DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ
DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ
DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, a kormány hálás lehet ezért a parlamenti vitáért, mert a vita során felmerültek mindazok a kérdések, amelyek a nyugdíjreform bevezetésekor majd a társadalmat foglalkoztatni fogják.
(12.30)
Úgy gondolom - erről konkrét tapasztalataim is vannak, mert részt vettem néhány előkészítő jellegű nyugdíjvitában és fórumon -, hogy a társadalom sokkal értelmesebben viszonyul a nyugdíjreformhoz, mint az ellenzéki pártok, és hamarabb felfogja a nyugdíjreform lényegét.
Tisztelt Országgyűlés! Van azért ennek a mostani vitának néhány pikantériája és tanulsága is. Mindazok, akik nem szűnnek meg átok- és szitokszóként emlegetni a Bokros-csomagot, most hirtelen aggódni kezdenek a költségvetési hiány miatt. Mindazok, akik eddig a növekedési politikát hiányolták, most az ellen tiltakoznak, hogy bejön egy faktor a gazdaságba, amely a növekedést előidézheti. Mindazok, akik azért aggódtak, hogy hová lesz a befizetett járulék, most azért ellenzik a nyugdíjreformot, mert a nyugdíjreform megmondja az embereknek azt, hogy tulajdonképpen hová lesz a befizetett járuléknak legalábbis egy része. Úgy látom, az ellenzék meglehetősen tipeg-topog e körül a törvény körül, illetőleg - miután tegnap óta tudjuk, hogy nincs ellenzék, hanem egyes ellenzéki pártok vannak - az ellenzék egyes pártjai téblábolnak ekörül a törvény körül.
Tisztelt Országgyűlés! Természetesen nem akarok minősítést adni az eddigi vitáról, csak négy vagy öt kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyek felmerültek. Megmondom őszintén, a korábbi időszakban bennem is felmerültek, és meglehetős nehézséget okozott számomra, hogy önmagam számára is megválaszoljam ezeket a kérdéseket. A nyugdíjszakma-politikai kérdésekhez pedig azért nem akarok hozzászólni, mert részünkről Csehák Judit és Kósáné Kovács Magda olyan ragyogóan fejtegette ezeket a szakmai kérdéseket, hogy én a nyomukba sem érnék. Így tehát csak politikai kérdésekkel szeretnék foglalkozni és még egy kérdéssel a végén.
Ami felmerült több párt vezérszónokánál, az a kérdés, hogy időszerű-e a nyugdíjreform. Ezt a KDNP feszegette, de ez volt Boross Péter képviselő úr felszólalásának kérdése is: megérett-e az idő? De a Kisgazdapárt, elsősorban Torgyán József is azt mondja, hogy nem megfelelő a helyzet a nyugdíjreform bevezetéséhez, mert hiszen a magyar gazdaság helyzete irreális - állítja.
Nos, én el tudom képzelni, hogy az ellenzék számára itt az országban minden pocsék, különösen az a legirreálisabb háztartási, hogy az ellenzék ellenzékben van, úgyhogy meg is tudom érteni az ellenzék ezt a gondolatát vagy kifogását. Viszont elég egy pillantást vetni a statisztikákra, akkor már látjuk, hogy a makrogazdasági egyensúlyok nagyon szépen alakulgatnak, az infláció csökken, a munkanélküliség csökken, a termelés növekszik, tehát a gazdaság megindult kifelé a válságból, a korábbi recesszióból. Úgyhogy én az országot kifejezetten nyugdíjreformképesnek tartom. Igaz, természetesen van feketegazdaság, munkanélküliség, azonban ami a feketegazdaságot illeti, úgy gondolom, hogy a reform a tisztességes embereknek készül. Azoknak az embereknek, akik rendesen fizetik a járulékot, akik gondoskodnak a családjukról, felelősséget éreznek a környezetük iránt, éppen úgy, ahogy a MÁV forgalmi szabályzata is azoknak szól, akik fönn ülnek a vonaton, vagy pedig fel akarnak ülni a vonatra. Így a nyugdíjreform is azoknak az embereknek szól, akik betartják a törvényeket és a szabályokat. Nyilvánvaló, hogy ha vannak - és valószínűleg többek között a nyugdíjreform következtében egyre kevesebben lesznek - járulékelkerülők, az még nem jelenti azt, hogy a nyugdíjreformot nem kell vagy nem lehet bevezetni.
A második, amit ezzel kapcsolatban megemlítenék, az a következő: azt látjuk, hogy egész Európa lázasan, szinte pánikszerűen keresi a lehetőséget, hogy hogyan tudjon kimenekülni a nyugdíjválságból. Ez jellemzi a nyugat-európai országokat és végig Kelet-Európát a balti államokig bezárólag. Ebből az a következtetés adódik, hogy a nyugdíjreform iránti igény független az adott ország gazdasági állapotától, független attól, hogy mekkora ott a feketegazdaság, milyen a növekedés és mekkora a munkanélküliség. Ez pedig azért van, mert a nyugdíjreformokat talán nem is annyira az adott gazdaság helyzete, hanem a nagy és hosszú távú népesedéspolitikai trendek kényszerítik ki. Én, aki megéltem már egypár reformot, mindig azt láttam, hogy amikor egy reformot be akarnak vezetni, mindig vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ezt nem lehet, ezt nem szabad, mást kell csinálni. Az a tapasztalat, hogy a reform halasztása mindig fokozza és elmélyíti a problémákat. Azt hiszem, ugyanez lenne várható a nyugdíjreform elhalasztása esetén is.
Még egyet mondanék az első kérdéssel kapcsolatban. Úgy látom, hogy most az országban megérettek a nyugdíjreform feltételei. Egyrészt teljesen nyilvánvaló, hogy a korábbi rendszer nem vihető tovább. Rendelkezésre állnak a reform szellemi feltételei, remélhetőleg rendelkezésre állnak az objektív anyagi feltételei is. A parlamentben látjuk a két koalíciós párt elhatározását és eltökéltségét a nyugdíjrendszer iránt, és rendelkezünk a társadalmi partnerek, a szociális partnerek felhatalmazásával is, hogy a kormány a nyugdíjreformot a parlament elé beterjessze. A további késlekedésre nem látok okot, annál is inkább, mert az idő nemhogy érett a nyugdíjreformra, hanem azt lehet mondani, hogy túlérett állapotban van.
A második ilyen probléma, amivel foglalkozni szeretnék: felmerült, hogy a nyugdíjreform nem kezeli megfelelően a demográfiai, családpolitikai és egyéb kérdéseket. A következőképpen látom ezt a helyzetet. Engem is rendkívül aggaszt, és rémálomnak tartom a 8,4 milliós magyarságot 50 év múlva. Engem is rendkívül aggaszt a munkanélküliség és az országban található szociális feszültségek. Mégis azt gondolom, hogy nem a nyugdíjrendszerben kell megoldani ezeket a problémákat. A nyugdíjrendszer arra való, hogy méltó nyugdíjat fizessen a nyugdíjasoknak. Ha belekeverünk ebbe a rendszerbe más összefüggéseket és más rendszereket, akkor végül is az következik be, hogy a nyugdíjrendszer eredeti hivatása nem fog teljesülni.
Azt gondolom, nem az én világnézetemmel vagy társadalomképemmel van ebben a tekintetben baj, hanem azok társadalomképével, akik összekeverik a dolgokat, és azután csodálkoznak, ha a fejükre esik minden, vagy pedig más fejére, mint ahogy 1994-ben történt. Csak nagyon röviden említeném meg, hogy azt a kereszténydemokrata javaslatot, amelyik premizálná a nyugdíjrendszerben azokat, akik szakképzetten gyerekeket nevelnek, én rémálomnak, egyszerűen hajmeresztőnek tartom.
(12.40)
A harmadik ilyen kérdés a makrogazdasági összefüggések kérdése. De ezzel tényleg csak dióhéjban tudok foglalkozni, mert látom, hogy az idő meglehetősen elszaladt. Egyrészt itt több felszólalásban a prognózisokat vagy a prognózisok helyességét vitatták. Úgy gondolom, alapvetően helytelen felfogásból kiindulva, aki valamikor prognózist készített, az tudja, hogy soha nem az következett be, mint amit a matematikai számítások kihoztak. Nyilvánvaló, hogy most sem a 3,5-4-5 százalékos növekedések fognak bekövetkezni egymás után. Ezt ettől a számítástól egyszerűen nem lehet elvárni. Nyilvánvalóan a fejlődés ciklikus lesz, lehetnek rosszabb évek vagy jobb évjáratok, ez teljesen természetes. De nem is az a feladatuk a számításoknak, a modelleknek, hogy a következő 50 év gazdasági növekedését előre jelezzék, hanem az - és ezt a feladatát véleményem szerint kifogástalanul teljesíti -, hogy bemutassák: még a nagyon lassú növekedés esetén sem lesz az államháztartási mérlegben a nyugdíjrendszer miatt kezelhetetlen hiány. Ezt a feladatát a számítás - szerintem - eléggé megbízhatóan teljesíti.
Ami a felosztó-kirovóból való kivonás miatti költségvetési deficitet illeti, korábban nekem is ez okozott legnagyobb problémát, megmondom őszintén. Most viszont úgy gondolom, a cél érdekében az állam egy óvatos, kismértékű eladósodást is magára vállalhat esetleg, igen kevés kockázattal. Hiszen abban az esetben, ha a tőkefedezeti rendszerből a gazdaságba áramlik a pénz és befektetik, akkor ebből nyilvánvalóan növekedés származik. Ebből a növekedésből következően magasabb lesz az adóbevétel, csökkenni fog a munkanélküliség, a pénzkínálat növekedése pedig lenyomja a kamatokat is. Így aztán minden valószínűség szerint vagy józan számítások szerint nemcsak a gazdaságban kezdődik el növekedés, hanem csökken az államháztartásban, a költségvetésben keletkező deficit is.
A következő ilyen makrogazdasággal összefüggő kérdés a külföldre való tőkekivitel kérdése volt. Bár azt hiszem, a parlament ezt is meglehetősen megtárgyalta, de hadd mondjam el ezzel kapcsolatban is véleményemet. Az a meglátásom - és úgy is látom -, hogy egész Európában akadályozzák a nyugdíjpénztárak tőkekivitelét, kivéve Írországot, Angliát, Hollandiát, amennyire jól emlékszem. S itt is meg lehet akadályozni. Ez nyilvánvalóan szabályozási kérdés. Az gazdaságpolitikai választás kérdése, hogy vajon az-e a célszerűbb, hogy a nyugdíjpénztárak hozamát maximáljuk, vagy pedig az, hogy a nyugdíjpénztárak ne külföldön, hanem belföldön fektessék be az összegyűjtött tőkéjüket. Ez gazdaságpolitikai mérlegelés kérdése.
Gazdaságpolitikai mérlegelés kérdése ugyanakkor az is, hogy vajon megfelelő feltételeket nyújt-e az ország a nyugdíjpénztárak tőkéje számára. S abban az esetben, ha az ország nem megfelelő befektetési terület, akkor nemcsak a nyugdíjpénztárak nem fektetnek ide, hanem senki nem fektet be ide, az teljesen nyilvánvaló. Ez is gazdaságpolitikai döntés vagy választás kérdése. Úgyhogy úgy gondolom, az a kérdés, hogy a nyugdíjpénztárak hová fektetnek be, ide fektetnek be vagy pedig máshová, indifferens a nyugdíjrendszer tekintetében. Attól, hogy megvan az a kockázat vagy lehetőség, hogy a nyugdíjpénztárak külföldre viszik a pénzüket, attól még jó lehet a nyugdíjrendszer, és természetesen rossz is lehet a nyugdíjreform.
A negyedik kérdés, amellyel foglalkozni szeretnék, az alkotmányosság kérdése. A jelenleg hatályos alkotmány azt írja elő, hogy az államnak biztosítania kell az ellátást - lehet, hogy rosszul idézem az alkotmányt -, öregség, árvaság, betegség, munkanélküliség esetében is biztosítani kell számunkra a szükséges megélhetési forrásokat. Az a véleményem, hogy a nyugdíjrendszer-reform ezeket az alkotmányos kötelezettségeket vagy feladatokat teljes egészében kielégíti. Sőt, feltételezem, hogy még jobban is ki fogja elégíteni, mint a mostani felosztó-kirovó rendszer. Mert a mostani felosztó-kirovó rendszertől tényleg számon kérhető lenne a megélhetéshez szükséges ellátás biztosítása. A nyugdíjreform nem differenciál például férfiak és nők között, tehát nem szerepel benne az alkotmány szempontjából tilalmas diszkrimináció. Így tehát összességében alkotmányosnak tartom a reformot.
Természetesen az nagyon lehetséges, és kormányunknak vannak ilyen tapasztalatai, hogy néhány részletkérdés végül is nem lesz alkotmányos. Ez viszont az egész reformról globálisan semmiképpen nem állítható.
Végül pedig az utolsó kérdés, amellyel szeretnék foglalkozni, már nem a nyugdíjrendszernek a kérdése, és örülök, hogy Selmeczi Gabriella éppen itt van. Szóval itt a reformvita során súlyos rágalom érte az érdekképviseleti szerveket, ezen belül pedig a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségét, a legnagyobb szakszervezeti szövetséget. Nevezetesen arról volt szó, hogy az MSZOSZ elárulta tagságát, és a társadalombiztosítási önkormányzatokban betöltött pozícióért jóváhagyását adta a nyugdíjreformhoz.
Nem ez az első eset, amikor a Fidesz részéről ilyen méltánytalan támadást tapasztalunk az érdekképviseletek, illetőleg a szakszervezetek ellen. Ezt tapasztaltuk az alkotmányvitában, ezt tapasztaltuk a képviselői összeférhetetlenségről szóló törvény esetében, ezt tapasztaltuk a munkaügyi törvény vitája során és a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvény tárgyalása idején is. Úgy gondolom, ezek a vádak az MSZOSZ ellen igazságtalanok, és ekkor még a legfinomabb kifejezést alkalmazom. A Szocialista Párt számára soha nem volt egy csereeszköz a társadalombiztosítási önkormányzat kérdése, tehát nem volt mit mivel kicserélni az MSZOSZ-szel. S számunkra indifferens az is például, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat a nyugdíjreform kérdésében milyen álláspontot képvisel. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy az MSZOSZ képes lett volna az akaratát a többi szakszervezetre is és még a munkáltatókra is ráerőszakolni. És felhívnám a figyelmet, hogy a megállapodást a nyugdíjreform kérdésében a munkavállalói oldal és a munkáltatói oldal is aláírta.
Reggel itt Sándorffy Ottó azt mondta, hogy az Érdekegyeztető Tanács tiltakozik a nyugdíjreform ellen.
(12.50)
Ezt feltétlenül helyre kell igazítanom, mert rendkívül nehezen, azt hiszem, négyforduló tárgyalás után az Érdekegyeztető Tanács - és ez írásban is dokumentálható - nem gördített akadályt a kormány elé és a nyugdíjreform parlamenthez való beterjesztése elé. Ez a tény, és ennek alapján nem tudom, hogy Sándorffy Ottó milyen tiltakozást olvashatott az Érdekegyeztető Tanács részéről.
Tisztelt Országgyűlés! Be kell vallanom, hogy igen hosszú ideig hezitáltam a nyugdíjreform és a nyugdíjtörvények kapcsán, és a szkepszisemet végül is az Érdekegyeztető Tanács határozata, az ott született megállapodás oldotta fel véglegesen. Ma is úgy látom, hogy nincs lényeges ellenérv a reformmal szemben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
