy ilyen helyzetről van szó, ezért mondjuk azt, hogy abban a mértékrendben, amilyen mértékrendről itt most beszélünk - tehát amely minden számítás szerint a GDP 1 százaléka alatt lesz az egyes években -, ez a többlet államháztartási hiány nem okoz gondot, mert nem jár együtt a külső megtakarítások szükségszerű bevonásával; sőt a számításaink azt mutatják, hogy az ország ilyen eladósodás mellett is a maastrichti kritériumoknak tökéletesen meg fog tudni felelni akkorra, amikorra egyáltalán a monetáris unióhoz való csatlakozás aktuális feladat lehet. Ez persze nem most van igazából, nem is 2000-ben van, hanem mondjuk 2005 táján lehet legkorábban.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
