CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány által beterjesztett és az Országgyűlésben most vita tárgyát képező társadalombiztosítási reformok megvalósulása arra az időre várható, amikorra reményeink és hitünk szerint az Európai Unió teljes jogú tagjai leszünk. Ezért célszerű már most megvizsgálni: mennyiben érintik ezek a reformok az Európai Unióban várható helyzetünket?
Felvételi esélyeinket mostani döntéseink nem befolyásolják. Akár marad a részben megreformált jelenlegi társadalombiztosítási rendszer, akár gyökeresen átalakítjuk, ez nem jelent előnyt vagy hátrányt a felvételünkért folyó versenyben. Ugyanis az Európai Unión belül sincs egységes társadalombiztosítási rendszer.
Ma még nem beszélhetünk teljes értékű, uniószintű társadalombiztosításról, mivel a tagállamok társadalombiztosítási rendszerei egymástól függetlenül fejlődtek ki, illetve az egyes országok szociális, gazdasági viszonyai rendkívüli mértékben eltérnek egymástól. Az Európai Unió egyelőre nem is kívánja meg a különböző társadalombiztosítási rendszerek teljes körű harmonizálását, helyette koordinációra törekszik.
A tagországok közötti kapcsolatot két- és többoldalú államközi szerződések szabályozzák, illetve uniószinten annak néhány kérdését a Szociális Charta rendezi. A tagállamok közötti szerződések viszont átfogják a társadalombiztosítás valamennyi üzletágát, ágazatát, pénzügyi elszámolási rendjét, illetve az eljárási szabályokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összesítve, csupán azt mondatjuk, hogy a Európai Unió minden egyes államában létezik a társadalombiztosítás három klasszikus ága: a betegségi, az öregségi és a családi biztosítás központi rendszere. És most tessék figyelni! Ezen belül 88,8 százalék a felosztó-kirovó elven, csupán 7,9 százalék a tőkefedezeti elven, és 3,3 százalék a kiegészítő biztosításokon keresztül kifizetett szolgáltatások aránya.
A jelenlegi, nagyon differenciált állapot a munkaerő és a tőke szabad vándorlása közepette azonban sokáig nem tartható. Ezért az Európai Unió tagállamai társadalombiztosítási koordinációs törekvéseit jelenleg nem csupán két- és többoldalú államközi szerződések, hanem az elmúlt évtizedekben hozott szociális alapjogok elfogadása is elősegíti. Az 1989-ben elfogadott Szociális Charta 12 alapelvet tartalmaz, illetve 49 intézkedési javaslatot tesz a munkavállalók szociális jogainak érvényesítése érdekében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió létrejöttével megteremtődtek a szabad munkavállalás jogi lehetőségei a tagállamokban. Ennek hatása a társadalombiztosítási törvényhozásban is érvényesül. Ez az érvényes EU-jog szerint azt jelenti, hogy az állampolgárok szabad munkavállalására tekintettel:
1. a fogadóállam olyan szolgáltatást köteles garantálni egy másik tagállamból érkezett biztosított részére, mint amit a fogadó állam állampolgára vagy hasonló státusú munkavállalója kap.
2. A különböző tagállamokban szerzett szolgálati időket össze kell adni.
3. A szolgáltatást olyan személyek részére is meg kell adni, akik másik államban biztosítottak, mint ahol laknak.
Végül: a nyugdíjak tekintetében a mindenkori lakhely szerinti tagállam az illetékes, de figyelembe kell venni a legnagyobb kedvezmény elvét, vagyis mindig a biztosított részére legkedvezőbb szolgáltatást kell nyújtani.
Ha tehát azt mondjuk, hogy az európai uniós felvételünket nem érinti a társadalombiztosítási reform, akkor azt is ki kell mondanunk, hogy az egységesülő Európában - ellentétben az észak-amerikai és dél-amerikai modellel - minden bizonnyal a központi társadalombiztosítás felosztó-kirovó elvén működő rendszer lesz a meghatározó modell. Ennek következtében könnyebb helyzetben lesznek azok az országok, amelyekben jelenleg is ilyen rendszer működik, mint azok, amelyek kénytelenek lesznek a széttagolt, számos magánbiztosító által képviselt biztosítottak követeléseit elfogadni. Hiszen gondoljuk meg, hogy bármifajta egységesítés csak felfelé nivellálással történhet, a szerzett jogokat nem lehet csökkenteni, ezért a legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtó rendszer bevezetése óriási tőkeráfordítást igényel azoktól az országoktól, ahol ezen szolgáltatások értéke gazdasági helyzetük következtében jelenleg alacsonyabb. Ilyen áldozatra magánszerződések alapján létrejött magánbiztosítókat természetesen még az állam sem kötelezhet.
Ezért kénytelen lesz megváltani ezeket a szolgáltatásokat a majdani költségvetés. És gondoljunk bele abba is, tisztelt képviselőtársaim, hogy ötven-hetven év múlva, mire ez az egységesítés várható, már minden magyar biztosított befektetéseinek 25, esetleg 30 százaléka ezen magánbiztosítók tulajdonát képezi.
(13.00)
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Gondoltak önök arra, hogy az üzleti biztosítók mai pillanatnyi érdeke miatt milyen mérhetetlenül nagy terheket kívánnak róni gyermekeikre, unokáikra? Kérem, gondolkozzanak el ezen mielőtt döntésünket meghozzák!
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)
